Székely fonó

Korondi anekdoták

 

    Beretválj, csak el ne vágj!

    A XX. század közepén egy igen részeges ember élt a faluban. A piaci vendéglő kijárati lépcsője egy kicsit magas volt, onnan részegen egyszer leesett. Szerencsére nem ütközött meg nagyon. Úgy részegen ott feküdt a lépcső előtt. A szemben lévő mészárszékből egy kicsi kutya odament, nyalni kezdte a száját és az arcát. Így szólt a kutyához a részeg ember (aki nem más volt, mint a jó hírnevű szabó, Simó Dénes bá): – Beretválj, beretválj, csak el ne vágj!
 

    Mi restát nem cserélünk!

    Korondon van egy három személyből álló favágó csapat. El-eljárnak tűzifát felhasogatni, aprítani edényégetéshez, konyhára stb. Ha igénylik, el is rakják a tárolás helyére. Közbe-közbe meg is szokták kínálni őket pálinkával vagy más itallal. A „Mit isznak?” kérdésre ezt szokták válaszolni: – Mint a cséplőgépnél, mi restát nem cserélünk
 

    Mikor bejöttél, nem köszöntél!

    A kollektív gazdaság megalakulásakor (1962) nyitottak Korondon egy cukrászdát is. Egyik alkalommal bement a gazdasági elnök. Megállva az ajtó mellett, így szólt büszkén az ott lévő két-három vendéghez: – Aki velem kezet fog, az a székről a fenekit vegye fel!Az egyik ember így szólt az elnökhöz: – Kezet sem fogok, a fenekemet sem veszem fel, mert amikor ide bejöttél, nem köszöntél!
 

    Senki nem bajlódik velem

    A régi, letűnt kommunista rendszerben többen arról beszélgettek, hogy nem lehet senkinek több háza, csak egy. Egyik ember, aki városi volt, egyszer csak megszólalt, s azt mondta a többieknek: – Maguk ezen mit rágódnak? Nekem öt házam van, de velem a kutya sem bajlódik. Igaz, jelenleg egyben lakom, de ott van még a kórház, a fogház, az anyaszentegyház s az aggmenház…
 

    Bocsánatot kérek,hogy bébátorkodtam!

  Korondon az Észak vize néven ismert patak a Tófalvi kert és Zászpa kert között folyik le és egyesül a Korond vizével. Az egyik kertből a másikba, a vízen át egy keskeny pallón lehet átjutni. Egyik alkalommal Simó Dénes bá, a szabómester a kocsmában, mint szokta, igen sokat felöntött a garatra. Késő este indulva hazafelé, rövidíteni akart a vízen átvezető pallón, de a Tófalvi kert felőli részen beesett a patak partjára. Az esetnél jelen voltegy legény is, aki hallotta, hogy Dénes bá azt mondja: – Bocsánatot kérek, hogy bébátorkodtam! E mondást a megfelelő helyen és alkalommal napjainkban is használják.
 

    Mossa ki a szennyes ingedet!

  Simó Dénes bá részegen ment ki a Borvíz utcán, énekelt. Mikor a Száraz Pista bá kapuja előtt haladt el, Pista bá kiszólt a kapun: – Ilona ángyó azt üzente, hogy itt a kapu előtt ne ordítozzon, üvöltözzön. Menjen haza s feküdjön le! Mire Dénes bá így válaszolt: – Menj bé te mocskos Száraz Pista s mondd meg annak a cifra Ilona ángyódnak, hogy mossa ki a szennyes ingedet!
 

    Nem titeketfogadtalak meg pálinka inni

  Egyik szomszédban favágógéppel vágták össze a télire való tűzifát. A géptulajdonos három segédmunkással érkezett. A gazda mind a négy személyt megkínálta egy pohár borral. A vége fele jártak a munkának, mikor egyik segédmunkás járkálni kezdett az udvaron, s a torkát simogatva a pálinkát búsulta: – Szomjas vagyok, hol van a pálinka? – sóhajtotta. A gazda a kútra mutatva, a következőket mondta: – Ha szomjas vagy ott a kút s az ivócsupor, s igyál. Én a gépészt, Zsigát fogadtam meg a fát összevágni, nem titeket pálinka inni.

István Lajos gyűjtése
Fejlesztő: Maxweb