Vezércikk

Közművelődésről, díjakról a Magyar Kultúra Napján

 

    A város művelődési életében külön színfolt januárban a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett ünnepség. Pár éve Székelyudvarhelyen a helyi művelődési intézmények, civil szervezetek együtt készülnek erre a több napon át tartó rendezvénysorozatra.

    Kölcsey szavait úgy kell szájunkra vennünk, hogy el ne koptassuk. Január 22-e a Himnuszon látható datálás miatt vált ünneppé. És egyben jelképpé is, mert az egyetemes magyar kultúra, művelődés tárházába természetes módon beletartoznak azok az esetleg újabban létrehozott alkotások is, amelyek egy-egy vidék, település jellemző vonását rögzítik a teremtés, a művészetek valamely eszközével. Tehát ami a mienk, az mindannyiunké is – a fordítottját sokkal jobban ismerjük.

    Udvarhelyen igyekeztünk elsősorban a helyi értékeket kiemelni, nem felfuvalkodottságból, rosszul értelmezett lokálpatriotizmusból, hanem célzatosan: teret adva azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek több figyelmet érdemelnek, kiemelve azokat az alkotásokat, amelyek nemrég keletkeztek, de számot tarthatnak a szélesebb közönség figyelmére.

    Az előző években néprajzi témájú szakmai találkozótól színházi és néptáncelőadásig, klasszikus zenéig több műfaj, téma sűrítődött e pár napba, dokumentumfilmeket és könyveket
mutattunk be, fényképészeti, szobrászati, festészeti kiállítások nyíltak. Reméltük, hogy a különböző korosztályok megtalálják a számukra tetszőt.

    Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kezdeményezte a közművelődésben dolgozóknak díjjal való elismerését, így ennek az ünnepségsorozatnak a zárásaként adjuk át az Udvarhelyszék kultúrájáért díjakat, személyeknek és közösségeknek. A díjat értékmegőrzés, -közvetítés meg értékteremtés, illetve életműdíj kategóriában ítéltük oda az előző években olyan udvarhelyszéki személyiségeknek, szervezeteknek, mint Kovács Piroska helytörténész, Haáz Sándor zeneoktató, Maszelka János képzőművész (post mortem), Nagy Attila szervező, Szőcs Lajos helyismereti és néprajzi gyűjtő, Bodurian János és Gergely János zenetanárok, Székely Dalegylet, Finta Béla szervező, Szász M. Mária drámapedagógus, Hermann Gusztáv (post mortem), Pipacsok néptáncegyüttes, Jakab Rozália népművész, néprajzi gyűjtő, Kacsó András táncoktató (post mortem), Kipikopi Együttnevelő Egyesület, Székely József képzőművész (post mortem), Tankó Albert fafaragó, a népművészet kiváló mestere, Balázsi Dénes helytörténész, néprajzi gyűjtő, Tárkányi János zenész (post mortem), Bárdos Lajos Vegyeskar, István Lajos keramikus, helyismereti és néprajzi gyűjtő, Gálfalvi Gábor néptanító, néprajzi gyűjtő.

    Idén ez a sor a következő nevekkel gyarapodott: dr. Molnár István, a székelykeresztúri múzeum alapítója és névadója (post mortem), a Felsőboldogfalván 1993-ban bejegyzett Fülöp Áron Közművelődési Egyesület, Cs. Gergely Gizella pedagógus, néprajzi gyűjtő és Kováts István fényképész. A díjátadást gálaműsor követi, vidékünkbeli fellépőkkel.

     Mert lehet-e jobb alkalom elismerni kultúrigazgatók, tanítók, a vidék gondjait komolyan vevő szakemberek, lelkes meg kitartó szervezők teljesítményét, népükhöz való hűségét, szakmai hozzáértését? Az átadott ezüstplakett (rajta a díjazott nevével és arcmásával) anyaga egyrészt a szerénységet, másrészt, nemes anyagával, az öröknek hitt értékeket jelképezi.

P. Buzogány Árpád
Fejlesztő: Maxweb