Közgyűjteményeink

Korond múzeumházáról

 

    A múzeumház a fazekasságáról világszerte ismert község központi részén található, a 98-as házszám alatt.

    A községben több évtizeddel ezelőtt gondoltak múzeumalapításra, már a második világháború után. István Lajos keramikus, néprajzgyűjtő közlése szerint „Már az 1946-os esztendőben Molnos Peti Fábián községi bíró és Tófalvi Erdész Antal községi jegyző – mind a ketten községünk szülöttei – idején meg is kezdődött régi tárgyak összegyűjtése. A tárgyakat a volt jegyzői lakba, mely akkoriban lakatlan volt, raktározták. Később elvitték ezeket más múzeumokba.”(A korondi múzeum-ház  rövid története. In: Korondi sokadalom. Csíkszereda, 2002. 166–167. p.)

    Azt ugyan nem tudjuk, milyen tárgyakról van szó, sőt azt sem, hogy miért, mikor és mely múzeumokba került e korondi anyag, ám a kezdeményezés nem múlt el nyomtalanul…

    A jelenlegi múzeumház több mint három évtizede működik. Előzménye – mint sok más környékbeli településen – olyan tárgyegyüttes volt, amelyet a helyi pedagógusok, illetve irányításukkal a tanulók gyűjtöttek. Korond esetében az ötlet és a kezdeményezés Tófalvi Zoltán tanár nevéhez fűződik, akit – történelem szakos és korondi születésű lévén – érzelmi kötelékek is szorosan kapcsoltak a település múltjához. Először az iskolában rendeztek be kiállítást a tárgyakból, ám valószínűleg leltár vagy más nyilvántartás sem készült erről az anyagról.

    Tófalvi Zoltán tanárt időközben a marosvásárhelyi rádióhoz „emelték ki”, Szőcs Lajos tanító emlékezése szerint 1972-ben, ám az anyag gyűjtését Pászka Imre folytatta. A gyarapodáshoz képest a terem is szűkös volt, ugyanakkor az iskolában való elhelyezés a látogatottságot is korlátozta.

    Nagy előrelépés volt az ügyben, hogy az intézményteremtés szándékához kedvező körülmények társultak, ugyanis a község központi részén egy régi, a helyi háztípust képviselő épület állt, amit nemcsak kiszemeltek, hanem meg is vásároltak múzeumháznak.

    Az épületről

István Lajos kutatásai vázolják az építmény történetét, ám minden részletet már nem sikerült kiderítenie – ezek között van a legizgalmasabb: mikor és ki emelte ezt a házat. (Szőcs Lajos a XVIII-XIX. század fordulóját jelöli meg lehetséges időpontként, „az idős emberek elődeiktől hallott történetei alapján”, bár ezt hiteles adattal nem lehet egyelőre alátámasztani.)

    Az 1800-as évek végén kocsma működött benne, Bucinénak hívták a kocsmárosnét. Később Molnos Biz Józse lakott benne, aki borvízhordásból élt, szűkösen. 1925-ben a helyi bábaaszröszony, Parajdi Rebeka szülésznő vásárolta meg Koszta Horokály József tulajdonostól, és 1958-ban adta el a zsidó Meiszter Sándornak, aki a hatvanas években eladta Józsa Butyi Lászlónak, tőle került a község tulajdonába.

    „A Községi Pártbizottság és a Szocialista Nevelési Tanács és a Kultúr Igazgatóság elhatározták: ezen épületet Józsa Butyi Lászlótól megvásárolják. A vásár a következőképpen történt: Józsa B. Lászlónak a Nyilak utcában a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet biztosított egy szép területet. A községi elöljáróság a községi erdőből az eladónak biztosított egy házra való faanyagot. Így lett a község központjában a »Múzeum-ház« és Józsa B. Lászlónak a Nyilak utcájában új bennvalója” – olvashatjuk a részleteket István Lajos tollából. Szőcs Lajos 30 éve avatták fel a korondi múzeumházat (Kulturális Figyelő, 2005, IV. évfolyam, 3. sz.) című írásában kiegészíti: a kezdeményezőknek Balázs László volt a vezetője.

    Az épület eredeti kapuját 1978-ban kicserélték, Atyhából, a Korond községhez tartozó sóvidéki faluból szépen faragott, oromdíszes kötött kaput hoztak be. Felirata a következő: EZEN KAPUT STEN SEGEDELMÉVEL ÁLLITOTTA GYÖRFI FERENC ÉS NEJE ÉLTES JOLÁN 1899. MARC. 30.

    Fazekasság, toplászat és más népi mesterségek

A múzeumházat – ugyanis a helyi szóhasználatban ma sem tájházként emlegetik – 1975. június 20-án avatták. A kiállított anyagot a lakberendezés meg a fazekasság, toplászat, pásztorkodás, más népi mesterségek eszközei alkotják. A kétosztatú épületben helyet kaptak a paraszti lakberendezés jellegzetes tárgyai: kanapé, asztal, kendőszeg, festett tálas, saroktéka, szuszék, meg a háztartásban használt kisebb, esztergált faedények, kupák, dézsák, szőttesek, kompona. Nem hiányozhatnak az állattartással, pásztorkodással, kenderfeldolgozással (héhelő, guzsaly, motolla, tekerőlevél) kapcsolatos tárgyak sem.

    Fazekasközpontról lévén szó, a közelmúltban formált újabb helyi termékekből értékes anyagot találunk. Közhely, hogy a piacra termelő mesternek alkalmazkodnia kell a vásárlók igényeihez, elvárásaihoz, ennek tulajdonítható, hogy pl. az évszázaddal ezelőtti cserépedények formájukban, mintájukban és a színek használatában is eltérnek a ma tömegével gyártottaktól.

    A tájház legfőbb feladata éppen az, hogy tárgyi örökségünk, elődeink hagyatékának megőrzését biztosítsa. Évtizedek, egy-két nemzedék elmúltával használóikkal együtt „kopnak” tárgyaik, eszközeik, szerszámaik is, a már nem használtakra pedig – bármilyen kegyes is legyen a tulajdonosa – a fizikai megsemmisülés vár. Nem kell sorolnunk a példákat, elég a most felnövő nemzedékkel példálózni, amely még a szülei által használt munkaeszközök egy részét sem ismeri.

    A régi kerámia (kancsók, csempék stb.) mellett az utolsó évtizedeknek újabb formái, típusai is bekerültek a gyűjteménybe, éppen azzal a céllal, hogy a mesterség fejlődését, a formák, színek újulását, változását is dokumentálhassák. István Lajos jegyezte fel, hogy az árcsói fazekasvásárok alkalmával a kiállításon bemutatkozó helyi mesterektől származó („begyűjtött”) darabokat a megye múzeumainak juttatták, és a korondi múzeumház is kapott belőlük.

   És hogy az agyagból (a korondiak szóhasználatában: palából) mi mindent lehet előállítani, megformálni, talán a legjobban példázzák azok az agyagszobrok, amelyek a kiállítás részét képezik. Meg kell jegyeznünk, a helyieken, Szász Erzsébeten és Orbán Lászlón kívül a vidék ismertebb agyagszobrászai szintén korondi ottlétük alatt vágtak bele a szobrászkodásba, amint az ocfalvi Orbán Judit és a székelykeresztúri Kádár-Dombi Péter is elmondta.

     Korond a taplófeldolgozásról is jól smert. A múzeumházban láthatók a jellegzetes termékek: táska, kalap, terítő, és az eszközök is (nyomófák, cserépből égetett minták, szelőkések stb.). Az 1870-es években Borszéki Lina székelyudvarhelyi tanítónő honosította meg e mesterséget a környéken, és a feljegyzések szerint a múlt századfordulón pedig főleg Korondon és Farkaslakán folytatták a taplóipart. Korond azonban hamarosan vezető szerepet kapott – már 1893-ban Filep János korondi postamester több embert foglalkoztatott a taplógyűjtéssel. A szájhagyomány szerint legelső taplógyűjtője Bancza Pali volt, azóta is Bancza ivadékainak nevezik a taplógyűjtőket, és a zsákot pedig Bancza-zsáknak.

    A tapló nem mindegyike használható, a korondiak többségében a bükkfa taplóját dolgozzák fel, ebből barna színű alapanyag lesz, illetve a ritkább nyírfataplót, ami fehér színű. Az épület bel ső tere, mérete nem teszi lehetővé olyan kiállítási anyag (pl. képek) elhelyezését, amivel bemutathatók lennének a munka mozzanatai, bár a helyieken kívül nem sokan láthatták a gyűjtött tapló füllesztését, megtisztítását, faragását (gyalulását), nyújtását, a minták rávasalását, préselését, nyomtatását, a felületek öszszeragasztását, díszítését.

    Kartotékok és látogatók

A múzeumház megnyitása után Páll Antal fazekasmester vette át a gyűjtemény kezelését, a látogatók az ő munkáit meg is vásárolhatták ott. (A múzeumházban Páll Antal-kiállítással emlékeztek meg róla nemrég.)

    A nyolcvanas évek elejétől (1981 júniusa) a múzeumház felelőse az akkoriban nyugdíjba vonult István Lajos keramikus, helyismereti gyűjtő volt. A látogatók fogadásán kívül gondja volt a gyarapításra is. 1997 januárjától Tófalv„i Sándor könyvtáros lett a „múzeumőr , jelenleg a tájházat az önkormányzat támogatásával a Firtos Művelődési Egyesület működteti.

    Ambrus Lajos, a szervezet elnöke elmondta: messze fölülmúlta az előző évekét a korondi tájház idei forgalma. Míg korábban 800–1000 látogatót jegyeztek évente, idén közel 8000-en tekintették meg a gyűjteményt – hangzott el az október közepi adat. Bár az eredeti gyűjtemény darabjaiból, amely még az iskolában kapott helyet, kallódtak el, a múzeumház minden egyes tárgyáról kartotékot töltöttek ki, e szempontból messze megelőzték az általában az 1989-es fordulat után létrehozott más udvarhelyszéki, környékbeli hasonló jellegű gyűjteményeket.

    A kétosztatú parasztház szűkössé vált már a gyarapodó gyűjtemény méretéhez képest, újabban mind sürgetőbbé válik a rendezvényszervezéshez szükséges felület kialakítása is. A Korondon szervezett Hazanéző hon- és helyismereti táborok, az Árcsó fazekasvásár alkalmával rendszeresen a múzeumház ad helyet a települést ismertető előadásoknak. Mivel még illemhely sincsen, nagyobb rendezvény szervezésére nem is lehet gondolni. Főleg az önkormányzat gondoskodásának tulajdonítható, hogy a legszükségesebb kiadásokra sikerült előteremteni a megfelelő anyagi forrásokat, mert az elmúlt években bevezették a villanyt, tavaly újrazsindelyezték a házat, és az épület belső tapasztását is javították.

    Az ide látogatók helyi kiadványokat, a Firtos Művelődési Egyesület könyveit, a Hazanéző folyóiratot vásárolhatják meg, illetve korondi képeslapokat vihetnek emlékül magukkal.
 

P. Buzogány Árpád
Fejlesztő: Maxweb