Vezércikk

Iskola három „múzeummal”


  A szentegyházi Gábor Áron Szakközépiskolát több mint ötven éve a két Homoród mente tanulóifjúságának egyik középfokú oktatási központjaként tartják számon. Nem is csoda, hiszen a 460 fős diákság közül legalább 200 fő manapság is a környező településekről (Lövéte, Kápolnásfalu és Homoródalmás) ingázik ide naponta. Az 1957-58-as tanévben létesült líceumban, figyelembe véve a munkaerőpiac kihívásait, ma elsősorban a faipar, a könnyűipar, autószerelés, építkezés és a vendéglátóipar számára képeznek munkaerőt. Az itt folyó oktató és nevelő munkáról, valamint a tanszemélyzetről sok mindent megtudhatunk azokból az emlékkönyvekből, amelyeknek anyagát Máthé István igazgató és kolléganője, Nagy Eszter gyűjtöttek össze. Ezeket lapozgatva figyeltem fel arra a nem szokványos adatra, hogy a líceum múzeummal is rendelkezik. Pontosabban múzeumokról van szó, ugyanis az emlékkönyvekben három önálló gyűjteményről is szó esik. A helyszínre kiszállva, megtudtam Máthé István igazgatótól, aki szívélyesen kalauzolt végig a múzeumokon, hogy a legrégebbi közülük a néprajzi gyűjtemény. Létesítésének ötlete már ezelőtt harminc évvel megfogalmazódott. Sófalvi Sándor nevelő 1980 januárjában kezdte el a gyűjtőmunkát a bentlakó diákok bevonásával, akik Székelyföld különböző kistájairól (a két Homoród mente, Sóvidék, Erdővidék, Gyergyó és Alcsík) érkeztek ide. Öt év alatt több mint 650 tárgy gyűlt össze a céltudatos, komoly gyűjtőmunka eredményeként. A gyűjtemény tárgyairól Sófalvi Sándor egy naplót is vezetett, amelyben feljegyezték többek közt a tárgy nevét, származási helyét, készítésének idejét, a gyűjtő nevét stb. A munkát Sófalvi utódja, Godra János nevelő is tovább folytatta, újabb hetven tárggyal bővítve a gyűjteményt, amely a honismereti vetélkedőkön résztvevő diákok gyűjtőmunkájának köszönhetően a közelmúltban több mint száz darab tárggyal gazdagodott. Az összegyűjtött tárgyakból ma tartalmas kiállítás látható egy erre a célra átalakított tornácos épületben, amely akár tájháznak is beillene. Van hagyományos eszközökkel fölszerelt pincéje, konyhája, régi paraszti bútorzattal berendezett tisztaszobája, valamint a bal oldali részen egy kiállítóterem. Évtizedek hosszú során át elsősorban a két Homoród vidékének használati tárgyai halmozódtak s halmozódnak itt fel. A múzeumi tárgyak gyűjtése nem szünetel, ugyanis az 1994-ben létrehozott Gábor Áron Líceumi Alapítvány a gyűjtőmunkát ma is egyik fontos feladatának tekinti.

A második múzeum, vagyis a kismesterségek gyűjteménye 2005 októberében létesült. Adományokból, pályázati pénzekből sikerült kialakítani egy olyan külön termet, amelyben a két Homoród mente egykor virágzó kismesterségeinek (kovács, kerekes, asztalos stb.) tárgyi emlékei kaptak helyet. A gyűjteményben többek közt látható egy kovácsműhely teljes felszereléssel (fújtató, tűztér, üllő, kisebb-nagyobb méretű ráverők és kalapácsok), a régi asztalosmesterség teljes eszköztára (műhelypad, rámás fűrész, különböző méretű gyaluk, vésők és fúrók, fából készült mérőeszközök), köszörű, vízifűrész fűrészlapja, fából készült esztergapad és egy egész suszteráj, azaz a hajdani cipész szakma minden kelléke stb. A gyűjteményben egy vízifűrész, egy posztóványoló és a ma romokban heverő vashámor méretarányos makettje is megtalálható.

A harmadik múzeum, az iskolamúzeum egyedülálló a környéken. 2008-ban nyílt meg a szentegyházi középiskolai oktatás 50. évfordulóján. Maga a múzeum Lövétebányán, az egykori I–IV. osztályos iskola termeiben van berendezve. Amint belépünk az épületbe, a folyosó falain máris a 1970–80-as évek egyenruháit szemlélhetjük meg. Látható itt bélésanyagból készült, világoskék óvodai viselet, sötétkék-narancssárga sólyomruha, pionírruha, fehér-kék kockás kisiskolás egyenruha és annak sötétkék középiskolai megfelelője. De itt olvasható a kor szellemét hűen idéző jelszó: ÉLJEN A NÉPEK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS A VILÁGBÉKE. A folyosó egyik sarkát pionírzászlók, dob és kürt, régi diplomák és fényképek díszítik. Aztán egy osztályterembe lépve, mintha időgépbe ültünk volna… A katedrán a Lövéte-Vaskőbánya-i 4 éves elemi iskola beírási naplói az 1950–60-as évekből, mellettük kalamáris, tintásüvegek, csengettyű, petróleumlámpa és Lenin szobra. A katedra mellett egy jókora számológép piros és kék gömbökkel, háta mögött rongyos térképek felcsavarva. A terem közepén az idő foga által megviselt apró fapadok sorakoznak, a sarokban az elmaradhatatlan érckályha fénylik frissen bronzozva. Mellette megkopott szemléltetőeszközök porosodnak. A szekrények polcain régi rádiók, szertári kellékek, valamint Marx, Engels és Lenin művei sorakoznak.

  Egy másik terem a régi óvoda hangulatát idézi. A kis asztalokon a jól ismert műanyag játékok, a szekrényekben megkopott babák, kis dobok, vedrecskék, gumiruca, gumipingvin, gumibárány stb. A sarokban roller és háromkerekű bicikli fogadja a múzeumlátogatót. A falakat papírból kivágott, színezett virágok, törpék díszítik. Dicséret az ötletgazdának, amiért nem egy félreeső helyre rakatta ezeket a tárgyakat, hanem iskolamúzeummá alakította a hajdan gyerekkacagástól hangos bányatelepi iskolaépületet. Máthé István igazgató elmondta, hogy még nem tettek pontot a gyűjtögetés végére, s az iskolai tárgyak hamarosan újabbakkal bővülnek. Azt is elmondta, hogy az iskolamúzeumnak egyelőre nincs nyitvatartási programja, de ha a betérni akaró előre jelzi szándékát a szentegyházi Gábor Áron Szakközépiskolában, akkor a látogatást lehetővé teszik. Érdeklődő, kíváncsiskodó, nosztalgiázni vágyó, a gyermekkorát felidézni kívánó turista tehát bátran kopogtasson az iskola titkárságán vagy az igazgató úr irodájának ajtaján, mert mindig nyitott ajtókat fog találni, bármelyik múzeumot is szeretné meglátogatni.
Mihály János
Fejlesztő: Maxweb