História

Székelyudvarhely harmadik hetilapja, a 130 éves Udvarhelyi Híradó

 

    "Úgy vélekedvén, hogy Udvarhely megye százezernyi népének többféle bajaival szemközt talán hasznos tényező lehetne egy hetilap, mely tartózkodván a politikától, legalább a közművelődés, közgazdaság és közegészség terein mozogna: elhatároztuk Udvarhelyi Híradó címen egy hetilap indítását, mely újév szombatján fogja pályafutását elkezdeni."

     Ezekkel a szavakkal indította útjára Székelyudvarhely új hetilapját 1877. január 6-án Szakács Mózes református kollégiumi tanár mint tulajdonos és felelős szerkesztő. A szerkesztőség a tulajdonos református tanári lakásán volt, a Botos (a mai Kossuth) utcában. A kiadóhivatal, akárcsak a korábbi lapok esetében, Becsek Dániel könyvnyomdája volt. Az Udvarhelyi Híradó, a kormánypárti Udvarhely és az ellenzéki Baloldal után, időben a székelyudvarhelyi sajtótörténet harmadik lapja.

    A főszerkesztő az első számban, Mit akarunk? cím alatt, a következőképpen fogalmazta meg a lap céljait: "az újabbkori magyar társa és dalom fejlesztésére, felvirágzására akar legalább Udvarhely területén közremunkálni, midőn a közművelődés, közgazdaság és közegészség kérdéseit veszi fel munkakörében, óhajtván az egyén műveltségét, tudományban és erkölcsben emelni, vagyonosságát előmozdítani és egészségét ápolni." Ugyanakkor kijelentette, hogy a lap ugyan politikával nem fog foglalkozni, de a község, megye és állam intézkedéseit nem hagyhatja figyelmen kívül.

    A lap szerkezeti felépítése nem tért el a kor megszokott stílusától. A címlapon található cikkeket legtöbb esetben maga a főszerkesztő írta. Ezek általában közművelődéssel és oktatással kapcsolatos írások voltak. A folyóirat címlapjáról értesülhetett az olvasóközönség a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet közgyűléséről, amely Székelyudvarhelyen 1877. augusztus 18–20. között került megrendezésre. A közgyűlés a megye egyik legjelentősebb eseményének minősült. Ekkor olvasta fel Kozma Ferenc Udvarhely megye közoktatás társaés közművelődésügyi állapota című előadását, érdekes adatokat közölve a megye oktatási és művelődési intézményeiről. Ennek megfelelően, Udvarhely megye területén 1877-ben, 137 községben: 19 községi, 133 felekezeti, tehát összesen 152 elemi iskola volt, melyből 143 magyar, 6 román és 3 német tannyelvű intézmény. Az elemi oktatási intézmények tanítóinak száma 190, közülük 43 képesítés nélküli. A tankötelesek száma 11 802, akik közül ténylegesen 10 447 járt iskolába. Az elemi iskolák mellett működött a székelykeresztúri állami tanítóképző és középtanoda, az udvarhelyi főreáliskola, a református kollégium és a katolikus főgimnázium.

    A megyében – az oktatási intézmények mellett – számos közművelődési egyesület működött: a 97 tagú Udvarhely megyei Népnevelési Egylet, a Néptanítók Általános Egylete. Nagy elismerésnek örvendtek a tanintézeti ifjúsági dalárdák és az Udvarhelyi Első Székely Dalegylet, amely 1868- ban alakult. Székelyudvarhely társadalmi életében aktív szerepet vállalt a nőegylet, amelynek 295 tagja volt. Udvarhelyen működött Kaszinó és Polgári Társalgókör, Székelykeresztúron Olvasó- és Társalgókör. Több faluban létezett olvasókör, 12 községben pedig népkönyvtár.

    A postahivatalok által a szétküldött sajtóról készített nyilvántartás alapján tudjuk, hogy Udvarhely megyében 74 lapot olvastak, összesen 715 példányban. Ezek közül 38 politikai, 8 divatlap, 7 szépirodalmi, 7 különféle szaklap, 5 gazdasági, 4 egyházi, 3 iskolai, 2 természettudományi lap. A megye területén egyetlen nyomda, ugyancsak egy könyvkereskedés és egy könyvkötő működött.

    A lap tartalmát, szerkezeti felépítését vizsgálva, a címlapon kezdődött és átnyúlt a második oldalra a Tárcarovat, amely verseknek, kisebb novelláknak adott helyet. De ennek keretében került bemutatásra több nevesebb székelyföldi személyiség, mint Barabás Miklós festő, vagy az éppen a 25 éves színészi jubileumát ünneplő nagygalambfalvi Feleki Miklós.

    A lap második és harmadik oldalaira közgazdasági, közegészségügyi, oktatási és közművelődési tárgyú cikkek kerültek. Ezek egy részét a helyi megyei értelmiség írta, így a későbbi udvarhelyi polgármester, Kassay F. József az uzsoráról, fényűzésről írt több lapszámban. A bágyi református lelkész, Veres Ferenc a kertiparról, a gyümölcstermesztésről, Szabady Ferenc járási orvos pedig a ragályos betegségekről értekezett. A lap gyakran teljes cikkeket vett át erdélyi vagy budapesti lapokból.

    Az utolsó oldalon kapott helyet a Különfélék rovat, amely a nagyvilág és a megye legfontosabb eseményeiről tudósított. A hírek mellett leközölték az Erdélyi Gazda hetilap tartalomjegyzékét, a heti piaci árakat. Ugyanitt felhető egy-két reklám is.

    Az 1877-es év legjelentősebb külpolitikai eseményének, az udvarhelyi lakosság által is nagy figyelemmel kísért, a „szomszédságban” zajló orosz– román–török háború minősült. A magyar– török kapcsolatok és barátság ekkor élte fénykorát. A török kormány visszaszolgáltatott 35 Corvinát, amelyeket nagy ünnepség közepette vittek Budapestre.

    Az Udvarhelyi Híradó igyekezett minél hitelesebben és részletesebben beszámolni a háború fejleményeiről. Az olvasóközönség nagy része és a lap szerkesztősége törökbarátként figyelte az eseményeket, kiemelve a török csapatok hősies küzdelmét. Augusztus 25-én Székelykeresztúron, 26-án pedig Székelyudvarhelyen szerveztek népgyűlést a keleti kérdés tárgyában. Az udvarhelyi népgyűlésen – Orbán Balázs javaslatára – elítélték a Törökország integritása elleni orosz támadás; a plevnai hősnek, Osman pasának üdvözlő távirat küldését határozták el.

    "A török-barátság népünk részéről akkora, hogy városunk két-három polgára jónak látta néhány számot a lutrin megtenni, kimondván, hogy az eshető nyeremény fele a török sebesülteké. A betéti jegy bizonyos, a betevők által megbízhatónak talált közeg kezei közé van letéve." A megye és a város lakossága – a szimpátia kinyilvánításán túl – pénzbeli támogatással és egészségügyi szerek küldésével is segítette a törökök harcát.

   Az Udvarhelyi Híradó 1877. október 6-án megjelenő 40-es száma közölte az első információt a székely puccsra vonatkozóan. A szerkesztőség az eseményről a kolozsvári és budapesti lapokból szerzett információk alapján tudósított. A terv az volt, hogy egy titokban megszervezett székely légió betör Moldvába, ott felrobbantja a vasúti hidakat és így egy időre elvágják a Plevnánál harcoló orosz csapatok utánpótlását. A székelyföldi toborzást Ugron Gábor, Orbán Balázs és Bartha Miklós politikusok vállalták, a pénz Angliából érkezett, a fegyvereket Bécsben vásárolták. A székely puccsot azonban leleplezték, a főszervezők külföldre utaztak, több személyt letartóztattak, kiket később szabadlábra helyeztek. A székely puccsról részletesebb cikket a lap 48. számában (december 1) találhatunk.

    A szerkesztő 1877. december 22- én, a lap 51-ik számában kénytelen volt bejelenteni a folyóirat megszűnését az év végével:"Mi egynéhányan egy egész éven át akartunk ugyan, de megyénk közönsége csak annyiban akart, hogy a szerkesztőség kénytelen volt a lap kiadási költségeit a három utóbbi évnegyedben száz forintot mindenik esetben jóval meghaladó mennyiséggel pótolni, az első évnegyed kiadási költségeit a nyomdász fedezvén. Ilyen körülmények között tovább akarni nem szándékozván: lapunk ez évi utolsó számával be fogja végezni pályafutását." Az 1877-es Udvarhelyi Híradó megszűnésének hátterében ugyanazon okok álltak, mint az Udvarhely és Baloldal lapok esetében. Nem sikerült elegendő előfizetőt megnyerni, a megye és a város elitje sem támogatta megfelelően a lapot. A kimutatásoknak megfelelően az Udvarhelyi Híradóból postán mindössze 25 darabot küldtek szét a megyébe.

    Az Udvarhelyi Híradó megszűntét követően, Székelyudvarhely és Udvarhely megye hosszú ideig nem rendelkezett saját hetilappal. Az Udvarhely (1872–1873), a Baloldal (1874– 1876) és az Udvarhelyi Híradó (1877) lapokkal lezárult a székelyudvarhelyi újságírás hőskora. A következő lapindításra közel 17 évet kellett várni. 1894 decemberében került kiadásra a Székely-Udvarhely című folyóirat.

Gidó Csaba
Fejlesztő: Maxweb