Székely fonó

Korondi anekdoták

 

Amíg egy juh lesz a világon

Korondon a kollektivizálás előtt 12 major tevékenykedett. Egyik híres közülük Péter bá volt. A szomorú változás következtében a majorok iránt már nem volt nagy érdeklődés. Péter bát már nem választották meg. A felesége búsult. A gazda vigasztalta: – Egyet se búsulj Erzsi, csinálunk mi is márcisort (rom. mărţişor – márciuska). Neki is fogtak, egész télen gyúrták a tésztát, katicabogarakat, egereket, egyéb csecsebecsét készítettek. Végül eljött a nap. Valamit csináltak, valahogy egy darabot sem adtak el. Mikor hazavergődtek fáradtan, Péter bá csak ennyit mondott: – Te Erzsi, míg egy juh lesz a világon, s annak a csicsit mi megmarkolhassuk, több márcisort mi nem csinálunk.

Nektek nem is kell

A korondi D. J. bá Küsmödre szegődött majornak. A nyár közepén összekülönbözött valami dolog fölött a gazdákkal. Végül a küsmödiek azt mondták: – Jancsi bá, maga nem lesz többet nekünk major. – Nektek nem is kell – felelte az öreg major. Ősszel nekilátott, az anyajuhok farktövét megrakta bojtorjánnal. A szúrós bojtorjántól a juhok nem tudtak a berbécsekkel szoros kapcsolatba kerülni. Így aztán hiába jött a tavasz, egyetlen bárány sem született. Jancsi bának igaza lett: "Nektek nem is kell."

A fizetés a gatyában

Cs. I. bá a tószegi szernek volt a majorja. Az egyik vadásznak a juhait őrizte. A major a gazdák nagy részének nem adott sajtot a juhaik után. Köztük volt a vadász is. A major egy nap összetalálkozott az ingerült vadásszal, aki a puskáját is a vállán hordozta, lógatta. Az öreg magyarázkodott, hogy miért is maradt adós a sajttal. Végül kifakadva azt mondta: – Fiam, lőjél meg, úgysem tudok fizetni. A vadász kapta a fegyverét, feltartotta, majd meghúzta a ravaszt. A golyó a lámpa mellett fúródott a gerendába, a felsőpadlóba. A major ijedtében a gatyába tojt. Amikor a falfehér embert megszólította a vadász, Cs. I. csak annyit mondott: – Fiam, a te fizetésed itt a gatyámban.

A becsületes major

Kurta Ignác bá olyan féldecist szorongató major volt. Elszegődött a negyedik faluba. A juhos gazdák azt követelték, hogy szerezzen két biztos fizetőkezest. Másképp visszamondják az egyezséget. Ignác bá haza is ment a falujába, s kapott is két biztos kezest: az egyik Szekeres Péter bá, a másik meg Hegyi András bá, akik a községházán az elöljáróság előtt nyilatkozatot adtak arról, hogyha Ignác bá nem tudna fizetni, ők a kezességet vállalják. Másnap vitte Ignác bá az igazolást. Meg voltak nyugodva a gazdák is, Ignác bá is. Az egyik kezes a nyár folyamán kétszer is átküldte a kisebbik fiát Ignác bához Recefalára sajtért. Ignác bá meg is mutatta a legényecskének, hogy sajt van elég, s úgy is megy szekérrel haza, s a sajtot viszi. Ezt így két-három részben elintézte, úgyhogy a juhokat amikor adták számba, egyik kezes sem kapott volt egy akkora sajtot, egyszer egy tyúk befaljon. Úgy karácsony táján Szekeres Péter bá, a kezes s Kurta Ignác bá véletlenül az utcán összetalálkoztak. Péter bá nem tudta szó nélkül megállni: – Ignác, a harminc kiló sajtot, azt mikor adod meg? Ignác bá gondolkodás nélkül visszakérdezett: – Hát aztán a maga juhai a nyáron melyik major előtt voltak? – Azok biz Küs Jóska komám előtt – felelte Péter bá nagy büszkén. Ignác bá huncutul hunyorított, majd búcsúzásra nyújtva kezét, csak annyit mondott: – Akkor a sajtot Küs Jóskától kérje meg.Nem szól arról a krónika, hogy ezek után legalább Hegyi András bának, a másik kezesnek köszönte-e meg a kezességet. A tél csendben telt. Bőven jutott ideje gondolkozni Ignác bának azon, hogy a tavaszi majorfogadáson kik lesznek a kezesei.

Kap kosárkarót

Az egyik korondi gazdának a Feketeaszszony nevű határrészen juhokkal trágyáztatott az öreg Dénes Sándor bá, aki még jól bírta magát s a majorkodást. A juhok kosarát (karámját) minden második nap elfordították, hogy a föld egyformán trágyázódjék. Egyik nap a karámot fordító legénytől a szomszéd asszony, Józsa Ignácné – akinek a juhai Dénes Sándor bá előtt voltak – kérte, hogy ha mennek bé a faluba, vigyenek nekik sajtot a juhaik után. Amikor a majornénak ezt a legény megmondta, a majorné a következőt üzente: – Mondd meg Ignácnénak: a juhaik roszszul tejelnek, sajtot nem viszünk. S ha sajtért jönnek, kapnak kosárkarót.

Válogatott

S. Domokos nevű legénytől, aki mindig pakulár (juhpásztor) szokott lenni, azt kérdezték: – Te Domokos, az idén miért nem lettél pakulár? – Én azért, mert addig válogattam a helyekbe, hogy semmivel maradtam. M. Marci bá, a major megfogadott volna. Azt hallottam róla, hogy minden nap tiszta fehérre mosott inget vesz fel. Az ilyenhez nem megyek. – Hely kerül, csak juh s legelő legyen.

Gyuri a neve

Egy csoport fiatalember beszélget. Arról folyik a beszélgetés: melyik férfinév a legszebb? Egy Gyuri nevű azonnal megszólal, s azt mondja: – Az én nevem a legszebb, én szeretem. Az egyik idősebb legény azt mondja: – Szeretheted, mert a disznók között amennyi kan (ártán), annak a mindenikét Gyurinak szólítják, Gyuri a neve.

 Többet gondol

Egy gyorsan beszélő embertől azt kérdeztük: Miért beszél olyan gyorsan és halkan? Így válaszolt: – Azért fiam, mert többet gondolok, mint amennyit ki tudok mondani.

"A pityóka kenyér is, puliszka is, kőccség is"

Többen beszélgettek, idősebb és fiatal emberek, hogy a korondi határ nem volt soha ilyen, mint a 2008-as esztendőben. Alig lehet látni a korondi határon búzával, zabbal, árpával, kukoricával bevetett, pityókával beültetett szép szántóterületeket. Most, 88 éves koromban, eszembe jutott, hogy gyermekkoromban mit mondott a Tószeg utcában lakó Koszta Mihály bá: – Sok pityókát kellene termelni, az a legjobb termény. Aki sok pityókát termel, az étlen nem hal, mert a pityóka kenyér is, puliszka is, kőccség is.

"Egyes lóra egyes hám kell"

Ifjú Molnos (Likas) Miklóstól maradt fenn e mondás, hogy egyes lóra egyes hám kell. Egyedüli legény volt a családban, egy kicsit ügyefogyott. Mindig készült házasodni, egyedül való leányt szeretett volna feleségül venni, s ezért e mondást sokszor hangoztatta. Az 1950-es években egy autó elgázolta és meghalt, de a mondása fennmaradt:"Egyes lóra egyes hám kell."

"Ezt Sánta Anna nén sem veti ki"

Korondon élt egy Makó (Sánta) Anna nevű asszony, aki tudott kártyát vetni. Legtöbbször a károsultak vagy a szerelmesek mentek hozzá kártyavetésre. Ha valakinek valamije elvész, keresi, de nem találja, arra a kérdésre, hol lehet, mindjárt rámondja: "Ezt még Sánta Anna nén sem veti ki."

Nem vettem figyelembe, mint Gyurka bá a hirdetést

Egy Gyurka bá nevű ember süket volt. A faluban a hirdető hirdetett. A távolabb állók, akik a hirdetőnek a hangját nem hallották jól, kérdezték Gyurka bától: – Mit hirdettek? – Nem vettem figyelembe – válaszolta Gyurka bá. Azóta is, ha valaki egy kérdésre nem tud válaszolni, így adja meg a feleletet: – Nem vettem figyelembe, mint Gyurka bá a hirdetést.

Sógoromnál levágtak egy bárányt

Székelyudvarhelyen a telekkönyvi hivatalnál várakozik egy idős ember. Megérkezik a telekkönyv vezetője, az ember azonnal így szól: – Szeretnék valamit kérdezni. – Tőlem most ne kérdezzen semmit, sietnem kell, a városban egy nagy gyilkosság történt. – Ugyanbiza hol? – kérdezi az öreg. – Sógoroméknál levágtak egy bárányt.

Annyi gyermeket csinálok neki, többet nem hagy el

A községi képviselőhöz ment a körzetből egy fiatalember azzal a panasszal, hogy elhagyta a felesége, és valahogy vissza kellene hívni. Jegyzi meg a panaszos: – Ha visszajönne, annyi gyermeket csinálnék neki, többet soha nem hagyna el. A panasz felvevője szép szóval annyit tudott segíteni a panaszosnak a baján, hogy az asszony vissza is ment. A panaszos a szavát is beváltotta, mert 7 gyermekük
született. A hetedik még iskolába sem járt, olyan kicsi volt. De bizony a jó Isten úgy adta, hogy az asszony meghalt, s a hét gyermek árván maradt, édesanya nélkül. Az ember igazat mondott volt, annyi gyermeket csinált, hogy az asszony ne hagyja el. Elvette a jó Isten, de az ember a szavát annyira beváltotta, hogy anya nélkül a 7 gyermeket becsületesen felnevelte. Az ember öreg korában azt mondta:
– Soha nem bántottam a jó Istent, hogy feleségemet elvette, mert adott erőt ahhoz, hogy a gyermekeket fel tudjam nevelni.

Amelyik kő sokat höngörög, az nem muharásodik meg

A Korond községhez tartozó vadasmezői tanyán a szomszéd azt mondja: – Komám, én innen költözöm el, megyek az alföldre lakni, ott megelőlegeztem egy bennvalót, ott jobb a megélhetés. – Menjen komám, én itt maradok. Egyet jegyezzen meg, amelyik kő sokat höngörög, az nem muharásodik meg.

Még nem tojnak

Egyik nap a gazda így szól a feleségéhez: – A kicsi tyúknak adj zabot, karicsál, ejsze tojós lesz. Az asszony így válaszol: – Én egy szemet sem. A sok búzát megették, s még nem tojnak.

Kádár-Dombi Péter

Született Homoródszentmártonban, 1955. január 22-én.

Tanárképző főiskolát végzett. Bandi Dezső tanár, képzőművész és István Lajos fazekasmester irányításával kezdett agyagszobrokat készíteni 1996-ban.

Kiállítások: 1999: Székelykeresztúr (közös), 2000: Marosvásárhely (egyéni), 2005: Székelyudvarhely (közös), 2006: Kiskunfélegyháza (egyéni), Ajka (Hermann Gyulával), Székelykeresztúr (Hermann Gyulával), 2007: Ajka (közös), Karcag (Hermann Gyulával), Amiens (Franciaország, közös), Unna (Németország, közös), Homoródszentmárton, 2008: Ajka (közös), Homoródszentmárton (közös), Ajka (Tárlat, Országos Képző- és Iparművészeti Kiállítás, Alkotói díj), Marosvásárhely (Bernády ház, a lókodi alkotótábor műveinek kiállítása, közös). Alkotótáborok: Ajka, Homoródszentmárton. 2008: Székelykeresztúr. 2009: Ajka (Magyar Kultúra Napja, Alkotói díj). 2009: Korond.

Gyűjtötte id. István Lajos
Fejlesztő: Maxweb