Megkérdeztük

"Sajátos és szerény eszközeinkkel hozzájárultunk a csángók érdekvédelméhez is"

  – Egyetemi professzori státusza mellett Pozsony Ferencet főként a Kriza János Néprajzi Társaság elnökeként ismerik. A társaság 1990-es megalakulása óta számottevő változás figyelhető meg az intézmény működésében, fokozatosan megújuló kihívásoknak kellett eleget tenniük, így az egykor elsődlegességet élvező dolgok is számtalan alkalommal átértékelődtek. Hogyan jellemezné az elmúlt évek történéseit, milyenek a kilátások a Kriza János Néprajzi Társaság számára?

 – A Kriza János Néprajzi Társaság sajátos helyet foglal el a romániai magyar intézmények sorában. 1990. március 18-án elsősorban érdekvédelmi szervezetként alakítottuk meg. A kezdeti extenzív korszakban évente két-három tematikus konferenciát szervezett Erdély városaiban és falvaiban. Ezek a tudományos rendezvények igazi szakmai felkészítők és szemináriumok voltak, mivel a résztvevők megismerkedhettek a magyar néprajztudomány legújabb eredményeivel, az európai etnológia elméleti és fogalmi újdonságaival.

Mivel dr. Péntek János már 1990-től kezdeményezte és beindította a néprajz szakot a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, csakhamar felnőtt egy új, fiatal, szakképzett nemzedék is, mely már alkalmas volt komoly, összehangolt tudományos feladatok elvégzésére. A társaság 1994-től székházat vásárolt Kolozsvárt, amelyben archívumot, szakkönyvtárat, kiállítások és előadások szervezésére alkalmas termet is berendeztek.

Az 1990-es évek végétől a KJNT dokumentációs központja már egyre inkább a kolozsvári néprajz szakos egyetemi képzés háttérintézményévé vált. Ekkor bontakozott ki a társaság intenzív korszaka, mely elsősorban közép- és hosszú távú tudományos programok megtervezésével és megszervezésével járt együtt. A moldvai csángó falvakban folyó jelenkutatás, az erdélyi szórványközösségekben szervezett anyakönyves vizsgálatok mellett – immár a fiatalabb nemzedékek bevonásával – olyan kutatásokat szerveztünk, amelyek az 1989 után gyorsan kibontakozó modernizációs folyamatokat dokumentálták. Alapkutatásainkból és tematikus konferenciáinkból több mint 80 szakkiadványt jelentettünk meg.

Erdély és Moldva néprajzi szintézisének előkészítésére indítottuk el az Előmunkálatok a romániai magyarság néprajzához című programunkat. A program keretében néprajzi szakirodalmi adatbázist építünk ki, ugyanakkor hozzákezdtünk egy vizuális adatbank elkészítéséhez is. Eddig 14.000 fényképet dolgoztunk fel és tettünk hozzáférhetővé az interneten.

 – Napjainkban a KJNT az egyetemi néprajzi oktatás nélkülözhetetlen háttérintézménye. Melyek azok a kutatásai programjai a társaságnak, amelyekben a diákok részt vállalhatnak, közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek?

 – A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen folyó néprajzos oktatásban részesülő diákok tanáraik irányításával részt vehetnek a moldvai jelenkutatásban, az erdélyi szórványközösségek vizsgálatában, élettörténetek gyűjtésében, a népi vallásosság elemzésében, a népi díszítőművészet kutatásában, az írásbeliség és a népi kultúra kapcsolatának feltárásában stb.

 – A moldvai csángó falvakban végzett jelenkutatás már több éves programként jegyezhető, számos szakmai konferencia, kiadvány is bizonyítja az elvégzett munka szakszerűségét. Ezen kutatások hozzájárultak-e a „csángókérdés” tisztázásához?

 – A moldvai falvakban társaságunk és tanszékünk már 1991-től kezdeményezett alapkutatásokat. Ezt két okból tettük: a totalitárius korszakban egyáltalán nem lehetett átfogó, összehangolt, csoportos kutatásokat végezni csángó falvakban, másrészt pedig a moldvai településekben is a modernizáció, a munkamigráció hatására felgyorsult az akkulturáció, mely a szinte napjainkig fennmaradt archaikus életvilágokat, kulturális elemeket hirtelen eltünteti. Az elmúlt másfél évtized folyamán Moldvában elsősorban a társadalom- és gazdaságszerkezet gyors átalakulásával és hatásaival, különböző etnikai folyamatokkal, valamint az identitás szerkezetének változásaival foglalkoztunk. Számos hazai és nemzetközi konferenciát szerveztünk, szakmai kiadványokat jelentettünk meg magyar, román és angol nyelven. Ugyanakkor a közelmúltban adtuk ki a moldvai csángókkal kapcsolatos szakirodalmi kötetünket is. A háromszéki Zabolán pedig Csángó Néprajzi Múzeum alapítását kezdeményeztük. Úgy vélem, hogy sajátos és szerény eszközeinkkel hozzájárultunk a csángók érdekvédelméhez is.

 – A moldvai csángókról írt kötetét három nyelven (magyar, román, angol) is megjelentették, az erdélyi szászok szokásvilágát taglaló kötete magyarul és német nyelven is napvilágot látott. Ez azt bizonyítja, hogy az erdélyi szerzők szakszerű írásai iránt széles körű az érdeklődés?

 – Az erdélyi magyar néprajzkutatók az 1989-es változásokat követően már cselekvően bekapcsolódhattak az erdélyi, a magyarországi, a romániai és az európai tudományos életbe, nemzetközi kutatási és oktatási programokba léphettek be, eredményeiket szélesebb körben is forgalmazhatták, minősíthették és értékelhették. A politikai, a művelődési és az oktatási élet, valamint a média képviselői sokszor nem is figyelnek az itthon megtermelt tudományos eredményekre, javakra. Döntéseikben kevésbé érvényesítik a tudományos élet eredményeit.

 – Mit tanácsolna azon diákok számára, akik a néprajzi egyetemi oktatás iránt érdeklődnek?

 – A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen 1990 őszétől folyik néprajzos képzés. A magyar néprajz előbb csak mellékszakként, majd főszakként, az utóbbi években már külön szakként is választható. Közben kiépítettük a magiszteri képzésünket is, s előbb Keszeg Vilmos, majd én is doktori programokat indíthattunk. Tanszékünkön tehát teljes képzést biztosítunk a népi kultúra iránt érdeklődő fiataloknak, akik elsősorban múzeumokban, különböző kutató intézetekben, oktatási intézményekben, médiában, kulturális intézetekben helyezkedhetnek el.

Az utóbbi években Románia is rátért az úgynevezett bolognai rendszerre. Annak keretében az alapképzés három évig tart, míg a magiszteri két, a doktori program pedig három évig. Ettől az évtől egy olyan nemzetközi, elsősorban frankofon magiszteri program résztvevői vagyunk, amelynek keretében fiataljaink Olaszország, Franciaország, Magyarország és Románia egyetemein tanulhatnak, utána Európa-szerte elismert diplomát nyerhetnek.

Sajnos, Romániában vagy egyetemünkön sem megy könnyen a bolognai rendszerre való áttérés, mivel az (a romániai törvények szerint) nem engedélyezi a néprajz összekapcsolását a nyelv és irodalom szakkal. Remélem, hogy a mostani nehézségek és buktatók után nyugodtabban foglalkozhatunk a néprajz szakot választó fiatalok képzésével.


Pozsony Ferenc

Született Zabolán, 1955. április 16-án.

A kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság elnöke; egyetemi professzor a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén.

Kutatási terület: a moldvai csángók népköltészete, társadalma és identitása; az erdélyi szászok társadalomszerkezete és népszokásai; az erdélyi magyar szórványközösségek családszerkezete; interetnikus kapcsolatok; cigány közösségek.

A filológiai (etnológiai) tudományok doktora, tézisének címe: Szász hatás az erdélyi magyar jeles napi szokásokban.

Több kutatási projekt vezetője, munkásságát szakmai kitüntetésekkel díjazták Magyarországon és Romániában egyaránt, több önálló kötete, számos tudományos írása került kiadásra.


Miklós Zoltán beszélgetése Pozsony Ferenc néprajzkutatóval
Fejlesztő: Maxweb