Székely fonó

Nete ne! Eredeti székely góbéságok, anekdoták és kacagtató históriák. Összegyűjtötték a budapesti „Péterffy-asztal” vidám székely tagjai. Budapest, 19

A császárvágás

A „császárig” vitte a pörét az oláhfalvi székely atyafi. Ő úgy gondolta, hogy neki „szent” igaza van, de elverték rajta a port, hogy csak úgy füstölt hazajövet.

Ahogy megérkezik, a kapuból már előre bekiáltott a feleségének:

– Asszony, hallod-e?! Teréz te! Hozd ki azt a fejszét. Mert ha hiába mentem a „császárig”, hát ne is lássak semmiféle császárt!

S ezzel úgy tett, amint jónak gondolá, s az udvaron díszelgő terebélyes császárkörtefát úgy kivágta, mint a pinty.

 

Mikor a kiló bejött

A városban szolgáló székely leányt elküldik egy kiló húsért, de hogy akkor jött be divatba a kiló, hát elfeledte az új szót. Vissza se akart menni, hogy újra kérdezze, hát így adta elő a mészárosnál:

– Már én nem tudom, hogy kilóg-e, belóg-e, de valami lógó húst adjon ezért a pénzért az asszonyomnak.

 

Az Olt meg a Küküllő folyókról

Régebbi időben nagy dolog volt, ha valaki Csíkból Udvarhely megyébe átment. A „küssőfődön” (külföldön) volt, tehát „járt-kőt ember”. Egyszer egy atyafi átmén valami ügyes-bajos dógában, s amikor hazakerül Csíkba, az otthonlevők elkezdik kérdezni:

– Hát méjen világ van no, ott küssőfődön? Mit csinálnak az emberek? S mi egyéb?

– Hát ott es éppen olyan világ van, mint nálunk – mondja a járt-kőt atyafi –, de az emberek mind megbolondultak.

– Hát ugyan bizon méétt?

– Hát csak azétt, met az Otot Küküllőnek híjják. (Az alcsíki góbé ugyanis azt hitte, hogy a világon csak az Olt folyó van egyedül).

 

A gondos egyházfi

Haldoklik az öreg székely, és végrendeletet csinál. Hagyományoz mindenik fiának, hanem a végén eszébe jut, hogy ő hitközségi ember is. Mint jó egyházfi rágondol az egyházi emberekre:

– Azt a tinót, aki a tavaszon a havasba elvesze a szántás előtt hat héttel, hagyom az eklézsiának. Ha pedig megkerül, legyen a Mihály fiamé.

 

Borzfogás

Pali bácsinak gyönyörű borzbőr tarisznya lóg az oldalán. A városban meg is bámulják, meg is kérdezik, mert két borz bőréből került ki a szép bőrtarisznya.

– Ugyan Pali bácsi, hogy lehet két borzot fogni?

– Hogy-e? – veti oda Pali bácsi –, hát megfogok hármat, elszalasztok egyet, s megvan!...

 

A góbé tanúi

Bejön az irodába egy székely, aki valami verekedésben volt ludas. Nem történt ugyan semmi, mindössze a góbé úgy vágta fejbe Kis Jánost, hogy meghalt, de a törvényszék „akadékoskodott”. Tehát ügyvédre volt szükség.

– Úgy volt – mondja a fiskálisnak a székely –, hogy én Kis Jánost csak meglöktem és ő aztán nekiment a falnak.

Az ügyvéd megcsóválja a fejét:

– Ezt bizonyítani kell. Ki látta, hogy így volt?

– Az egész falu látta.

– De tanúk kellenek. Két tanú. Két ember, aki látta. Hát ki látta?

– Az egész falu látta.

– Az nem ér semmit. Két ember kell, aki eljöjjön a törvény elé eskü alatt vallani, hogy Kis János a falnak ment.

– Olyan is van.

– Kicsoda?

– Hát … Nagy Péter, a sógorom. Meg Hajmás István, a komám.

A ügyed föllélegzik:

– Na végre! Hát ezek látták?

– Látták. Ott álltak mellettem.

– Hogy a falnak ment?

– Hogy a falnak ment.

– És eljönnek azt eskü alatt bizonyítani.

– El.

– Hát beírhatom a nevüket?

A székely megvakarja a fejét.

– Tessen azzal a beírással vagy holnapig várni. Előbb beszélek velök.

 

Láttál-e már olyan lovat?

A szentábrahámi papot meglátogatja az esperes. Vége a hivatalos dolgoknak, asztalhoz ülnek. Éppen töltött káposztát tálal a papné. A tiszteletes asszony régóta haragudott a papra, mert a töltelék borítékát sohasem ette meg. Most aztán az esperes úr előtt felhasználja az alkalmat, mert az esperes úr igen szépen megette a tölteléket káposztalevéllel együtt.

– Ugyan miért nem eszi meg a töltelék haját is?

– Láttál-e már olyan lovat édes feleségem, amelyik az abrakos tarisznyát is megette volna?

– Csak nézné meg az esperes urat, s mindjárt látna…

*
Fejlesztő: Maxweb