Tárgyi örökségünk

A rugonfalvi templom

 

    A falu közepén álló, kőkerítéssel övezett rugonfalvi református templom Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel és egyben a megye egyik legfigyelemreméltóbbgótikus épülete. A templom hármas térfűzésű, a nyugaton lévő toronyhoz kapcsolódik a hajó és a vele azonos szélességű, sokszögzáródású, támpillérekkel erősített szentély. A templomba a déli oldalon, portikusszal védett csúcsíves kapuzaton keresztül juthatunk be. A reformációt követően az eredetileg római katolikus templomot Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, 1618. december 13-án keltezett levelében, a többségben levő református híveknek adományozta.

    A templom egyik legrégebbről fennmaradt emléke volt az a harang, amelyet 1512-ben öntöttek. Felirata: SANCTA KATARINA ORA PRO NOBIS DEUM 1512 (Szent Katalin, imádkozz Istennél érettünk 1512). A harangfelirat díszítményeiről a következő feljegyzés maradt ránk: :A szavak között éremszerű öt drb. féldombormű, egy női alak, alatta egy levágott férfifej, egy oroszlán, egy csillag, egy rózsaszerű ornamentica s végül egy sárkányalak van." A 450 kg súlyú harangot 1916-ban beolvasztották.

    Jelenleg az egyházközségnek két harangja van. Az egyiket 1924-ben öntötték Nagyszebenben. Felirata: HÍVOK AZ ÚR ELÉ MINDEN IGAZ LELKET, ÖRÖMBEN, BÁNATBAN HANGOM ELKÍ- SÉRGET. A második harangot 1936-ban öntötték Kudzsiron (Hunyad megye), felirata: JÓ DOLOG DICSÉRNI AZ URAT!

    A templom nyugati felében 1783-ban készített fakarzat áll, hat festett mezőre osztott deszkamellvéddel. Ugyanekkor készült a hajó kazettás mennyezete is. Felirata: AEDES HAECCE DEO DUDUM SACRATA TRIVNI. CUM NON LONGO ESSET TEMPORE TUTA SATIS. AUXILIANTE DEO RURSUS RENOVATA PERENNAT RUGOMFALVIENSIS SUMPTIBUS ECCLESIAE. (Ez a ház egykor a Szentháromság Istennek szenteltetett. Mivel hosszabb időre nem lett volna elég biztonságos, Isten segedelmével a rugonfalvi egyház költségén kijavítva sokáig megmarad.)

    A mennyezet szegődeszkáján a szászkézdi festők nevei szerepelnek: MAGISTRI FVER GEORGIUS ROSLER BODENDORFIENSIS ET ANDREAS HERMAN KISDENSIS ANO 1783 DIEBI 9 IULI. CURATOR FVIT DANIEL BENEDEKFI RUGANFALVENSIS.

    A diadalív csúcsíves, leszelt élű és magas, ferdén metszett lábazatból indul. A templom boltozatán címerpajzsra faragott, 1458 Agnus Dei feliratú zárókő látható.

    A szentélyben egy 1861-ben épített orgona található, de orgonája már hamarabb volt a templomnak, hiszen az 1776. évi egyházi számadásban fel van tüntetve, hogy 30 forintot költöttek a javítására. Az ajtó mellett van a fedeles pad. A szószék az északi oldalon, a diadalív közelében áll; pelikános szószékkoronája 1786-ból való. Az Úr asztala diófából készült 1905- ben. A szószék mellett, a templom oldalában volt eltemetve a Zöld barát. A hagyomány szerint ez az oldal meg szokott izzadni, ilyenkor a barát könnyez, sír.Imára hívja a népet.

    A hajó északi falán az 1971. évi javítások alkalmával falképekre bukkantak, amelyek a nyugati fakarzattól a szószékig, mintegy 3,70 m hosszúságban és 1,70 m szélességben húzódnak. A Királyok imádása két csoportban van ábrázolva. Az első csoportot egy, a lovak kantárát fogó fiú, két szépen megfestett, kelyhet tartó király, Menyhért és Boldizsár, valamint egy felettük repülő és Mária felé mutató angyal alkotja. A második csoportban a baldachin alatt, angyalok tartotta drapéria előtt ülő Mária, ölében a gyermek Jézussal, aki az előtte térdepelő Gáspártól átvett kelyhet tartja. A falképeket nem bontották ki teljesen, színezetük sötét tónusú. Ennek mind az alakok megjelenítésében, mind a kompozíció szerkesztésében fontos szerepe van.

Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I. Pest, 1868.

Molnár István (szerk): A székelykeresztúri múzeum emlékkönyve. Csíkszereda, 1974.

Szentannai Mózes: Nyikómente az ezredvégen. Székelyudvarhely, 1999.

Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: Erdély –Székelyföld. Nagyvárad, 1999.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve. I. Budapest, 1998.

Koszta Csaba János
Fejlesztő: Maxweb