Népi kultúra

Az INEXTEX európai uniós projekt tapasztalatai

 

    2007-ben európai uniós projekt vette kezdetét, amely többek közt a székelyföldi népi textíliák motívumkincsének feldolgozására irányul. A motívumkincs átvitele a felnőttképzés keretei között valósul meg, így olyan természetes alapanyagú használati tárgyak készülhetnek, amelyek megfelelnek a XXI. századi ízlésvilágnak. Ahogyan azt a projekt nevének rövidítése is magába foglalja – INEXTEX: A textilörökségen alapuló tudás, tapasztalatok, módszerek innovatív cseréje –, az újításon van a hangsúly, egy olyan új módszer kidolgozására, amelyre eddig nem volt gyakorlati próbálkozás. A projekt során nem népművészeti tárgyak előállítását szorgalmazzák, a cél: népi ihletésű, ízléses, szerethető és használható termékek létrehozása.

    A projekt négy európai országban (Svédország, Észtország, Magyarország és Románia) párhuzamosan zajlik, az adott országoknak egy-egy megyei önkormányzata, illetve megyei vagy városi múzeuma áll partnerkapcsolatban egymással. Romániai részről a Csíki Székely Múzeum és Hargita Megye Tanácsa vállalta fel, hogy részt vegyen a GRUNDTVIG felnőttképzési programban. Romániában a két intézmény közösen valósítja meg a projekt célkitűzéseit.

    A kezdeményezés a múzeum számára nagy fontossággal bír, hiszen eddig még nem volt példa arra, hogy uniós projektben vegyen részt. A tervezet lehetőséget teremt arra, hogy a múzeum néprajzi raktárában őrzött textíliák a figyelem középpontjába kerüljenek; több ország megismerkedhet azokkal.

    A 2007 decemberében kezdődött projekt két évig tart, tehát 2009 végén zárul. Ez idő alatt partnertalálkozókra,kiállításokra, végül pedig nemzetközi kiállítással egybekötött konferenciára kerül sor.A partnertalálkozókon Hargita Megye Tanácsa részéről Mátéffy Mária, Ábrahám Margareta, Péterffy Ágnes és Miklóssy Enikő vettek részt, a Csíki Székely Múzeumot Gyarmati Zsolt és Salló Szilárd képviselte. A projekt kellő visszhangra talált a sajtóban, a négy országban sorra jelentek meg az újságcikkek és televíziós híradások, a tervezet eseményeiről tudósítva.

       A továbbiakban
részletesebben ismertetem a projektet,természetesen kitérve a még megvalósulásra váró tervekre is.2007 decemberében a Csíki Székely Múzeum és Hargita Megye Tanácsa részéről 2-2 személy a svédországi Västernorrland megyébe látogatott, ahol sor került a projekt ismertetésére. A találkozón jelen voltak a svédországi, észtországi és magyarországi partnerintézmények képviselői. A Västernorrland megyei önkormányzat munkatársai bemutatták a megyét és a projektet. Ismertetésre került az INEXTEX honlap (www.inextex.com) és projektszoba is, amely a partnerek közötti kapcsolattartást, valamint a külvilág fele való megmutatkozást segíti.

    A további eseményeknek  a härnösandi Murberget múzeum adott otthont. Itt kerültek szemlére azok a kézműves textiltermékek,amelyek egy előzetes svédországi kezdeményezés eredményeként születtek.A XIX. században élt két parasztasszony által készített textíliák mintakincse került átültetésre mai használati tárgyakra.Ezt felnőttképzés által valósították meg, oly módon, hogy kurzussorozatot hirdettek,ezen helyi kézművesek,formatervezők irányításával készítettek el ízléses, minőségi, használható termékeket, amelyek a kereskedelmi forgalomba is bekerültek.E termékeket a partnerintézmények képviselői megtekinthették, kipróbálhatták, megtapasztalva azt, hogy olyan kezdeményezésről van szó,amely minőségi termékek előállítását célozza.A termékek közt kötéssel készült kesztyűket, sapkákat, csuklómelegítőket, gyermekjátékokat; hímzett kesztyűket, blúzokat, terítőket; nyomással díszített párnahuzatokat stb. találtak a résztvevők.Mindezt múzeumi raktár- és kiállítás-látogatás követte. Az előbbi során bemutatásra kerültek azok a textíliák, amelyek ihlető forrásként szolgáltak az új termékek elkészítésekor. A találkozó keretében sor került a múzeum skanzenjének meglátogatására, majd a sollefteai textilarchívum megtekintésére. Ezen utóbbi helyet ad régi és új textíliáknak, raktáron és kiállításokon egyaránt.

  
 
     A svédországi partnertalálkozót 2008 januárjában a Somogy megyei Kaposváron szervezett találkozó követte. A projektpartnerek a megyei önkormányzat épületében tartott előadások által ismereteket szerezhettek a helyi fejlesztési kezdeményezésekről, ugyanakkor megismerkedhettek a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum tevékenységével.Az ezt követő múzeumi séta ismertette a múzeum színvonalas kiállításait, köztük a számos népi textíliát felvonultató néprajzi kiállítást.Szintén a múzeumban került sor azoknak a népi textíliáknak a megtekintésére, amelyek inspirációs forrásként szolgáltak a 2008 őszén indult kurzussorozat folyamán elkészült kézműves termékeknek. A múzeumlátogatás mellett sor került két kaposvári kézműves: egy fafaragó-csontfaragó illetve egy nemezelő műhelyének a megtekintésére. A találkozó szakmai részét a szennai skanzen megtekintése zárta.A magyarországi látogatáskor zajlott az első nyílt szeminárium, amelyen a helyi kézművesek megismerkedhettek a projekttel, ez alkalommal a svédországi partnerintézmények képviselői részletes bemutatót tartottak az INEXTEX-ről.

    A harmadik partnertalálkozónak Hargita Megye Tanácsa és a Csíki Székely Múzeum adott otthont.A találkozóra 2008 februárjában került sor. A Svédországból, Észtországból és Magyarországról érkező kollégák vetítéssel egybekötött előadáson ismerkedhettek meg a két helyi intézmény tevékenységével, illetve a Hargita Megyei Kulturális Központ kulturális, hagyományőrző rendezvényeivel. A múzeum népi textilgyűjteménye raktár- és fotóbemutató által került ismertetésre. A kaposvárihoz hasonló nyílt szeminárium Hargita Megye Tanácsának épületében zajlott, a rendezvényen közel száz érdeklődő tette tiszteletét. A jelenlévők közül kerültek ki a kurzussorozat résztvevői. Sor került a leendő kurzusvezetők bemutatására is. Ezt követően a projektben résztvevő partnerek a Csíki Székely Múzeum épületében megtekinthették azokat a népi textíliákat, amelyekkel a későbbiekben a kézművesek dolgozni fognak.

    A csíkszeredai eseményeken túl, kisebb szakmai tanulmányút is a találkozó részét képezte. Felcsíki falvakba látogatva el, a partnerek megismerkedhettek a csíkszentdomokosi hagyományőrző csoport vezető tagjaival, akik bemutatták a kender, illetve a gyapjú feldolgozásának bizonyos mozzanatait. Ezt követően a csíkjenőfalvi gyapjúfeldolgozó manufaktúra működésébe nyerhettek betekintést, valamint a csíkmadarasi Malom csárda épületének egyik termében létrehozott viselet- kiállítást is megnézhették.

    Hasonlóan gazdag programkínálattal szolgált 2008 áprilisában a negyedik, egyben utolsó partnertalálkozó, amely során a partnerintézmények küldöttei az észtországi Muhu szigetre utaztak. A Muhu Muuseum épületében tartották meg a régió bemutatását, ezt követte a múzeum textíliáival való alapos ismerkedés. Észtországban sem maradt el a nyílt szeminárium, amelyen megjelentek a környéken élő kézművesek. A programot néhány helyi kézműves felkeresése tette színesebbé: egy fafaragóhoz és egy textíliák készítésére szakosodott kézműveshez látogattak a vendégek. Emellett a szigeten található fafeldolgozó üzem, valamint hímzőkör tevékenységébe is betekintést nyerhettek a résztvevők.

    Az észtországi találkozó során a partnerek részéről megtörtént az első lépés az őszi kurzussorozat előkészítésére vonatkozóan. A svéd partner angol nyelven öszszeállított tananyagot adott át. Ezt az áprilist követő hónapokban a projektpartnerek továbbfejlesztették, kiegészítették és lefordíttatták.

    A 2008 októberében induló tanfolyamot
megelőzően a tervezet
résztvevői Prágába utaztak,
ahol véglegesítették a
tananyagot. E találkozó
során a partnerintézmények munkatársai beszámoltak a kurzus előkészítésének
munkálatairól: a tanfolyam résztvevőinek számáról,
azok foglalkozásáról. Amint a prágai találkozón is kiderült, a négy országban 10–20 fő között alakult a bejelentkezők száma.

    A résztvevő négy országban párhuzamosan zajlott le a tanfolyam, amelyet az előzőleg kiválasztott oktatók és formatervezők vezettek le a múzeumi szakemberek közreműködésével.

    Az ingyenes tanfolyam Csíkszeredában 2008. október 11-e és 2009. január 10-e között zajlott. Tíz alkalommal gyűltek össze a résztvevők a Csíki Székely Múzeum dísztermében. A kurzussorozatra előzetesen 18-an jelentkeztek be, mindannyian sikeresen zárták a tanfolyamot. A résztvevők között 17 nőt és egy férfit találunk, az átlagéletkor 40 év. A kurzust látogatók nem kizárólag Hargita megyeiek, hiszen a csíki, udvarhelyi és gyergyói alkotók mellett a szomszédos Kovászna és Maros megyéből is egy-egy kézműves állandó résztvevője volt a kurzusnak. Mindannyian gyakorlott kézművesek, ez nagyban hozzájárult a tanfolyam sikerességéhez, mivel a különböző megmunkálási technikák ismeretével már előzetesen rendelkeztek. Nagy részük korábban népies ruhák szabásával, varrásával fogla kozott, de találunk közöttük nemezelőket, batikolókat, hímzőket, szövőket, valamint bőrdíszművest is. A kurzus folyamán a résztvevők korábbi ismeretei a két oktató, Esztány István iparművész és Bakó Klára képzőművész ötleteivel, javaslataival egészültek ki. A kurzusvezetők fő feladata az volt, hogy tanácsokkal szolgáljanak arra vonatkozóan, a kézművesek a népi textíliákon megjelenő motívumokat hogyan jelenítsék meg mai használati tárgyakon.

    A múzeum raktárában őrzött, a tanfolyam során felhasználásra kerülő népi textíliák kiválasztása már korábban megtörtént, de az oktatók és a múzeum néprajzos szakembere, hogy teret adjanak az alkotók akaratának is, digitális formában átadták a 2000 népi textília fotóját a résztvevőknek. A fotókat tartalmazó DVD-t az első találkozón kapták kézbe a kézművesek. A felvételek áttekintése után mindegyikük kiválasztotta azokat a tárgyakat, amelyekről úgy gondolták, hogy szabásukban, mintavilágukban inspirációval szolgálhatnak az elkészítendő tárgyakra nézve. Ezek a tárgyak a tanfolyam egy következő alkalmával bemutatásra kerültek, ekkor a résztvevők rajzokat, fotókat készíthettek a tárgyakról, ez segítette őket további munkájukban.

    Szintén ekkor került sor az oktatóanyag átadására, amit minden résztvevő a négy hónap során hétről hétre használt. A hétvégenként sorra kerülő tanfolyam ideje alatt folyamatos volt a konzultáció a kézművesek és oktatók között, így lassan minden résztvevőben kialakult egy kép arról, hogy milyen végterméket fog készíteni, azon milyen motívumot fog továbbvinni. A kézművesek az elméleti és gyakorlati jellegű foglalkozások mellett munkájuk nagy részét otthon, saját műhelyükben végezték. Közben hétről hétre elhozták a félkész vagy kész állapotban levő termékeiket, amelyeket a formatervezők és csapattagok véleményeztek, s újabb ötleteket adtak arra vonatkozóan, hogyan tökéletesítsék azokat. A termékek esetében alapvető elvárás volt, hogy természetesalapanyagokból készüljenek. Előzetesen – projektpénzből – megvásárlásra kerültek a szükséges anyagok, amelyek a későbbiekben a végtermékek alapanyagául alapanyagául szolgáltak. Főbb alapanyag a gyapjú, a lenvászon és a bőr volt. A gyapjú szőtt és nemezelt tárgyak esetében került felhasználásra. A csupán bőrből készült tárgyak mellett elkészült a bőr-nemez kombinációjából létrejött tárgycsoport is. Lenvászonból főként női ruhák, táskák, kiegészítők, ékszerek készültek.

    A tanfolyam lejárta után a termékekből a két kurzusvezető, Bakó Klára és Esztány István, valamint Salló Szilárd, a múzeum néprajzosa kiállítást rendezett. A megnyitóra 2009. január 23-án került sor, közel száz érdeklődő volt jelen. A kiállítás február 5-ig volt látogatható. A fő cél a nagyközönség előtti megmutatkozás volt, hiszen az uniós projekt akkor töltheti be végső szerepét, ha az elkészült termékek ízlést formálnak, vásárlókat vonzanak, így bekerülhetnek a kereskedelmi forgalomba. Kiállítottuk mindazokat a termékeket, amelyek a kurzussorozat folyamán elkészültek. Habár az elvárás csupán az volt, hogy mindegyik kézművesnek egy terméket kell elkészítenie, a résztvevők többsége 2-3 tárgyat, vagy akár egy kollekciót is elkészített. A kollekciók esetében, az egymáshoz kapcsolódó termékeknél egyazon motívumot alkalmaztak a készítők. Nyolcvan darab kézműves termék került kiállításra, amelyek között találunk nemezeléssel készült sálat, kesztyűt, papucsot, övet, táskát, maroktelefon- és szemüvegtartót; batikolt technikával készült táskákat; gépi varrással díszített táskát, zsebkendőtartót, nyakéket, könyvjelzőt; szőtt tarisznyát, lenvászon alapanyagú, szedettes mintával ellátott üvegdíszt és szatyrot; lenvászonból készült női blúzt, ruhát, mellényt, sálat és bevásárlószatyrot; bőrből készült nyakéket, karkötőt, táskát és telefontartót; valamint bőr és nemez kombinációjával készült övet, tarsolyt, illetve telefontartót. A kiállítás szervezői használati utasítást tartalmazó kártyákkal látták el a termékeket, emellett figyelmet fordítva az alkotókra, rövid leírást, személyi elérhetőséget és fotót tartalmazó adatlapokat is elhelyeztek a kiállítótérben.

    A tanfolyam során készített termékek mellett kiállításra került az a 25 darab népi textília, amelyek díszítéstechnikájukban, mintavilágukban inspirálták az új termékeket. A múzeumi tárgyak között egyaránt találunk lakásbelső textíliákat és viseleti darabokat. A kiállított tárgyak egyik része a XIX. században, másik része pedig a múlt században készült. A néprajzi tárgyak között találunk XIX. századi, keresztszemes mintával díszített párnahuzatokat, ezeknek mesterkéjén megjelenő keresztszemes szegfűminta egy női ruha, valamint annak kiegészítői (nyakék, fülbevaló, öv) számára szolgált inspirációval, ugyanakkor a műtárgyak között megtalálhatóak a szedettes technikával készült törülközők, törlőkendők, amelyeknek mintája stilizált formában üvegdíszre és szatyorra került. A viseleti textilek egy részénél a szabástechnika volt a meghatározó, ilyen alapon készült egy pendely és egy múlt század eleji, polgári vonásokat mutató női alsónadrág alapján nadrág és blúz, ugyanakkor rokolya formájára női szoknya. A viseletdarabok nem csupán szabásukban, de mintavilágukban is hatottak az új termékekre, hiszen egy XIX. századi csíki bunda tulipánmintája női mellényre került, míg egy másik, XX. századi marosfői bunda levélmintája igényes kivitelezésű női blúzon kapott helyet. A nemezelt termékekre főként a Székelyföldön is elterjedt írásos párnahuzat mintavilága hatott, de keresztszemes mintaterítőn megjelenő virágminta is rákerült nemeztárgyakra. Egy másik eljárás a zsinórozás átvitelében mutatkozik, ugyanis az egyik női blúzra XIX. századi, homoródalmási női kurtiról származó hasonló zsinórminta került. Folytatni lehet a sort még számos mintaátvitellel, hiszen az említettek mellett még számos, népi textílián megjelenő motívum szolgált inspirációs forrásul az új termékek számára. A kiállított műtárgyak nagyobb része, a kézműves termékekkel ellentétben, üvegtárlókban kapott helyett. A kézműves termékek esetében erre azért nem volt szükség, mivel lényeges volt, hogy a kiállításra látogatók kezükbe vehessék azokat, ezzel megbizonyosodva minőségi voltukról.

    Az INEXTEX projekt a kiállítás lejártával nem ér véget, hiszen február végétől újabb kurzussorozat indul a korábbi oktatókkal és résztvevőkkel. Ennek során az erdélyi kézművesek a somogyi mintakinccsel fognak dolgozni, a somogyiak pedig az ittenit fogják rávinni kézműves termékeikre. A második kurzussorozatot megelőzően, Somogy megye és Hargita megye kézművesei közös tapasztalatcserén vesznek részt, amely során kiválasztják a feldolgozásra szánt népi motívumokat. Ugyanilyen módon a svéd és észt partnerek is egymás között kicserélik motívumaikat, vagyis egymás mintakincséből inspirálódva készítik el új kézműves termékeiket. A második kurzus befejez tével Kaposváron nemzetközi konferenciával egybekötött kiállításra fog sor kerülni, melynek során a projektpartnerek előadások formájában beszámolnak a tanfolyamok tapasztalatairól, s emellett kiállítják mindazokat a termékeket, amelyek korábban az adott országokban megtekinthetőek voltak. Az összes elkészült termékről katalógus készül, amely a termékek fotói mellett tartalmazza majd az inspirációs forrásként szolgáló népi textíliák fényképeit, illetve az alkotókra vonatkozó leírást.

    Amennyiben a kurzussorozat tananyaga mind a négy országban sikeresnek bizonyul, akkor lehetőség nyílhat annak más uniós országokban való kipróbálására is, ezzel elősegítve az adott országok kézműveseinek tevékenységét, népszerűsítését, a minőségi kézműves termékek piacon való megjelenését.
 

Salló Szilárd
Fejlesztő: Maxweb