Tárgyi örökségünk

A homoródkarácsonyfalvi unitárius templom középkori falképei és egyéb régiségei

    A templomról

Homoródkarácsonyfalva középkori temploma a falun áthaladó 132-es megyei úttól keletre, egy kiemelkedő dombon áll. A hármas térfűzésű, védőfallal körülvett, keletelt templom hajója és félköríves szentélye a művészettörténeti szakirodalom szerint a XIII. század második felében épült. Maga a parókia és János nevű papja néhány évtizeddel később, 1333  ban (villa Karachni), illetve 1334-ben (villa Karasun) a pápai tizedjegyzékben szerepel először. Az Árpád-kori, kettős tagolású templom jelentős bővítésére nem volt szükség a középkorban. Ennek ellenére „a késő gótika nagy építő lendülete” nem kerülte el a templomot. A XV. század végén a karácsonyfalviak a templom nyugati homlokzatára tornyot építettek. A hajót támpillérekkel erősítették meg, s gótikus boltozattal fedték le. A torony befejezésének idejét az akkor készült, Agnus Dei domborművel díszített ajtókeret szemöldökkövébe vésett 1496-os évszám rögzíti. Az építkezések során a torony második szintjén lévő északi lőrésablak bélletébe egy rovásírásos követ falaztak be. Ez a hengertagos faragvány valószínűleg a XIII. század végi építésből való. A két sorba vésett rovásírásos szöveg, amely a XIV–XV. században kerülhetett rá, helyes olvasata a mai napig nem tisztázott....

     A templom két régi harangja közül az 1517-es (korábbi helytelen olvasata 1117) évszámmal datált nagyharang valószínűleg a gótikus építkezések végét jelzi. A másikat 1545-ben öntették; felirata a következő volt: JESUS NAZARENUS REX JUDEORUM. A hajó délkeleti falsarkánál álló támpilléren lévő 1646-os évszám egy nagyobb méretű renoválásra utalhat. Valószínűleg ekkor épült a védőfal (cinterem) is.

    A templom festett kazettás menynyezete a XVIII. század első felében készült (az értékes emléket jelenleg a szovátai Mihály Ferenc restaurálja). A szentélyt a hajótól elválasztó diadalíven, egy kör alakú stukkókeretben a „DICSŐSÉG I S T E N N E K . N É K Ü N K E G Y ISTENÜNK VAGYON AMAZ ATYA KITŐL MINDENEK ÉS URUNK EGY A J É Z U S K R I S Z T U S K I Á LTA L MINDENEK : DE EZEN TUDOMÁNY NINCSEN MINDENEKBEN : / KOR VIII Vs. 6.” bibliai idézet, valamint egy újabb felújításra utaló „RENOVATUM ANNO 1790.” felirat olvasható. 1804–1806 között megmagasították a tornyot, 1855-ben az északi falba nagyméretű új ablakot vágtak. A karzatfeljárót, amely a déli hajófalhoz tapad, az 1930-as években alakították ki. Ezzel a templom elnyerte mai arculatát.

    A falképekről

    A templom külső falait díszítő falképeket Orbán Balázs említi először („Kívül a leomladozó vakolat alól régi fresco festvények nyomai tünedeznek elő.”). A belső kifestésre utaló első nyomokat 1964-ben, a villamos áram bevezetésekor, valamint az 1973. évi templomjavítás idején, Lakatos Gyula helybéli lelkész figyelte meg, felhívta rá a szakemberek figyelmét is. Az első szondát azonban csak 1998- ban nyitották a szakemberek, az Erdélyi falképek és festett faberendezések című felmérő program keretében. 2005-ben kiderült, hogy „a szentély teljes felülete is festett és a hajó északi falán több különböző kéztől és korból származó képszalag található”. A falképek feltárása 2006 áprilisában kezdődött el; a kutató és konzerváló munka 2007 nyarán folytatódott. A feltárást a Székesfehérváron élő Lángi József restaurátor végezte, a Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány anyagi támogatásával. Az eddig feltárt falképek a XIV. század első felében (Jézus születésének jelenete), a XIV. század második felében (Szent Lászlólegenda, amely 11,6 m hosszúságban és 2 m szélességben az 1068. évi kerlési csatát ábrázolja) készültek. Az utolsó falképek (Háromkirályok hódolata; a Szent Ilona császárnőt ábrázoló freskó) festésére – Lángi József szerint – „az 1496-ban történt toronyépítés idején kerülhetett sor.” A Háromkirályok hódolata kép különleges, nemcsak azért, mert mindhárom király térdel a gyermek Jézust ölében tartó Szűz Mária előtt, hanem mert a képmező jobb felső sarkában egy sárga színű drapérián, melyet két angyal tart, Krisztus szent arca látható (Veronika kendője). Ez az ábrázolási mód egyedülálló a történeti Magyarországon.

    „HIC FUIT…” bekarcolás 1599-ből A homoródkarácsonyfalvi templom falképein, mint az más falképek esetében is megfigyelhető, utólag bekarcolt feliratokkal is találkozunk. A minusculával vagy maiusculával írt feliratok nagy része az északi falon, a jelenlegi padlószinttől 131 cm-re lévő Háromkirályok hódolatát ábrázoló falkép alsó részén találhatók. A Szent László-legenda kezdő jelenetein is van néhány bekarcolás. A nehezen olvasható bekarcolások közül kiemelkedik az a felirat, amely a Háromkirályok hódolata jelenetben megfestett, a gyermek Jézust ölében tartó Szűz Mária előtt térdeplő király „háta mögött” látható. Olvasata: „HIC FVIT / BASILIVS MAXAY fel AITAJ / A. D. 1599.”, azaz „Itt voltam / Felajtai Maksai Balázs /1599-ben.” A felirat szerzőjének kilétéről, aki – mint írja – a sepsiszéki Felajtáról (a későbbi Középajtáról) származott, egyelőre semmi közelebbit nem tudunk. Hasonló családnevet viselt a szomszéd falu, Homoródalmás prédikátora, Maxai Tamás, akit egy 1620. dec. 6-án kelt birtokátruházási levél említ. Felírta nevét a falképre Stephanus Baczo is, akinek személye alighanem a korabeli peres iratokban gyakran szerepl almási Baczó István deákkal azonos (SzOkl. Ús. II. 228–230, 286– 287, 297, 343.). Az évszámmal jelölt karcolt feliratok közül 1625– 1630 körül keletkeztek a legutolsók. Ebből arra következtethetünk, hogy a XVII. század első harmadában még szabadon voltak a falképek. Lemeszelésük – Lángi József véleménye szerint – „az 1640-es évekre tehető nagyobb léptékű felújítás” alkalmával történhetett.

    Rovásírásos emlékek

    A 2006. évi restaurálási munkálatok során a falképen újabb rovásjelek bukkantak elő. Ezeket a helyszínen Ráduly János is tanulmányozta. A felirat, amely a karzaton keresztül közelíthető meg, a Szent László-legenda csatát ábrázoló jelenetében, a zárt rendben támadó magyar lovagok, és az őket megfeszített íjaikkal szembe támadó kun harcosok között lévő felületbe van bekarcolva. Az öt betűből álló rovásírás megfejtése (jobbról balra olvasva) Ráduly szerint „TATAR”, azaz mai olvasatban TATÁR. A rovásemléket a tőle 22 cm-re jobbra látható, lándzsával átdöfött, lehanyatló kun harcos „kaftánjába” karcolt 1625-ös évszám keltezi.

    2007 nyarán a falképet magam is megszemléltem és fényképfelvételeket készítettem róla (itt mondok köszönetet Benedek Mihály lelkésznek és családjának önzetlen segítségükért, valamint Béla Gábos József gondnoknak a szakszerű kalauzolásért). Látogatásaim alkalmával a Háromkirályok hódolata jelenetben, a Szűz Mária ölében ülő gyermek Jézusnak ajándékát átnyújtó király vörös köpenyén látható Fidem… kezdetű latin szövegben és alább, más kézzel írva, „rovásjelekre” emlékeztető betűket figyeltem meg. A szakemberek feladata lenne, hogy a nehezen olvasható bekarcolást tanulmányozva eldöntsék: itt egy újabb, immár sorban a harmadik homoródkarácsonyfalvi rovásemlékről van-e szó, vagy valami egészen másról.

 Mihály János felvételei Dávid László, Oláh Sándor, Veres Péter: Homoródkarácsonyfalva. Székelyudvarhely, 1999. 16–24. Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Bp., 2002. 49. Lángi József: A homoródkarácsonyfalvi unitárius templom rövid építéstörténete és középkori falképeinek leírása. (Kézirat a szerző tulajdonában.) Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Pest, 1868. I. 183–184. Ráduly János: Homoródkarácsonyfalva második rovásemléke. Kulturális Figyelő, V (2006) 4. sz

Mihály János
Fejlesztő: Maxweb