Lábjegyzet

Békességet hozó egyezséglevelek sóváradiak és kibédiek között


  A Kis-Küküllő menti két nagyközség, Kibéd és a nemrég területileg ismét önállóvá lett Sóvárad között hosszú időn keresztül folytak birtok- és határviták, pontosan 188 esztendeig. Ezeknek a pereknek, vitáknak az anyagát a végső megoldást hozó 1840. esztendőben egybegyűjtötték, és egy helyre másolták. Ebből a határkönyvből közöl újabb adatokat Ráduly János. Székely békességlevelek (1803–1837) című, az udvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál megjelent kiadványa három egyezség szövegét, békességlevelet tartalmaz.

A mind méretét, mind súlyát tekintve tekintélyes iratgyűjtemény (1404 oldal, gerincmagassága 37,5 cm, súlya pedig 5,64 kg) anyagából korábban is közölt Ráduly (helynevek, a határ kijelölésének módja), az új könyv borítóján a határkönyv megkopott, ám díszes bőrgerincét láthatjuk, a hátsó borítón pedig Marosszék viaszpecsétjét.

E kiadvánnyal új fogalom válhat elterjedtté. A békességlevél szó a régmúltból nem ismeretes, előfordulása a sorrendben harmadik, 1837-es datálású, a sóváradi Tusz Márton szolgája által okozott erdőkár rendezésével kapcsolatos egyezséghez köthető. Persze arról sem sikerült adatokat fellelnie Rádulynak, hogy a kifejezés Sóváradon és a károsultak lakhelyén, Kibéden kívül használatos volt-e.

Az 1803-as, 1834-es és 1837-es keltezésű egyezségek minden esetben sóváradi határsértést rögzítenek, még ha enyhíti is a sérelmet a tény, hogy nem a gazda, hanem cseléd vagy szolga volt az elkövető. Már az első fennmaradt levélben hangsúlyozzák, hogy a sóváradi gazda „akarattya ellen megesett, és cselédjei által tett” kárról van szó! Egyik esetben a kibédi erdőből ökröstől, szekerestől „behajtottatván, rabságba tétettek” a törvénytelenségért az elkövetők, de más alkalommal is említik, hogy a „törvény ellen esett cselekedetiért arestomba lévő embereit és barmait szép egyezség és alkalom szerént” váltotta ki a gazda, ami arra is bizonyítékul szolgál, hogy az ügyek békés rendezése volt a cél. Talán állandó formulaként, de ezt a szándékot tükrözi a második levélben a következő mondatrész: „a történt hibát elesmervén, kívántunk mint szomszéd atyafiak a dolgot békesség utján eligazittani”.

Az említettek vizsgálata mellett Ráduly azt emeli ki, hogy „anyanyelvünk patinás régiessége tárul az olvasó elé, miközben szemelget a mondatokban, kifejezésekben, archaikus szavakban”. A szövegek jobb megértését szómagyarázat segíti.

Nem érdektelen tény, hogy 188 esztendő után a határper végleges megoldása rendkívül egyszerű volt, ugyanis a peres részről így ítélkeztek: „szakasztassék két felé” a kibédiek és sóváradiak között. Így hát a nyelvi szépség mellett a gondolkodásmód, észjárás jobb megismerése, a mostanság oly sokat emlegetett problémamegoldó készség is példaként szolgálhat a mai ember számára.

P. Buzogány Árpád
Fejlesztő: Maxweb