Utazó elődeink

Keresztúr és London... Részletek Fogarasi János Utazás a Nagy Küküllő mellett című cikksorozatából (Nemzeti Társalkodó, 1836)

                     
                                          (folytatás az előző lapszámból

     Udvarhelyről alkalmas csinálatú országúton lefelé jőve jobbról emelkedik a Budvára, egy kerek szikladomb, rókalyukakkal és tetején várnyomot mutogató kőfal romokkal. A rege úgy mondja, hogy itt volt Bondnak, a székelyek egykori Rhabanbánjának1 fénylakja. De árnyak országába tűnt a hős hajdan, s a mostan  ivadék kecskét legeltet az erősek lábnyomain. Tetejéről a kilátás szép, de a felmenetel nagyon fáradságos a természet kövezte holt árkon inkább mint ösvényen, melynek szélén nőtt magyaró és gyertyánbokrokhoz, lecsüngő lombjaikkal szemoperatioval fenyegetőkhez kell fogódzunk, hogy a lábaink alól kigörgő s magokkal a hegylábnál zúgó szirtpatakocskába ragadni kész gömbölyű köveken és kavicsokon fennebb-fennebb hatolhassunk. S elvégre ha a tetőn vagy, mit nyersz? Egy kilátást – szépet, dicsőt, gyönyörűt, keletről az itt-ott hóval hajporozott Hargitára, a félfedelű ház forma sólyom- és vércse tanyájú Szarkakőre, a Küküllő mentén fel és le a lábmosni telepedett falvákra, északról az Atyha felett emelkedett Firtosra, az erdélyi Athosra, hol régen a barátok a lenyugvó napnak vespert énekeltek. […]

    Utunk Bikafalván és Bögözön megy keresztül; ez egy szép és nagy falu, jobbára zsendelyfedelű házakkal s galambbúgos- veres kapukkal, tornyában a nagy harang kongja minden embernek, hogy honát szerető legyen, mint öntetője. Gróf Bethlen Domokos udvara csinos kertével nézésre hív, s az Ugron udvar a jele Borsai névre emlékeztet.2

    Bögözön alól nyíltabb a táj,és szép, az agyagfalvi rétbe végződő lapály terül el. Vándor, megállj, szent a tér, hová lépsz, itt a székely Tempé3, hol egykor am- phyctionai4 tartatának. Elődeink nem rettegének anynyira a hűléstől és náthaláztól, mint elkényeztetett unokáik, s a véres kard láttára siettek a szabad mezőre, e tág öblű terembe, melynek padlata pázsint szőnyeg, boltozata a tiszta ég, s itt tanácskoztak az édes, a drága hon javára, melyért élni-halni mindég készek valának,

    „S ha csatára trombitáltak, Mint a sasok vívni szálltak.” […]

    Jobbra Magyaróst, balra Agyagfalvát hagyva, az alig húsz házból álló Décsfalván által Nagy Galambfalvát érjük, e falu közepén szép fekvéssel dicsekszik egy dombon a reformatum templom tornyával, melynek egyik harangját egy unitárius hitű önteté, minden délben öntetője felekezetességi szennytől ment emberszeretetét hirdetőt. De nagyobb dísze e helységnek a papi hivatalában félszázadot töltött esperes, a szerény és szép lelkű Pálfy Diénes, hajdani tanítójának, prof Kis Gergelynek jeles életírója. Költői szellemét bizonyítják több kéziratban levő magyar és deák versei, melyek közül néhányat a tiszteletre méltó öregtől magától olvastatva valék szerencsés
hallani… […]

    Kis Galamb- és Betfalvák mellett haladva Székely Keresztúratt vagyunk. Ezen mezőváros három helységből áll, mint London: a városból (city), Keresztúr- és Timafalvákból. A hasonlítás egy kicsit merész, de ha szabad a szép leányt a fejlő rózsához, a nagy embert az oroszlányhoz vagy éléfánthoz, Nagy Szombatot Rómához, miért ne szabadna Keresztúrt is Londonhoz hasonlítni – midőn ugyan csak nem kevés hasonlatosság a kettő közt? Ugyanis Londont nagyobbára kereskedő munkás nép lakja, Keresztúrt is, mert itt szövik a szitáknak minden nemeit, nagyokat és kicsineket, gyéreseket és sűrűket s azzal mindenszerte nagy kereskedést űznek; kár, hogy a fényűzés a fátyol-sziták által contrebandáz; megvetéssel pillant elhiszem némely fényes izletű a mesterség ez előttre oly csekélynek tetsző csinálmányára, holott ez éppen oly kerülhetetlen szükségi cikk a háztartásban, mint a konyha-edények, vagy bármily házi deszka vagy diófa, vagy mahoni bútorok; hó fehér cipót és süteményeidet bizony nem ropogtathatnád gyöngyfogaid között, szépecském, ha szita nem volna, és a Keresztúron lakó szitakötők nem léteznének; de továbbá Londonban sok serfőző és szeszes italgyár találtatik, Keresztúrt is főznek sert, s pálinkát éppen sokat, sőt Keresztúr e részben több Londonnál, mert ott bor nem terem, itt pedig igen, itt
kezdődvén a Küküllő menti borlínia; Londonban sok lord lakik, Keresztúron is lelsz néhány jeles primori házat; Londonban sok a költő, Keresztúratt is minden szombaton láthatni a borházban egy improvisort táncközben lelkesülten verseket ömleszteni, pl.  
                                               „Timafalvi szegelet
                                                 Ne nézz olyan halálra,
                                                Ott öleltem eleget
                                                Drága kincsem Kalára!”

    Végre Londonban több nevelői intézet van, itt pedig egy unitárium gymnasium virágzik; egy a haza előtt Társalkodónkban megjelent ismeretes derék professzor, a szép lelkű Koronka József alatt.

    Keresztúrról Alsó Boldogasszonyfalvára (mily szörnyű hosszú név!), innen Új Székelre jön utunk, ez a végső falu a Küküllő folytán Udvarhelyszékben, s itt búcsú csókot a Székely-földnek!

  1 A Budváron székelő főrabonbán a XVIII. század végi hamisítványnak bizonyult csíki székely krónika szerint a székelyek vezetője a honfoglalás előtt és a korai Árpád-korban. E tisztség, illetve a hozzá kapcsolódó hatalmi szervezet tényleges meglétéről hiteles történelmi adatunk nincs, minden bizonnyal a hamisító fantáziájának szüleménye. A Budvárán a régészek vaskori erődítés és Árpád-kori várépítmény nyomait találták, melynek szerény méretei és kivitelezése kizárják, hogy ott bármiféle központ működött volna.

2 Borsai Nagy István Bögözben élt, Udvarhelyszék alkirálybírája, 1763-ban egy helyi Habsburg-ellenes megmozdulás szervezője és áldozata.

3 Tempe: híres völgy Görögországban,Tesszáliában, az Olimposz és Ossza hegyek között, a Peneiosz folyó mentén. Sziklás, zord táj, szépségét a folyóparti fás növényzet (platánok, tölgyek, babér)fokozza.

4 Amphiktüónia: az ókori görögöknél nagy szentélyek körül kialakult vallási szövetség a kultusz ápolására. A tagjai közti vitákat döntőbíróság rendezte.

Hermann Gusztáv Mihály
Fejlesztő: Maxweb