Életutak

Jánosfalvi Sándor István

 

          "Ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezd hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol – bármilyen is az – megismerni és ismertetni."

    Jánosfalvi Sándor István 1804-ben született az udvarhelyszéki Lókodon. Apja Sándor Lőrinc, lelkészi szolgálatot is végző tanító volt. Az elemi iskola elvégzése után Torockón, majd Székelykeresztúron, végül Kolozsváron tanult. Unitárius lelkészi pályáját 1827-ben kezdte a keresztúrszéki Szentábrahámon. 1829-től Kolozsváron teljesített szolgálatot. 1836-ban házasságot kötött Váradi Líviával, de még abban az évben el is vált tőle. Ugyanazon év május elsejétől kezdődően Magyarszováton szolgált. Időközben meghívást kapott Árkosra, hol 1837–1841 között lelkészkedett. Hogy a jánosfalvi birtokához közelebb legyen, addig kérvényezte áthelyezését, amíg Homoródkarácsonyfalvára nem rendelték. 1841. május 2-án foglalta el új lelkészi állását. Időközben megválasztották egyházmegyei nótáriusnak is. Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően, 1849. szeptember 14-én, Székelyudvarhelyen bebörtönözték. Egy év raboskodás után, 1850. szeptember 20-án szabadult, majd az éppen akkor megüresedett gyepesi lelkészi állást foglalta el. Nyolc évnyi gyepesi szolgálat után, 1858-ban Datkra került. Beleunva a papi pályát kísérő hivatali teendőkbe, 6 éven keresztül kérelmezte nyugdíjaztatását. Végül 1867 tavaszán, 40 éves papi pályafutástól búcsút véve, homoródjánosfalvi birtokára költözhetett. Itt élte le élete hátralévő éveit. 1879. december 29-én, 75 éves korában hunyt el Jánosfalván, ott is helyezték örök nyugalomra.

    Nyomtatásban megjelent prédikációi, beszédei: Miben áll a koronáztatásra méltó igaz munkásság? (Unitárius Szószék, 1910. V. köt. 1–4. sz. 971.), A papnak készsége az evangélium prédikálására egy zsinati beszédben… (Kolozsvár, 1828. 19 l. A református Kollégium betűi vel. Elhangzott Bágyonban, 1827.), A jó fejedelemnek, mint népe koronájának némely fővebb ékességei vagy tulajdonságai (Kolozsvár, 1835. 18 l. A Királyi Lyceum betűivel. Rövid halotti beszéd, melyet néhai B. E. I. Ferentz o cs. és apostali kir. felségének Erdélyország nagy fejedelmének ’s t. b. vég-tiszteletére a’ Kolos’vári Unitárium templomban április 5-kén 1835- ben mondott Jánosfalvi Sandor István kolo'svári unitárius pap.), Jézusra nézni legjobb (Keresztény Magvető, II. évf. 1872. 85 l. Áldozócsütörtöki beszéd.). Számos alkalmi cikket, írást közölt a Tudományos Gyűjteményben, a Brassói Újságban és a Vasárnapi Újságban. Egyháztörténeti munkái: Szentírásmagyarázó apostol, Unitárius Egyháztörténelem. Kéziratban fennmaradt munkái: Elegyes szószármaztatás, Olympiai szent berek, Fejtegető Oedipus, Tudományos Napló.

    Legjobb és legismertebb műve a Székelyhoni utazás a két Homoród mellett című, melyet a két Homoród mentén 1839 és 1858 között tett utazásai során készített jegyzetei alapján írt. A munka, amely szűkebb szülőföldjének kiváló és nélkülözhetetlen helytörténeti rajza, napjainkra már két kiadást is megért. Először 1942-ben jelent meg a Jancsó Elemér által szerkesztett Erdélyi Ritkaságok sorozat 7. és 8. köteteként (Benczédi Pál gondozásában, a kolozsvári Minerva Rt. kiadásában). Másodszor 2003-ban Székelyudvarhelyen a Litera Könyvkiadó Pro Memoria sorozatában (szerk. Veres Péter) került kiadásra.

Mihály János
Fejlesztő: Maxweb