História

A Csíki Lapok történetének első korszaka

 

  A 19. század végére megteremtődtek Csíkszeredában egy helyi lap kiadásának a feltételei. A város rendelkezett saját nyomdával, kialakult egy értelmiségi elit, amely egy helyi lap szerkesztését magára merte vállalni. A vármegyei hivataloknak Csíksomlyóról Csíkszeredába való áthelyezésével létrejött egy igényes tisztviselői réteg, amely képes volt egy helyi lap fenntartására.

    Bartha Ignác királyi ügyész és társai indítványára 1888. december 13-án egy zártkörű tanácskozást tartottak a csíkszeredai városháza tanácskozótermében. A tanácskozást Imecs F. Jákó csíksomlyói főgimnáziumi igazgató vezette, a megbeszélésen 26 személy vett részt. Döntés született, hogy Györgyjakab Márton nyomdájában 1889-től kezdődően Csíki Lapok címmel egy szépirodalmi és társadalmi hetilapot adnak ki. Szerkesztőnek megválasztották dr. Bocskor Béla ügyvédet, főmunkatársnak Vitos Mózes nyugalmazott katolikus lelkészt és Molnár László ügyvédjelöltet. A szerkesztőnek évi 150 forint honoráriumot szavaztak meg. Ugyanakkor Györgyjakab Márton nyomdásznak az esetleges károsodásért 400 forint erejéig egy aláírási íven kezességet vállaltak a jelenlévő személyek: Imecs F. Jákó, Bartha Ignác, dr. Betegh Antal, Molnár Lajos, dr. Molnár Károly, Élthes Elek, Csedő István, Varga Ferenc, Bálinth Lázár, Benedek Gábor, Bocskor Ádám, dr. Bocskor Béla, Heigel Lipót, Pál István és Imreh Dénes. Dr. Bocskor Béla a 25 éves jubileumi számban írt visszaemlékezésében még a következő alapító személyeket említette meg: Murányi Kálmán, Domokos János, Hosszú Ferenc.

    Dr. Bocskor Béla így emlékezett vissza a Csíki Lapok mutatványszámának elkészülésére: "Sem felelős szerkesztő, sem főmunkatársak, soha sem láttuk, hogy mint szerkesztenek lapot. De hát a határozat megvan. Erkölcsileg kötelez. Elő tehát azzal a tollal! Szegény Vitos, szegény Laci! Egy hét alatt összeírtak annyit, hogy az "Az Újság" is megtelt volna vele. És ez volt a baj. Mert, hogy én ezt a sok cikket mind átolvassam, ízlésemnek megfelelően átkorrigáljam? Olyan nincs! Írtam tehát nappal, írtam éjjel. Eltéptem vagy hat vezércikket, egy néhány tárcát, temérdek napi hírt és apró hirdetést, valamint szerkesztői üzenetet. Elővettem Vitost, elő Molnár Lacit, ceruzával huzigáltam, ollóval vagdostam. És még sincs semmi! A nyomdász inas pedig minden félórában megjelent a kéziratért. Végre mégis. […] Szóval a Nagy Karácsony előtti napon ki volt szedve a mutatványszám. Estére maradt a tördelés, a kefelenyomat és a korrektura, éjfélkor pedig borba mártottuk a Csíki Lapoknak legelső példányát. Györgyjakab Márton ragyogó arccal magyarázta ugyanis, hogy a nevezetes irodalmi termékek első példányát az e célra készen tartott veder borban megáztatással edzik a jövő életre. […] Pompás szokás ez, s az éjféli terített asztalnál csupán azt sajnálta a vendégszerető kiadó és neje, hogy Vitosnak az éjféli misén van elfoglaltsága, Molnár Lacit pedig a késői órákban száz keresztelő sem mozdíthatná ki megszokott otthonából. Megjelent helyettük egy pár nem szerkesztőségi tag, s víg tósztok kisérték a lap megjelenése feletti örömet."

    A Csíki Lapok 1888. december 25-én megjelent mutatványszámában a szerkesztő megfogalmazta a la  célját és irányát: "Csíkmegye érdekeit az általános cultura különböző ágazataiban megvilágítani, közérdekű és napi kérdéseinket megvitatni, ezek iránt a talán szunnyadó figyelmet felkelteni, társadalmi erkölcseinket művelni, és magasabb színvonalra emelni, egyesületi életünket felkarolni, és azokba több elevenséget önteni, népnevelési és tanügyünket nagyobb és nagyobb érvényre juttatni, a közgazdaság különböző pházisait éles figyelemmel kísérni."

    A lap társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lapnak nevezte magát. Minden szerdán jelent meg. Kezdetben tartózkodott a politikától, aminek oka, hogy az alapítók egy politikai lap indításához szükséges kaucióval nem rendelkeztek. A Csíki Lapok leginkább az előfizetésekből tartotta fent magát, kezdetben alig találunk reklámot a lap utolsó oldalán. A csíki reklámjellegű hirdetések mellett gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi kereskedők vagy iparosok hirdetései is megtalálhatóak a lap hasábjain, később azonban ezek eltűnnek, helyüket a budapesti vagy más nagyvárosi cégek reklámjai foglalják el.

    A lap figyelme elsősorban a közérdekű kérdések megvitatására összpontosult. Oldalain helyet kapott a megyei élet ismertetése, a kivándorlás ügye, a csíki vasút, a kocsmajog kérdése, a köztemetők, a haltenyésztés, a koldusügy rendezése, a húsvágási visszaélések, a székely kitelepítés, a megyei tisztújítás, a megyei segélyezés és az ösztöndíjak kérdése. Több cikk foglalkozott a közerkölccsel. A lap részletes beszámolókat közölt az egyleti életről, amelyek által képet nyerhetünk a helyi polgárság önszerveződési törekvéseiről és érdeklődési köréről.

    A lap terjeszkedni is próbált, leginkább a szomszédos Udvarhely megyében, ahol 1877-től, az Udvarhelyi Híradó megszűnésétől nem volt helyi kiadvány. A lapra Székelyudvarhelyen is elő lehetett fizetni Gyertyánffy Gábor könyvkereskedésében, Gyergyószentmiklóson pedig Kricsa Péter könyvkereskedésében.

    1890. március 15-én a Csíki Lapok egy rendkívüli ünnepi számmal jelentkezett, amelyhez mellékelték az 1849-ben megjelent Hadi Lap negyedik, ötödik és hatodik számából készült összeállítást. A lap kezdetben különböző mellékletekkel próbált kedveskedni az olvasóknak. 1890-ben egy könyvként összeköthető regénymelléklettel, 1892-ben egy szépirodalmi melléklettel – amelynek Egy Hét volt a neve – kedveskedett az előfizetőknek. Ezek a mellékletek azonban lassan elmaradtak.

    A Csíki Lapok 1894-től megvált Embery Árpád udvarhelyi főmunkatárstól, melynek oka, hogy Udvarhely vármegye központjában új hetilap jelent meg, a Székelyudvarhely.

    A Csíki Lapok életében 1897. január elsejétől fordulat állt be. Dr. Bocskor Bélát vármegyei tiszti főügyésznek választották, ezért kénytelen lemondani a lap felelős szerkesztői állásáról, amelyet nyolc éven keresztül töltött be. A lap szerkesztését Molnár József vette át, aki beköszöntőjében hangsúlyozta, "a lap pártokon felül álló politikai lap lesz". Tehát tárgyilagosságra törekedtek, de a cikkek elárulták, hogy a mérsékelt, kiegyezési politikai irányvonal a támogatott.

    Molnár József 1898 elején lemondott tisztségéről. A lap szerkesztését a kiadó laptulajdonos, Györgyjakab Márton vette át. 1899. január 1-jétől a szerkesztői munkát dr. Fejér Antal ügyvéd, a csíkkarcfalvi kerület országgyűlési képviselője vállalta el, akinek az irányításával politikai lappá alakult a Csíki Lapok. A főszerkesztő ki is jelentette: "Szabadelvűség! Ez lesz jövőre a Csíki Lapok politikai programja." 1899. július 7-én, életének 43-ik évében meghalt Györgyjakab Márton nyomdatulajdonos, a Csíki Lapok tulajdonosa. A nyomda irányítását 1899 augusztusában Dresznándt Viktor vette át.

    A tulajdonosváltással és egyben az új lapszerkesztővel a lap külalakja is változott, négy oldal helyett 6–8 oldalon, nagyobb formátumban és a szemnek is tetszetősebb szerkesztési formában jelent meg. Nőtt a reklámfelület, esetenként két oldalt is elfoglalnak a hirdetések. Nőtt az előfizetők száma, így a lap anyagi helyzete is megszilárdult.

    1902. szeptember 5-én Dresznándt Viktor könyvnyomdász és könyvkereskedő, a lap kiadója eladta nyomdáját a Szvoboda Testvéreknek és Nagyszebenbe költözött. Az elkövetkező években a főszerkesztő, Fejér Antal mellett több személy is részt vett a lap szerkesztésében, ugyanis Fejér Antal országgyűlési képviselőként sokat volt távol. A lap egyik legrégebbi munkatársa Lakatos Mihály csíkszeredai népiskolai tanár volt, aki több mint 16 évnyi munkatársi viszony után távozott 1904-ben a laptól, miután Dicsőszentmártonba.helyezték át tanárnak. Szintén a lap főmunkatársai voltak Imecs János és Benke Antal ügyvédek, majd 1908-tól Élthes Gyula.

    A lap tulajdonviszonya valóban hosszú ideig tisztázatlan volt. Az alapító tagok ugyanis a tulajdonjogot nem adták át Györgyjakab Mártonnak, csupán a kiadással bízták meg, oly formán, hogy a lap bevételeiből fedezze a kiadásokat. Az alapítást követően az alapítók több értekezletet nem tartottak, a lap idővel a kiadó jelentékeny jövedelemforrásává vált. Az alapítók a tulajdonjogról nem mondtak le, de fenn sem tartották azt maguknak. 1897 elején, mikor dr. Bocskor Béla megvált a lap szerkesztésétől, Györgyjakab Márton a lapra a nevét mint kiadó-laptulajdonos és felelős szerkesztő nyomtatta. Halálát követően még évekig olvasható volt a lapon: "Laptulajdonos Györgyjakab Márton". Dresznándt Viktor, mikor 1899-ben átvette a nyomdát és a lapot, a lap tulajdonjogát nem kapta meg. A tulajdonjogot végül 1910-ben az akkori kiadó, Szvoboda József vásárolta meg. Majd 1912-ben tőle Vákár Lajos vette meg.

    A lap 1912. december 25-én ünnepelte 25 éves fennállásának évfordulóját, ezzel Erdély egyik leghosszabb ideig fennálló lapjának mondhatta magát. Előfizetők szempontjából is előkelő helyet foglalt el a 800 előfizetővel. A jubileumi szám 26 oldalon 3000 példányban jelent meg.

    A jubileumi számnak sajátos ízt adott a Huszonöt év után című cikk, amely egy képzeletbeli utazásra hívta az olvasót, hogy vajon 25 év múlva, pontosabban 1937-ben hogyan is nézhet majd ki Csíkszereda. A megrajzolt jövőben Csíkszereda igazi "kongresszus-központ". A Kossuth utcában kétemeletes házak sorakoznak, az új városháza a Csaba királyfi téren áll. A széles utcák keramittal vannak kikövezve, amelyen a gumikerekű, lovas bérkocsik nesztelenül futnak végig. A vasúti pályaudvarról villamos közlekedik a Kossuth utcán keresztül, és körforgalom révén érinti a külvárosokat: Zsögödöt, Taplocát és Somlyót. A forgalmat kényelmes, 10 személyes kocsik bonyolítják le. Az Olt erejét a város villamos energia fejlesztésére használja fel. A zsögödi és csíkszeredai fürdők között Művésztelep létezik, amely nemzetközi hírnévvel rendelkezik. Csíkszeredát Székelyudvarhellyel egy helyi érdekű villamos vasút köti össze a Tolvajos- tetőn keresztül. A város rendelkezik kultúrpalotával, amely otthont ad a színháznak, városi zeneiskolának, közkönyvtárnak hangversenyteremnek. A névtelen szerzőtől megfogalmazott álomból mára nem sok valósult meg.

    A Ferenc Ferdinánd ellen 1914. július 28-án elkövetett szarajevói merénylet a meglepetés erejével hatott. Az első híradás a merényletről az 1914. július 1-jei lapszámban jelent meg Bomba és revolver címmel. 1914. július 29-én a 31. szám közli a csíkszeredaiakkal a Szerbia elleni hadüzenetet és Ferencz József Népeimhez intézett szavait, amelyet a Budapesti Közlöny rendkívüli számából vett át a lap. A lap beszámol a hadüzenetnek a városlakók körében kiváltott hangulatáról. Érdemes szó szerint idézni: "Kedden este 10 órakor híre jött, hogy Szerbiának megüzentük formálisan is a háborút. A város, már jórészt lenyugodott, de a hír annyira felvillanyozta a még sétáló közönséget, hogy csakhamar, nagy csoportokba verődve, zajos énekszóval, rendkívül lelkes hangulatban bejárták a várost, mindenütt éltetve a háborút. […] A közönség sokáig éljenezte a háborút, általában oly lelkes hangulat uralkodott, aminőre példa alig volt. A mindinkább felszaporodott közönség felkereste a Hutterszálló előtt Nagy Pál zászlóaljparancsnokot, éljenezte honvédeinket és a katonaságot. Nagy Pál szintén lelkesítőleg szólott a közönséghez, amely nem sietett késő éjjeli nyugalomra térni, bizonyságot téve ezzel is, hogy az országnak ilyen népszerű háborúja alig volt."

    A Csíki Lapok 1914-ben, a háború első napjaiban 2 oldalas rendkívüli kiadványokban jelent meg. Napra készen tudósították a közönséget a háború fontos eseményeiről, a legfontosabb kormányrendeletekről. Két hónap után, 1914. október 7-től a Csíki Lapok ismét a régi formájában jelent meg, négy oldalon. A rendkívüli kiadásokkal azonban később is találkozhatunk, ha nagyobb háborús eseményekre került sor, mint például az orosz csapatok visszaszorítása 1915 tavaszán az uzsoki hágónál.

    Az 1915-ös évvel véget ért a Csíki Lapok történetében egy 16 éves korszak, amelyet dr. Fejér Antal felelős szerkesztő, majd főszerkesztő egyénisége határozott meg. Fejér Antal 1915. június 20-án meghalt a segesvári kórházban. A felelős szerkesztői pozíciót ezt követően dr. Élthes Gyula töltötte be.

    Az 1916 augusztusában bekövetkezett román támadás komoly következményekkel járt. A Csíki Lapok az 1916. augusztus 23-án megjelenő 34-ik szám után 1916-ban már nem tudott megjelenni. A szerkesztőségi tagok, akárcsak Csík vármegye lakosságának nagy része, elmenekültek a román támadás elől. Csíkszeredába a román hadsereg 1916. szeptember 9-én vonult be és egy hónapot tartózkodott a városban, a kivonulása alkalmával gyújtogatásokra került sor. A város a Keleti-Kárpátokban zajló harcok következtében belső hadtérnek számított, a lakosság ezért csak 1917 tavaszán térhetett haza.

    A Csíki Lapok 1917. február 28-án jelent meg ismét. A felelős szerkesztő továbbra is dr. Élthes Gyula. Egy későbbi lapszámban Szigeti Rezső így írt a hazatérés első impreszszióiról: "Virágzó város, eleven, egészséges és jólétben úszó társadalommal – még néhány hónap előtt –, ma felpörkölve, teljesen kirabolva és a szó legteljesebb értelmében legázolva álmodozik a feltámadásról. Itt alapos munkát végzett a Belzebub ellenség. A kilométeres hosszú főutakon alig látni falakat, s ami van, azt is le kell bontani mihamarább, hogy ne veszélyeztesse a járókelők életét. … Három hétig égett a város, és még akkor is füstöltek az üszkök, amikor a visszatérő első fecskék, a közigazgatás emberei hazaérkeztek."

    A papírhiány miatt a lap csak két oldalon jelent meg. Igyekezett olvasóit tudósítani a Gyimesekben és az Uz völgyében folyó harcokról. De megjelentek az első híradások az oroszországi forradalmi megmozdulásokról. 1917. május 9-től, a 11. lapszámtól a lap ismét négy oldalon jelent meg. 1917. június 16-án a városon keresztülutazott autóval IV. Károly magyar király és osztrák császár, aki a moldvai front meglátogatására érkezett. A király és a kormány is segítséget ígért a városnak a háborús károk helyrehozásában.

    A Csíki Lapok 1917-es évfolyamának tanulmányozását akadályozza, hogy a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban a nevezett folyamból augusztus 1-jéig, a 23. számig találhatóak meg a lapszámok, míg a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban csak az 1917. október 31-én megjelenő 36-ik szám található. 1918-ból már felleltük a teljes példányszámot.

    1918-ban többen is betöltötték a felelős szerkesztői állást: Kohányi Gyula 1918. március–augusztus között, őt követi Daradics Félix, majd 1919-től ismét a lap élére állt Élthes Gyula.

    A lap 1918-ban riadtan figyelte a felgyorsult eseményeket, a háború elvesztését, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását, a budapesti forradalmi eseményeket. 1918. november 16-án a 46. lapszám arról tudósított, hogy Erdély idegen megszállás alá kerül, így Csík vármegyében is román megszállás várható. A lap felhívja a lakosság figyelmét, hogy az ellenséges csapatokat békésen fogadják. November végén megkezdődött Csík vármegye megszállása, november 26-án, délben 2 órakor a román csapatok bevonultak Csíkszeredába.

    A lap történetében új korszak kezdődött. Élthes Gyula irányításával a Csíki Lapok a kisebbségi lét lehetőségei, illetve egy új állam keretei közt, a cenzúrával vesződve igyekezett védeni a helyi magyarság érdekeit.
    

Gidó Csaba
Fejlesztő: Maxweb