Vezércikk

A farsangi ünnepkörhöz kapcsolódó szokáshagyományaink

Csíkszentdomokosi hamubotosok Csíkszépvízen

  Farsangban általánosan jellemző a rendbontás – a közösségi normák érvénytelenné válnak, szabad a véleménynyilvánítás – és a felvonulók általi zajkeltés (ditrói ostorcsattogtatók), amely szintén a tél elűzését szolgálja. A farsangi menetben – a férfi-női ruhacserén kívül –gyakori az állatalakoskodás: kecske-, gólya-, lóbőrbe bújt résztvevők, valamint egyéb zsáneralakok és jelmezesek: menyasszony és vőlegény, pap, kántor, siratóasszonyok, doktor, cigányasszony, ördögollósok, részeg emberek, halál stb. Jól ismert szereplők a kolompokkal felszerelt hamubotosok is, akik meghammazzák a nézőket, emlékeztetvén őket hamvazószerdára, valamint a farsang utáni bűnbánatra. A farsangban felhalmozott bűnök megbánásának jelképes eljátszása a menasági zsidóvecsernyézés is, ahol a résztvevők kifordított bundába öltözve igyekeznek megtéveszteni identitásukat illetően az isten angyalait.

Ugyanakkor a tél kiűzése történhet ünnepélyesebb formában is, mint például Lövétén, ahol a lányok bokrétát tűznek udvarlóiknak, majd kitáncolják a farsangot.

Az ünnepkör számos szokáscselekménye – a tél és a farsang szimbolikus elbúcsúztatása mellett – a böjtre való felkészülést célozza. Ennek jelképe a Kászonban gyakorolt bikaütés is (a bikán túladni nem tudó gazda azt leüti). A farsangban felhizlalt bika feláldozása jelzi, hogy a zsíros étkek ideje lejárt, a böjt következik. E két időszak határán, Menaságon lehetünk szemtanúi az evés-ivásról, torkosságról való lemondás jelképes megjelenítésének, a Konc király és Cibere vajda párbajának, melyből ez alkalommal az utóbbi kerül ki győztesen, hirdetve a böjt győzelmét a farsang felett. Ugyanezt a célt szolgálják a farsangi menet jellegzetes kellékei: a botokra húzott savanyú káposzta, a hagymából fűzött temetési zászló stb.

E télvégi időszakban megtekinthető farsangi felvonulások, maszkos-dramatikus játékok, szereplők, illetve azok jelmezeinek színességét és változatait vég nélkül sorolhatnánk. Azonban szót kell ejtenünk e szokáshagyomány folytonos megújulásáról, funkcionalitásbeli változásáról is.

Ezen események rituális funkciója egyre inkább elhalványul. A szórakozás, sőt a szórakoztatás kerül előtérbe, melyben fontos szerepet játszik az idegenforgalom is. Ez egyrészt elősegíti az esemény folyamatosságát/fennmaradását, azonban – lazítva annak kötöttségén – jelentős, akár forgatókönyvet és jelmezt érintő, valamint idő- és térbeli változásokat idéz elő. A farsangi mulatságok és játékok megszervezése már nem (illetve nem csak) a közösség belső igényeit elégíti ki. Alkalmazkodva egy külső és kiszélesedett közönséghez, annak modern életfeltételeihez, a korábban többnapos események ma többnyire farsangvasárnapra koncentrálódnak, az egykor a falu határában lezajló cselekvések pedig bekerülnek a központi térre. Ugyancsak a turizmus érdekeit szolgálva, a hagyományőrző csoportok hajlandóak többször is bemutatni a műsort. Ez a hagyományos térből, időből és közösségből való kimozdulás lehetőséget ad az aktualizációra, az új elemek bekerülésére is: a jelmezek által véleményt nyilvánítanak bizonyos közéleti személyiségekről, reagálnak aktuális társadalmi eseményekre.


Jakab Ágnes
Fejlesztő: Maxweb