História

A Csíki Lapok kisebbségi létben (1918–1944)

„Bizonyos vagyok benne, hogy egyelőre olyan lapot nem adhatok olvasóink kezébe, mint azt normális körülmények között tehettem. Az a véleményem azonban, hogy ma, mikor a fővárosi lapok egyáltalán nem vagy csak elvétve jutnak hozzánk, a Csíki Lapokra még nagyobb szükség van, mint a béke boldog idejében. […] Az ötödik esztendő virradt ránk a véres, embergyilkoló háború óta. A háború tele volt reménnyel és békevággyal. […] Soha sötétebb új esztendőbe nem ment bele a magyar, mint most, több hónappal fegyverletételünk után.” Élthes Gyula, a Csíki Lapok felelős szerkesztője e szavakkal köszöntötte 1919. január 12-én a lap olvasóit. A több mint harmincéves múltra visszatekintő lap tulajdonosa, Vákár Lajos és a szerkesztőcsapat előtt eddig nem ismert feladatok és nehézségek álltak az új államkeretek között. A csíki térség egyedüli lapjaként a Csíki Lapok minden vasárnap reggel jelent meg, és lehetőségeihez mérten igyekezett Csíkszereda és a vármegye lakosságát pontos és hiteles információkkal ellátni.
    Az információközlést nehezítette, hogy a román kormányzótanács parancsára cenzúrahivatalt állítottak fel minden megyeszékhelyen. A Csíki Lapok cenzúrázását Aurelius Păcurariu végezte. A fehér foltok egyre gyakoribbá válása a cenzúra erőteljes működéséről árulkodott. A román hatóságok, hogy a cenzúra működése ne legyen annyira feltűnő, rendeletben adták ki az újságszerkesztőknek, hogy a lapban nem szabad üres helyeket hagyni, a cenzúrával értelmetlenné tett mondatokat pedig rövid, értelmes mondatokká kell alakítani.

Az új hatalom első intézkedései közé tartozott a magyar nemzeti szimbólumok eltávolítása, a szobrok ledöntése és a magyar nemzeti ünnepek betiltása, így 1919. március 15-én tilos volt ünnepelni. Marosvásárhelyen 1919. március 26-27-én éjjel ismeretlen tettesek ledöntötték Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc és Bem tábornok szobrait.

A helyi olvasó a magyarországi eseményekről, a Tanácsköztársaság kikiáltásáról, majd bukásáról, a román csapatok budapesti bevonulásáról vagy Horthy Miklós kinevezéséről a román lapokból értesült, elsősorban a bukaresti Dacia vagy Patria lapból. Egy teljesen megszűrt, más nézőpontból megközelített híranyag került közlésre a helyi lapban. A helyi közösség hírzárlat alatt volt, és csak a titokban, több hetes késésekkel eljutó magyarországi sajtóból értesülhetett a nemzetközi eseményekről, illetve a versaillesi békekonferenciáról, majd a trianoni döntésekről.

A Csíki Lapok oldalain – a többi erdélyi sajtóorgánumhoz hasonlóan – megjelentek a román nyelvű szövegrészek. Először a reklámokban, illetve a hivatalos rendeletekben jelentek meg a magyar települések román elnevezései. Később a hivatalos rendeletek csak román nyelven kerültek közlésre, végül a 30-as években a helységnevek csak románul jelenhettek meg.

Csíkszereda város még hosszú ideig magán viselte az 1916-os háborús események nyomait. Így ír erről a Csíki Lapok 1920-ban: „Tagadhatatlan, hogy a városunk még sok évig nem nyeri vissza háború előtti képét, mert a romok helyén újat emelni, idő és főképpen óriási összegű pénz kérdése. A romok még sokáig hirdetik a háború nyomán járó pusztulást, de a rendetlenségnek, a piszoknak már rég el kellett volna tűnnie városunk utcái és korzói színhelyéről.”

A trianoni döntés után az erdélyi magyar sajtó helyzete és feladatköre megváltozott. Az új viszonyokhoz alkalmazkodva, a Csíki Lapok heti rendszerességgel próbált beszámolni a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményekről, a város és a megye mindennapjairól. A térséget érzékenyen érintette az agrárreform és a Csíki Magánjavak kisajátítása, ezek a kérdések több alkalommal szerepelnek a lap oldalain, már amennyire azt a cenzúra engedte. A lap 1922-ben a következőket írja a cenzúráról: „Sok indokolatlan fehér folt jelent meg lapunk hasábjain, úgy, hogy azt hihette volna a jámbor olvasó, hogy Csíkban a legsötétebb irredentizmus dúl. A magunk igazolására megtettük számtalanszor az utóbbi időben, hogy egyszerűen kiollóztuk a Krassószörényi Lapokból, a Máramarosból, a Székely Népből vagy más lapból az egészen jámbor cikkeket, melyek ott akadálytalanul megjelenhettek, de neked, jámbor olvasóm, nem szabadott elolvasnod, ha valakinek a fejét betörték, vagy hogy kultúraellenes cselekedet az, ha az állam a művészet hangversenyek után 42% adót szed a bruttó jövedelemből!”

A lapot érzékeny veszteség érte 1922-ben, a Magyarországra repatriáltak között ott volt Élthes Gyula is, a lap szerkesztője. A Csíki Lapok 1922. március 12-i lapszámától a felelős szerkesztő dr. Csipák Lajos, a katolikus gimnázium magyar–latin szakos paptanára, majd később a második világháború idején országgyűlési képviselő a magyar parlamentben. Csipák szerkesztői munkája rövid ideig tartott. 1922. április 9-én a 15. szám címlapján Vákár Lajos, a laptulajdonos arról kénytelen értesíteni az olvasókat, hogy Csipák Lajost eltiltották a lap szerkesztésétől, feltehetően ennek hátterében részben szókimondó vezércikkei álltak, másrészt az egyház részéről sem nézték jó szemmel ez irányú tevékenységét. A lap szerkesztését így a laptulajdonos vette kezébe.

A Csíki Lapok fejlécén 1926 nyarán laptulajdonosként özvegy Vákár Lajosné jelent meg, míg a felelős szerkesztői állást az említett évet követő tizenöt évben Részegh Viktor töltötte be. A lap szerkezetében jelentősebb változás nem következett be, de a cenzúra és a hatalom nyomására románul is kiírják a lap nevét: „Ziarul Ciucului”, majd a 30-as évek második felében a laptulajdonos és a szerkesztő neve is románul jelent meg a címlapon, mint ahogyan a helységnevek is. 1937-ben a lap fennállásának 50. évébe lépett. A szerkesztőség eredeti terve szerint jubileumi számmal ünnepelték volna meg ezt az eseményt. Az országos választásokkal közbejött nyomdai akadályok miatt az ünnepi szám megjelentetését kénytelenek voltak 1938 februárjára halasztani. A jubileumi szám kiadására azonban soha nem került sor. A Romániában végbement politikai válság, majd a királyi diktatúra és ezzel együtt a cenzúra erőteljes jelenléte nem tette lehetővé az ünnepi szám kiadását. Az újság helyzete tovább nehezedett, az 1938-ban kiadott új sajtórendelet értelmében évente 30-nál kevesebb alkalommal jelenhetett meg, így a lap kénytelen volt 1938. június 15-étől a kétheti megjelenésre áttérni. Csak részvénytársaságként való működése esetén jelenhetett volna meg többször. A szerkesztőség, hogy pótolja a hiányt, a lapot nagyobb terjedelemben adta az olvasók kezébe, de szerencsére a megszorítás csak rövid ideig tartott. A lap hamarosan a megszokott formában és periodicitással jelenhetett meg.

A Csíki Lapokban a 30-as évek második felében Csiby Lajos szerkesztésében egy oldalra terjedő Gyergyó rovat kapott helyet, ezáltal igyekeztek a gyergyói olvasóközönségnek kedveskedni.

A lap figyelemmel kísérte a külpolitikai eseményeket, a második világháború kitörését. Ambrus Ábrahám 1940. január 6-án a következő szavakkal köszöntötte az újévet: „Valami ma még nem is sejthető szomorú vég körvonalai kezdenek kibontakozni a kultúr ember gépekkel felfokozott, féktelen, kegyetlen s borzalmas harcából. Ijesztő hangjával minden ház tetején ott vijjog a kuvik, s a béke angyala halk szárnycsattogással szalad vén Európa viharvert házsorai között…” A cikkíró előrevetítette egy újabb nagy háború rémét, amelynek hamarosan ő is részese lesz.

A Csíki Lapok 1940 augusztusában csak kisebb híreket közölt a magyar–román tárgyalásokról, ugyanakkor figyelemmel kíséri a nemzetközi és hazai eseményeket. A lap 1940. szeptember 1-jén a Rendet és fegyelmet című vezércikkel jelent meg, melyben felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy „Az öröm helyét foglalja el azonnal az előre néző józanságnak az érzése, amely figyelmet és rendet követel mindenkitől, aki hasznos tagja kíván lenni a jövőnek.” A lap röviden ismertette a Bécsben folyó román–magyar tárgyalásokat, igyekezett ugyanakkor minden Észak-Erdéllyel kapcsolatos hírt kerülni.

1940. szeptember 10-én a magyar csapatok bevonultak Csík vármegyébe. Ebből az alkalomból nemzeti színekkel szegélyezve jelent meg a Csíki Lapok 1940. szeptember 15-én. A második bécsi döntést követően megjelenő lapszámok a magyar csapatok bevonulásáról, az ünneplésről tudósítanak, információt közölnek az impériumváltással bekövetkezett változásokról, a helyi katonai parancsnokság rendelkezéseiről. A lap 1941-től figyelemmel követi a háborús eseményeket, az oroszországi harcokat. 1942. június 16-án tudósít Kállay Miklós miniszterelnök csíkszeredai és Csík vármegyei látogatásáról, akinek a kíséretében ez alkalommal több miniszter is jelen volt. A kormány tagjai ígéretet tettek, hogy igyekeznek orvosolni Székelyföld gazdasági és társadalmi gondjait, illetve infrastrukturális elmaradottságát.

A lap tudósít a sztálingrádi csatáról, majd röviden említést tesz a csata elvesztéséről. A Don melletti harcokról is jelennek meg hírek, de a csata végkimeneteléről az újság hallgat. A Csíki Lapok 1944. január 1-jei számának újévi beköszöntőjében a lap szerkesztője, Részegh Győző szinte előre látja, hogy a háború érinteni fogja ismét az ország területét. „Magyarok lehet, hogy az 1944-ik esztendő minket is kilendít a nyugalomnak és kényelemnek helyzetéből. Nincs kizárva, hogy a háború beállít egész nemzeti erőnkkel a nagyküzdelem hullámverésébe.” Magyarországnak a németek általi megszállását követően, 1944. március 19-től a lap hangvétele megváltozik. A vármegye területe 1944. április 14-től hadműveleti területnek lett nyilvánítva. Megsokasodnak a zsidórendeletek, antiszemita hangvételű írások, a háborús hírek, és a városi lakosság egyre inkább szembesül a háború valós veszélyének rémképével. A Csíki Lapok utolsó lapszáma 1944. június 28-án jelent meg. Semmi sem utalt arra, hogy ez lesz a több mint ötven évet megélt lap utolsó pillanata. Az újabb világégést a Csíki Lapoknak nem sikerült túlélnie. Megszűnését követően, rövid időn belül a csíki térség hadműveleti területté vált. A hadiesemények lejárta után a csíkszeredai újságírás új korszaka kezdődött egy új állam- és politikai rendszer keretén belül.

Gidó Csaba
Fejlesztő: Maxweb