Hajdani ízek Székelyföldről

Székelygulyás (Lázár Lajos ételreceptkönyve. Székelyudvarhely, 2006. 22-23)

 

Székelygulyás

    1/4 kg borjú és 1/4 kg disznóhúst az inaktól megtisztítva falatokra vágunk és jól megmossuk. egy kanál forró zsírba téve megsózzuk s kevés apróra vágott hagymával jól megdinszteljük, közben egy-egy kevés vizet vagy levest töltünk alá. Ezalatt egy másik lábosba tegyünk egy kanál zsírt, s amikor forró, adjunk bele egy késhegynyi édespaprikát.Tegyünk bele 2-3 marék kifacsartsavanyúkáposztát, s ezt hintsük meg 2- 3 csipet liszttel. Fedjük be s pároljukpuhára. Ez alá is mindig kell egy kevésvizet tölteni, hogy oda ne süljön a láboshoz.Mikor mind a kettő puha, öszszeelegyítjük,jól megtejfelezzük s forrónbeadjuk.

    A mindenkinél mindent jobban tudó, Erdélybe látogató magyar turisták szerint a székelygulyás tipikus székely ledel, és sok magyarországi étteremben is így próbálják rásózni a vendégekre. A legenda szerint a székelygulyás sok más ételhez hasonlóan egy hirtelen improvizáció eredménye, amelyet egy későn érkezett vendég számára készített a leleményes szakács maradék pörköltből és töltöttkáposztából. Eszerint a székelygulyásnak semmi köze nincs a székelyekhez, nevét annak köszönheti, hogy amikor későn érkezett vendég – történetesen SzékelyJózsef, író – megkérdezte, hogy mi aneve a finomságnak, a vendég asztalánál tébláboló szakács hirtelen ötlettől ihletve elnevezte Székely gulyásnak.

    Ma már a székelygulyás Erdélyben és többek között a Székelyföldön is kedvelt fogás, és több szakértő szerint inkább került ez az étel Magyarországról Erdélybe, mint Erdélyből Magyarországra, ugyanis a gulyásételek soha nem voltak a székely vagy az erdélyi konyha domináns ételei. Aki pedig nem hiszi, járjon utána.

    Lázár Lajos Ételreceptkönyve. 1936 február 15-énKolozsváron. Feldolgozta, előmagyarázatokkal és kommentárral ellátta Kovács Anikó és Berecz Edgár. Székelyudvarhely, 2006. 22–23.

*
Fejlesztő: Maxweb