Vezércikk

Az udvarhelyszéki tudományért

A magyar tudomány napját 1997 óta évi rendszerességgel ünnepli a Magyar Tudományos Akadémia. Az Országgyűlés 2003-ban nyilvánította hivatalosan a magyar tudomány ünnepévé november 3-át, azt a napot, amikor gróf Széchenyi István 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét, 60 000 forintot a Magyar Tudós Társaság (mai Tudományos Akadémia) megalapítására.

Erdélyben, Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület 2003 novemberétől – az egyesület alapításának évfordulóján – szervezi meg minden évben a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvényét.

Székelyföldön hasonló jellegű rendezvényre 2007-ig nem került sor. Akkor született az ötlet, hogy szükség van egy olyan rendezvényre térségünkben is, amely évente lehetőséget ad a székelyföldi tudományos élet eredményeinek ismertetésére, illetve a tudományos műhelyek, a tudományos kutatásokat végző szakemberek közti tapasztalatcserére, együttműködés, szakmai kapcsolatok kialakítására.

Székelyudvarhelyen a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport vállalta fel az esemény megszervezését.

 A 2007. évi (nov. 9-10) rendezvények meghívottai tudományos műhelyek voltak. A Csíki Székely Múzeumot (Csíkszereda) Gyarmathy Zsolt igazgató és Szőcs János, a Székely Nemzeti Múzeumot (Sepsiszentgyörgy) Vargha Mihály igazgató és Szőcsné Gazda Enikő, Erdővidék Múzeumát (Barót) Demeter László igazgató, a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központját (Csíkszereda) Oláh Sándor, a Molnár István Múzeumot (Székelykeresztúr) Kőrösfői Zsolt, a Maros Megyei Múzeumot (Marosvásárhely) Soós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeumot (Székelyudvarhely) Miklós Zoltán képviselték… A rendezvénysorozat szombat délutáni záróünnepségének keretében sor került a képviseltetett tudományos műhelyek kiadványainak bemutatására, illetve az Udvarhelyszéki Tudományért díj átadására. Az eredményes tudományos munkásságot elismerő oklevél, illetve a szimbolikus kisplasztika (Sánta Csaba szovátai szobrászművész alkotása) 2007-ben Dávid Lászlót illette az egyház- és művészettörténet kutatása terén kifejtett kimagasló munkájáért.

 Az idén, 2008-ban a tudomány napi program november 7-8-án zajlott, immár két helyszínen, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. A rendezvény első napján a Csíki Székely Múzeum adott otthont a Pataki Józsefre emlékezve című konferenciának. Az érdeklődő közönség jeles előadókat hallgathatott meg: Kiss András kolozsvári művelődéstörténész, egykori levéltáros Pataki József Kolozsvárra vonatkozó kutatásait ismertette, Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Levéltárának Főlevéltárosa Pataki tanári pályájáról értekezett, végül Forró Albert történelemtanár a Pataki nevéhez fűződő fontosabb kiadványokról beszélt.

Az események szombaton Székelyudvarhelyen folytatódtak. A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont előadótermében szervezett konferencia keretében előadóink az állami és egyházi levéltárak helyzetére, a levéltárakban folytatott tudományos kutatások állására, a hasznosított forrástípusokra, kutatási módszerekre igyekeztek rávilágítani. Érdekes és színvonalas előadások hangzottak el az állami levéltár munkatársai: Flóra Ágnes (Kolozsvár), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), Bicsok Zoltán (Csíkszereda), László Márton (Marosvásárhely) részéről. Az Udvarhelyi Református Egyházmegye Levéltárának rendezéséről, a munkálatok során felmerült gondokról, a levéltár állapotáról a rendszerezést vezető Róth András Lajos történész, a Haáz Rezső Múzeum Dokumentációs Könyvtárának könyvtárosa tartott beszámolót. A Gyulafehérvári Érseki Levéltár munkatársa, Bernád Rita az egyházi levéltárak rendezésekor alkalmazandó szabályokat, illetve a közelmúltban az Udvarhely környékén végzett katolikus egyházi forrásanyaggyűjtés eredményeit ismertette. Az előadásokat Kiss András, Sipos Gábor és Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros (Marosvásárhely) moderálták, közben hasznos tanácsokkal látva el a fiatal kutatókat. A konferenciát kiértékelő vitafórum zárta, melyen a vendégek részéről fogalmazódott meg egy hasonló jellegű konferencia évenként történő megszervezésének igénye.

A rendezvénysorozatot immár menetrendszerűen a szombat délutáni díjkiosztó zárta. A záróünnepség a Cantuale marosvásárhelyi énekegyüttes előadásával kezdődött, majd Lukács István, a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója a Hargita megyei tudományos évkönyveket, a Csíki Székely Múzeum évkönyvét és az Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok 2008. évi kötetét ismertette. Ezen utóbbi 2007-től kezdődően a tudomány napja tiszteletére kerül kiadásra.

Az Udvarhelyszéki Tudományért díjat 2008-ban Balla Árpád orvos vehette át a magnézium-kutatás és az erdélyi orvostudományi konferenciák szervezése terén kifejtett munkájáért. A díj átadását a díjazottról készült rövidfilm előzte meg, a filmet Szabó Károly, a Városi Könyvtár igazgatója, a beszélgetést Novák Károly István történész készítette. (Az interjút folyóiratunk 16-17. oldalain olvashatják az érdeklődők.) 

  Udvarhelyszéki Tudományért díj

  Végezetül talán álljon itt a tény, amit kiválóan bizonyít díjazottaink életpályája: vidéken, székelyföldi kisvárosban is érdemes tudományos kutatásokat végezni, lehet eredményeket elérni… Térségünkben bőven akad még tudományos kutatásokat végző olyan személyiség, akinek tevékenysége, életműve díjat érdemel. Reméljük, hogy az elkövetkezendő években a Tudomány Napja keretében továbbra is lehetőség adódik az Udvarhelyszéken tevékenykedő kutatók díjazására, rendezvényeink pedig tudományos téren való fejlődésünket szolgálják.

Pataki József 1908. december 26-án Kászonjakabfalván született, Csík megyében. Korán árván maradt, Apahidára került nagybátyja nevelése alá. Középiskolába Kolozsvárt járt, a kolozsvári piarista gimnáziumban érettségizett, majd a kolozsvári I. Ferdinánd egyetemen 1930-ban egyetemes történelemből, román történelemből és román nyelvből szerzett tanári oklevelet. 1930–35 között Kolozsvárt a római katolikus főgimnáziumban tanított középiskolai tanárként, 1935-ben Marosvásárhelyre, a római katolikus tanítóképzőhöz helyezték, majd 1941-ben megbízták a csíkszeredai római katolikus főgimnázium igazgatásával. A háborús események következtében kénytelen volt elhagyni Csíkszeredát, katonai szolgálat, majd 4 év Szovjetunióban eltöltött hadifogság következett. 1948 végén hazatérhetett Kolozsvárra. 1956-tól a Történeti Intézetnél volt kutató, a Bolyai Tudományegyetemen, majd az egységesítés után a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen adott elő egyetemes történelmet. 1974-ben nyugállományba vonult. Nagy fontossággal bírnak Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó feldolgozásai, valamint a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárása. Munkái közül: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoarei la începutul secolului al XVI-lea (1973), A csíki vashámor a XVII. század második felében (1971). Demény Lajossal indították el a Székely oklevéltár új sorozatát (1983), Imreh Istvánnal együtt dolgozva készült a Székely felkelés 1595–1596, előzményei, lefolyása, következményei (1979) és a Kászonszéki krónika 1650–1750 című tájmonográfia (1992).
Kolumbán Zsuzsánna
Fejlesztő: Maxweb