Életutak

Kolumbán Lajos emlékére

Tisztelt olasztelekiek! Kedves vendégek!

Ma Olasztelek jeles szülöttjére, Kolumbán Lajosra emlékezünk születésének 130. évében. Etnográfus, tanár, királyi tanfelügyelő, miniszteri biztos, tanügyi főtanácsos, „a kicsi magyar világban” Budapesten megalakult Kolumbán nemzetségi tanács elnöke.

A Kolumbán Lajos emlékére állított emléktábla az olaszteleki református templom cinterme falán
A felvételt id. Kolumbán Gábor bocsátotta rendelkezésünkre


  Született Olaszteleken 1875. december 18-án. Szülei Kolumbán Dániel és Veress Mária. Tanulmányait Olaszteleken kezdi. Négy elemi osztály elvégzése után a régi családi hagyomány szerint ő az, aki továbbtanul. A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban öt osztály elvégzése után átiratkozik a nagyenyedi Bethlen-főiskola tanítóképző intézetébe, ahol 1897 júniusában sikeresen képesítőzik. 1897–1909 között Gecsén, Lipótszentmiklóson és Késmárkon tanít. 1909-től Pest, Udvarhely, Borsod, Zemplén és Ung megyékben tanfelügyelőként működött.

1918. december 21-én Mezey Ödön, Paál Árpád, Gál István, Puskás Lajos, Haáz Rezső és Kolumbán Lajos egy emlékirat kidolgozását határozták el egy semleges államalakulat, a Székely Köztársaság létrehozása érdekében.

Pályája kezdetén tanulmányozza a barcasági csángók életét, amelyet több cikkben és könyveiben ismertet.

Főbb művei: A hétfalusi csángók a múltban és jelenben (Brassó, 1903), A Barcaság és népe (Bp., 1906).

Ifjúsági könyvei: az Utazások Nagymagyarországon sorozatban jelent meg A Magas Tátra (1909), A Vág völgyében (é. n.), A Délvidéken és az Aldunán (1911).

1930-ban mintegy száz borsodi és hevesi községben gazdag néprajzi anyagot tartalmazó helyismereti monográfiát készíttetett pedagógusokkal. Az első bécsi döntést követően a visszatért felvidéki oktatás újraszervezését végzi miniszteri biztosként. Hosszas tanügyi tevékenységéért megkapja a tanügyi főtanácsos címet. A báró Eötvös József által indított, a magyar tanügy újjászervezését célzó munkálatok folytatójának, gróf Klebersberg Kuno kultúrminiszternek aktív munkatársa volt (egy évben születtek, pár hét különbséggel).

Utoljára 62 évvel ezelőtt járt Olaszteleken. A román betörésekor, 1944. szeptember 2-án Bardócra, Karácsony Ödön tanítóhoz, osztálytárshoz menekült. Innen távozott Budapestre, amikor az utak felszabadultak.

Évente hazalátogatott, amíg szabadott. A csíkszentimrei Büdös-fürdő nyaralója volt.

1958. március 14-én hunyt el rövid szenvedés után, a farkasréti temetőben pihen. A temetési szertartást a régi barát, Keresztes József református lelkész végezte, búcsúbeszédet dr. Kolumbán Károly mondott.

Emlékét Kisgyörgy Zoltán geológus és Kósa Bálint tanár elevenítették fel különböző kiadványokban. A Székelyföldről megjelent útikönyvekben Olasztelek jelesei közt mindig megemlítik.

Az emlékbizottság úgy határozott, hogy a szülőház helyén és a központban emléktáblát helyez el a 130. születési évforduló évében. A bronzplakettet Kába Zoltán csíkjenőfalvi szobrászművész mintázta, az öntést Sánta Csaba szovátai szobrászművész végezte.

A rokonok pénzadománya nélkül nem valósulhatott volna meg a két emléktábla. Ugyancsak megemlítem azok nevét, akik önzetlenül segítettek: Kolumbán Béla, Kósa Bálint, ifj. Nagy Béla, Varga László és csapata, Tűzes Bölöni Ferenc, az emlékbizottság tagja Olasztelekről, Farkas András vállalkozó és Kolumbán-Antal József, az emlékbizottság tagja Székelyudvarhelyről.

 

Id. Kolumbán Gábor

Olasztelek, 2006. szeptember 3.
Kolumbán Gábor
Fejlesztő: Maxweb