Életutak

Szigethi Gyula Mihály (1758–1837) emlékezete

A XIX. század első évtizedeiben Zsombori József katolikus főesperes mellett Udvarhely művelődéstörténetében, a felvilágosodás eszméjének terjesztésében jelentős szerep jutott Szigethi Gyula Mihálynak, aki több mint negyed évszázadon keresztül volt az udvarhelyi református kollégium tanára. Külföldi peregrinációja idején vezetett naplója és levelezése sajnos elpusztult, azonban nemrég előkerült és közzétett Önéletírása alapján részletes képet alkothatunk életútjáról és munkásságáról.

 

Oldalak Szigethi Gyula Mihály jegyzetkönyveiből.
(Haáz Rezső Múzeum Tudományos könyvtára.)

    Marosvásárhelyen született 1758-ban Szigethi Gyula Mihály cipészmester és Szabó Kata második gyermekeként. Fogarasi Sámuel visszaemlékezése szerint „Szigeti Mihály a fia volt egy rozsólist és pálinkát áruló szegény özvegyasszonynak, kinek férje, míg élt, azt mondják, a piacon foltozó csizmadia volt. De a fiából nagyon nagy tudós ember vált volt.” Az előkészítő osztályok elvégzését követően, 1777-ben írta alá nevét a marosvásárhelyi kollégium diákmatrikulájában, ahol csakhamar a görög és logika osztályok diáktanítója lett. „Szigethi Mihály uram igen szorgalmatos tanuló, de munkás és hasznos tanító ember, igaz, hogy kemény ember volt és kisujjomnyi somfa pálcikával vert engemet is, mást is.” – emlékezett gyerekkori magántanáráról az említett Fogarasi Sámuel, aki – több diáktársával együtt – gyakran használta az előadásokról Szigethi által készített jegyzeteket. Szorgalmára hamar felfigyeltek tanárai is, Kovásznai Sándor bölcsészet- és történelemprofesszor gr. Teleki József fiai mellé vette magántanítványául. Szigethi legkedvesebb tanára azonban a diákság körében nagy tekintélynek örvendő, a császártól 1784-ben a pesti egyetemre kinevezést nyerő, de fiatalon elhunyt Fogarasi Pap József volt, aki Wolff szellemében oktatta a bölcseletet. A híres tanárt temetésekor a diákok részéről Szigethi búcsúztatta, emlékére verset írt.

      Tanulmányai végeztével, 1786 őszén önköltségen indult peregrinációba. A marosvásárhelyi kollégium ösztöndíját igénybe véve, október 21-én „transilvanus, hungarus”-ként írta alá a marburgi egyetem matrikuláját. Két évre terjedő marburgi tartózkodása alatt – gr. Teleki József támogatását is élvezve – többek között Endemann professzor teológiai értekezéseit, illetve Curtius professzor történelmi előadásait hallgatta. Ebben az időszakban a göttingeni Királyi Tudós Társaság által meghirdetett pályázatra is munkát küldött be, amellyel ugyan nem nyerte el a felajánlott díjat, azonban ismertetése a göttingai újság hasábjain is megjelent.

1788 őszén a göttingai egyetemre ment át továbbtanulni, majd fél évvel később gr. Bethlen Sándor kérésére – akinek még Marburgban elkötelezte magát három évre házitanítóul a fiai tanítására – rövid ideig Stuttgartban katonai tudományokat, azaz „Taktikát, Pyrotechnikát, Architektúrát” tanult. A következő év őszén már Bécsben találjuk, ahol további egy éven keresztül „a híres Sommerfelset, Mellberget, Marher Fisiologiáját” hallgatta. Itt érkezett a hír a Benkő József eltávolításával megüresedett udvarhelyi katedrára való meghívásáról, ennek azonban nem tehetett eleget.

Hazatérve, korábbi reverzálisa ellenére, Szigethi nem lépett lelkészi pályára, felszentelésére nem került sor. Korábbi elkötelezettségének eleget téve, gr. Bethlen Sándor fiainak tanítója lett Szebenben, majd gr. Teleki József László nevű fia olvasó- és dolgozótársaként tevékenykedett. Ekkor ismerte meg a Teleki kisasszonyok svájci származású nevelőnőjét, Hollard Marianna Elisabethát, későbbi feleségét. Pártfogója, gr. Teleki József előbb enyedi, majd szigeti katedrát igyekezett számára szerezni, sikertelenül. Végül sógorához, Wartensleben gróf bécsi udvarába küldte nővére gyermekeinek tanítására.

A bécsi udvarból hazatérve, gr. Teleki József 1796 őszén történt halála folytán legfőbb pártfogóját és anyagi támogatóját elvesztve, újabb házitanítói állást vállalt Kutyfalván, Szentpáli Elek ítélőmesternél egészen 1797 elejéig, amikor megérkezett az újabb meghívás a Bodola Sámuel halálával megüresedett udvarhelyi katedrára. Ezt elfogadva, még Szent György napján megtartotta beköszönő előadását.

Szigethi a filozófia mellett egyéb tárgyakat is tanított, így a görög, német és francia nyelveket, történelmet, irodalmat. Az ő nevéhez fűződik a XIX. század elején az iskolai színjátszás udvarhelyi meghonosítása. „Komédiákat, érzékeny játékokat fordítottam, theátrumot állítottam fel a kollégyom belső udvarán, melynek készítésére én kéregettem hol személyesen, hol leveleim által.” – írja önéletírásában. Ezek mellett még első hivatali évében tanártársával, Zilahi Sebes Jánossal együtt a kollégium könyvtárjegyzékét is elkészítette, majd Finta János könyvtárossal ezt befejezte, és anyagát rendezte.

1823-ban, több mint negyed évszázadnyi munkája után nyugdíjazását kérte. Ebben az időben, 1833-ban, 75 éves korában írta meg önéletírását. Ekkor jelentek meg munkái a kassai Felső Magyar-Országi Minerva és a pesti Tudományos Gyűjtemények hasábjain, melyek közül legismertebbek a Szeles János krónikáját folytató munkája Udvarhely város történeti múltjáról, a kollégium történetéről írt dolgozata, valamint a reformkor hatására a magyar nyelvnek az oktatásba való bevezetésének szükségességéről, a tanrend megújításáról írt értekezései. Munkásságának túlnyomó része kéziratban maradt. A marosvásárhelyi diákkorától kezdődően készített feljegyzéseit, kéziratban maradt verseit, drámáit tartalmazó kötetek az 1837. március 3-án bekövetkezett halálát követően a kollégiumra maradtak, kisebb részt a Székely Nemzeti Múzeumba, illetve a Teleki család marosvásárhelyi könyvtárába kerültek. Több mint 300 darabot számláló kőzetgyűjteményét a kollégium vásárolta meg, a korábban ugyancsak felkínált, külföldi tanulmányai alatt is folyamatosan gyarapított könyvtárát azonban báró Bánffi László vásárolta meg a kolozsvári kollégium számára.

Irodalom:

Csáki Árpád: „Apró munkácskáimmal akarnék a nemes két Magyar Hazának szolgálni”. Szigethi Gyula Mihály (1758–1837) önéletírása. In: Református Szemle, 100 évf. (2007) 4. 931–965.

Csáki Árpád: Szigethi Gyula Mihály: „A Nemes Udvarhelly-Széki Rosás kertnek, vagy a Székel-Udvarhellyi Ref. Nemes Collégyom Historiájának folytatása”. In: Areopolisz, VII. Székelyudvarhely, 2007. 82–97.

Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga. Önéletírás (17701799). Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Juhász István. Bukarest, 1974.

Hermann Gusztáv: Az ifjúság akarván világosítani. Szigeti Gyula iskoladrámái. In: Korunk, XXXIV (1974) 1. 121–126.  

Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993.

Jakó Zsigmond: A székelyudvarhelyi tudományos könyvtár története. In: Írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976. 219–251.


Csáki Árpád
Fejlesztő: Maxweb