Vezércikk

A múltat bemutató épületek Hargita megyében: a tájházak

 

    A tájházak vagy falumúzeumok olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős (esetleg népi műemlékeknek minősített) épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, a gazdasági épületeket vagy a kezdetlegesebb ipari létesítményeket mutatják be.

    A tájházak fénykora az 1970-es és 1980-as évekre esett. Ekkor a csíkszeredai megyei múzeum szakembere, Farkas Irén néprajos-muzeológus irányítása alatt falumúzeumok tucatját alakították ki, amelyek a muzeológiai kritériumoknak megfelelően mutatták be az adott település népi építészetének és életmódjának sajátosságait.

    Napjainkban tapasztalhatjuk, hogy Hargita megyén újabb – jobb esetekben a régi falumúzeumok még meglévő gyűjteményét is átörökítő – „tájház-alapítási hullám” fut végig. Ez késztette a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontot arra, hogy a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság nyomdokain járva, egy megyei szintű szakmai tanácskozást szervezzen szakemberek bevonásával, mindazok számára, akik a népi építészet emlékeinek védelmét, a székelység tárgyi kultúrájának megőrzését célként tűzték ki. Így került sor 2007. november 22-én a Forrásközpont székházában a Tájházak helyzete Hargita megyében című szakmai tanácskozásra, amelyre a megye közel harminc településéről érkeztek érdeklődők. Olyanok, akik már létező tájházukat képviselték, de olyanok is, akik annak létrehozásán most fáradoznak. A Communitas Alapítvány támogatta szakmai tanácskozáson a résztvevők előadásokat hallhattak a csíki tájházakról és néprajzi gyűjteményekről (Ferencz Angéla, Hargita Megyei Kulturális Központ, Csíkszereda; Farkas Irén ny. muzeológus), a tájházak létrehozásakor követendő muzeológiai szempontokról (Miklós Zoltán, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely), tárgyi örökségünk megőrzésének érzelmi vonatkozásairól és jelképiségéről (P. Buzogány Árpád, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont), a lövétei tájház létrejöttének körülményeiről és a helyi közösség életében betöltött szerepéről (Mihály János, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont).

    A szakemberek ismertették a tájházi gyűjtemények fejlesztésének lehetőségeit, külön hangsúlyt fektetve arra, hogy a népi lakáskultúra egy-egy sajátos, lokális változatát hogyan lehet és hogyan érdemes kiállítás formájában bemutatni. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a helyi gyűjteményt ajánlatos olyan épületben elhelyezni, amely reprezentálni tudja egy-egy helység vagy tájegység jellegzetes népi építészetét. Az épület felújításakor nemcsak a hitelesség, az eredeti szerkezet megőrzése a fontos, hanem a ház élettartamának meghosszabbítása és használhatóságának biztosítása is. Meg kell oldani az épület konzerválását, de gondolni kell a tűz-, villám- és vagyonvédelemre is, illetve arra, hogy a tájház hasznosításakor szükséges lesz villanyra, vízre, WC-re, esetleg gázra, telefonra. Ha nagyobb látogatottságra számítunk, nem árt, ha kiszolgáló helyiségek (pl. ajándékbolt) kialakítására is gondolunk. Nem szabad megfeledkezni az épület környezetének rendezéséről sem. A tájházat, ha lehetséges, be kell illeszteni a településrendezési tervbe, udvarának, közvetlen környezetének tükröznie kell azt a korszakot, amely bemutatásra kerül.

    Fontos, hogy a tájházak ne váljanak „holt tárgyak elidegenedett gyűjteményeivé, raktáraivá”, hanem a lehetőségekhez mérten működjenek a helyi közművelődés székhelyeiként, váljanak a falusi közösségek kisebb kulturális centrumaivá. A helyi lakáskultúrát, népművészetet és művelődéstörténeti értékeket bemutató kiállítások mellett működtessenek bennük táncházat, udvarukon, vagyis az „életen” szervezzenek kézműves táborokat, helytörténeti vetélkedőket és más hagyományőrző rendezvényeket. Csak az ilyen többfunkciós „élő tájházak” segíthetik a székelyföldi faluturizmus kibontakozását, a helyi vagy a regionális identitás reprezentálását.

    Az előadásokat követő fórumon a tájházak és a falumúzeumok képviselői mutathatták be saját gyűjteményüket. Örvendetes volt hallani, hogy tájházakat nemcsak kizárólag állami és önkormányzati finanszírozással hoznak létre, hanem már arra is van példa, hogy magánszemélyek, vállalkozók is fontosnak érzik egy-egy település helytörténeti-néprajzi gyűjteményének megteremtését. A beszélgetés során felvetődött egy olyan civil szervezet létrehozásának szükségessége (magyarországi mintára – Magyarországi Tájházak Szövetsége), amely képviselné a székelyföldi, sőt erdélyi tájházakat, biztosítaná szakmai koordinálásukat. Ugyanakkor megfogalmazódott a hasonló gyűlések évenkénti, vándorgyűlések formájában való megszervezésének az igénye. A szervezést a Forrásközpont, az első házigazda szerepét a bögözi tájházat működtető Lukács család vállalta.

Mihály János
Fejlesztő: Maxweb