Népi kultúra

Hagyományok és népszokások Vargyason

 

    Vargyas, Erdővidék nagy községe a mai Kovászna megye északnyugati csücskében, a Baróti-medencében fekvő, történelmi emlékekben gazdag település. Ezen a tájon az emberi élet folytonosságát bizonyítják azok a tárgyi emlékek, amelyek neolitikumi, bronzkori műveltséget képviselnek, és a Vargyas-patak szurdokából – de a falu határából is – kerültek napvilágra.

    Vargyas neve Kniezsa István szerint a népnyelvi vargyúból ered (Kelet- Magyarország helynevei. Bp., 2001). A varjas szóból származtatja a falu nevét Jánosfalvi Sándor István is Székelyhoni utazás a két Homoród mellett (I-II. Kolozsvár, 1942) című könyvében. Valószínűleg a varjú szó tájszóként használt alakjának (vargyu) származéka a vargyas, varjús hely értelemben.
    A falu nevét az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben említik először Wardach formában. Ezt követően (1499) Vargyas néha falva hozzátoldással fordul elő.

A vargyasi festett bútor

    Vargyas gazdag hagyományvilággal rendelkezik. Itt említhetjük a festett bútor készítését és a népi faragást. Dr. Kós Károly A vargyasi festett bútor című könyvében feltárta e hagyományos mesterség múltbeli és mai helyzetét, történelmi áttekintést nyújtva a festett bútor készítésének leghűségesebb követőjéről, a Sütő családról.

    Id. Sütő Béla (megh. 1983) keze alól az 1970-es években tucatjával kerültek ki a művészi értékű virágos bútorok. Lankadatlan igyekezettel osztotta meg a fiatalokkal tudását, a szakmában szerzett mesterségbeli  és művészeti ismereteit.

    A Sütőkön kívül a Máthé (Sebe) család tagjait – Miklós, Ferenc, István, György, József népi mestereket – említhetjük, akik bútorokat, gazdasági eszközöket készítettek egyszerű díszítéssel. A hetvenes években sikerrel forgatták a vésőt Máthé Gáspár, Máthé Lajos és Borbáth Sándor. Ifj. Sütő Béla fiai és unokái, Máthé Ferenc I., Borbáth Sándor, Dimény Dávid, Török Imre, Soós Csaba, József Gellért, Soós Emma, Székely Piroska, Bencze Gábor Attila révén a népi bútorfestés és faragászat ma is virágzik Vargyason.

Népszokások

    A faluban több máig fennmaradt népszokásról beszélhetünk. Az egyik a radina, mikor gyerekszülés után az anyának élelmet és süteményeket visznek egy kosárban. A szó valószínűleg a szláv pogu (ejtsd ragyi) – születés – szóból ered. Egy másik jellegzetes szokás, hogy március 12-én, Gergely pápa napján a gyermekek tojást visznek tanítójuknak, cukorkáért cserében.

    Sajátos téli népszokása volt Vargyasnak a társasbál, ami újév előtt egy héttel kezdődött és általában egy hétig tartott. Ősi alapja a télfordulóhoz, vagyis a világosság sötétség feletti győzelme megünnepléséhez kapcsolódik. Ez a színjátékszerű népszokás, melynek szereplői legények és leányok, több népszokás gyűjtőpontja: legényavató, regölés, farsang, hajnalozás, aprószenteki korbácsolás, disznótor...

    Régen a vargyasi ifjúság legfőbb öszszejövetelei közé tartozott a serög (fonó), ahol az unalmas munkát játékkal, dalokkal, tréfákkal tették változatossá. Ezek a vidám, munkás egybegyülekezések jó alkalmat nyújtottak az ismerkedésre. A legény választottjának szépen díszített, írott guzsalyat, vászonfeszítőt, singet, sulykot faragott. A leány sorozáskor hímzett zsebkendőt adott a legénynek.

    A téli népszokásokhoz sorolhatjuk a maszkos, kecskés, zenés farsangi megnyilvánulásokat. Szereplők: a kecske, zenészek, juhász, juhászbojtár, maszkos kísérő személyek. Az Elvesztettem a kecskéket című nótára a kecske táncol, majd tréfás párbeszéddel, szájcsattogtatással szórakoztatja a közönséget. Tréfás kecskefejés zárta a farsangi mulatságot. A fejőt sajtárostól felrúgta a kecske.

A vargyasi lakodalom

    Többnyire farsangkor került rá sor. Régen a házasságkötést jelentős mértékben befolyásolta a szülők, főként az apa akarata. Ha a szabad székely jobbágylányt vett el feleségül, a falu is kiközösítette. A lányok a legtöbb esetben 18, a legények 24 éves korukban házasodtak. Ha többen voltak testvérek, mindig a legidősebben volt a sor, mondván: a boglyát is a tetején kezdik.

    Alig volt vénlány, vénlegény a faluban. A házasságkötést a helyiek fontosnak tartották: hogy ne vesszen a család. Kerülték a dupla sógorságot, vagyis, hogy egy családból két legénytestvér vegyen feleséget.

    Leánykérésre, illetve eljegyzésre csütörtök (szerencsés nap) estéjét választották. Leánykérni a legény kersztapjával, ritkábban nagybátyjával volt, minden esetben „komoly ember”-rel szokott menni.

    A lány már eljegyzése előtt néhány nappal tudtára adta szüleinek legénye szándékát, s ha azok ellenezték a házasságkötést, idejében közölte a legénnyel, hogy ne is próbálkozzon. A szülők házasságkötéssel szembeni ellenkezése gyakran a fiatalok szökéséhez vezetett. Leánykéréskor legtöbbször gazdag asztalt terítettek és megtartották az eljegyzést.

    Esküvő előtt egy-két héttel az új pár valamely városba ment vásárolni. Ekkor szerezték be a legény leendő menyasszonyának a jegycipőt, kontyfésűt, kontytűt. Régen a legény még művirággal, gyönggyel ékesített fekete főkötőt, slájert (fátyolt) és fejkendőt is vett ajándékba szíve választottjának. A menyasszony jegyinget, régen pedig jegykendőt vásárolt vőlegényének. A lakodalmat az eljegyzéstől három hétre, lehetőleg keddi napon tartották.

    A XIX. század második felétől nyomtatott könyvek által terjesztett, kéziratos füzetekben lejegyzett hosszú verseket mondott a vőfély. Azóta ezek a versek csiszolódtak és sok új, többékevésbé sikerült vers keletkezett.

    A vivő nótás (Az új házassághoz nem kell hozomány), cigányzenés felvonulás, a kelengyével megrakott, 2-4 fogatú, díszes ökörvontatású nagy szekér is a lakodalom részét képezte. Ha a lányt más faluba vitték szekérrel, a falu legényei elkötötték az utat, tréfás rigmusokkal kártérítést kértek. Az alku kedélyes, szórakoztató volt, a fizetség egy pár üveg bor és kalács: Kívánunk az új párnak minden jót, erőt, egészséget, legalább egy fél tucat szép gyermeket. A násznépnek jó mulatást.

    A szinte áttekinthetetlenül gazdag, tiszteletre, emberségre nevelő lakodalmi szokásaink részben még élnek, de rohamosan változó, elanyagiasodott világunkban régi hagyományaink is átformálódnak.

Szécsi Antal
Fejlesztő: Maxweb