Lábjegyzet

Kolumbán-Antal József: Székely honfoglalás, avagy mikor költözhettek a székelyek a Kárpátmedencébe?

 

  A székelyudvarhelyi Litera-Veres Kiadó kiadásában, 2006-ban jelent meg Kolumbán-Antal József érdekes, problémafeszegető kis könyve a székely eredetkérdésről. A szerző a korábbi beidegződéseket, a mindenároni kompromisszumokat  félretéve vág neki munkájának. A vállalkozás a megfogalmazott kérdések, illetve a problémafelvetés által vonja magára a figyelmet.

    A kötetben tárgyalt téma hatalmas, akárcsak annak a XVIII. századtól napjainkig nyomon követhető, egymásnak feszülő irodalma. Az mindenképpen üdvözölhető, hogy éppen a Székelyföldön jelent meg ez az új szempontot kínáló – későbbi szakkritikára számítható – kiadvány.

    A munka három részre tagolódik. Az elsőben a székelyekről tudottakat (jellemrajz, a nép által lakott területek, a korai katonai szerep, szervezettség, genetikai jegyek) próbálja meg összefoglalni a szerző, megelőlegezve kételyeit, későbben kifejtendő kérdéseit, de válaszait is. A második részben a nép Kárpát-medencei megjelenése, a magyarokhoz való csatlakozása, és a „székely honfoglalás” témája kerül tárgyalásra. A harmadik részben fogalmazódnak meg az összetettebb kérdésekre adandó sajátságos – kutatási eredményeiből származó – válaszok. A kötethez irodalom-, személy- és helynévjegyzék társul, valamint néhány melléklet.

    A szerző következtetései az alábbiakban összegezhetők:

– A székelység a magyarságtól elkülönülő, de mégis magyar népelemként fogható fel.
– A székelyek megjelenése a késő avar(vagyis onogur) bejövetelhez köthető.
– A székelységre jellemző zártság, harcias természet és szabadságigény közül az utóbbi mozgatórugója a népcsoport történelmének. A könnyűlovas- lovasíjász székelységben a gyalogság megjelenése elszegényedési folyamat eredménye.
– A székelység csatlakozása időpontjában már keresztény volt, tehát vallásváltása nem központi hatalmi kényszer eredménye.
– A székelység nem cserélt nyelvet, nyelve tehát kezdettől fogva magyar.
– A nyugati székelyektől a keletieket nagyobb számarányuk mellett, az egységes, nagy területet elfoglaló-belakó szervezettségük különbözteti meg.
– Árpád honfoglalói a Felső-Tisza vidékén találták a székelyek nagyobb hányadát.
– A keleti országrészbe való „több lépcsős” telepítésüket (gazdasági szempontok alapján is) újra kell gondolni, mert arra nem ad egyértelmű magyarázatot a jelenkori történetírás által túlságosan leegyszerűsített határőr szerep („gyepűőr székelyek”).
– Egységesen és egy tömbben való költöztethetőségüknek köszönhetően Székelyföld már a XII. század második felében kialakulhatott. Erre utal a magyarsághoz viszonyított „genetikai távolság” is.
– A székelység közös szabadságjogainak születése a korai Árpád-korra tehető.
– A régészeti leletek cáfolják a székelység hun eredetét; tárgyi emlékeik, temetkezési szokásaik még a késő középkorban is archaikus jellegűek (Révész László, Bálint Csanád, Benkő Elek). Az antropológiai kutatások (Éry Kinga) szerint az avarok korábbi helyét elfoglaló onogurok megérték a magyar honfoglalás korát.

    A második rész első fejezetében Kolumbán nyolc érvet sorol fel a székelyek honfoglalás előtti Kárpát-medencei megtelepedését igazolandó: „a földterület feletti tulajdonjoguk, nemzetségi szervezetük fennmaradása, adómentességük és az ökörsütés szokása, a nemek és ágak neveinek kevertsége, a 14. századi templomos falvak nagy száma, jelenlétük az ország különböző területein és különféle jogállásuk egyidőben, a krónikások állítása, a rovásírás fennmaradása.”

    A szerző úgy véli, hogy „a székelyek onogur eredetéhez a kettős honfoglalás elméletétől eltérő úton-módon” jutott el,miközben megerősítette a László Gyula nevéhez kötődő elméletet.

Gondolatmenete végén, az „összegzés” kilenc pontjában foglalja össze okfejtését, melyből az első hat saját bevallása szerint a „gondolom” kategóriájába tartozó feltevés, míg a többi hármat bizonyítottnak könyveli el. Ezek:

    7. Igazat adva a krónikásoknak, úgy gondoljuk, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében laktak.

    8. A székelyek a magyarságot megelőzve vették fel a keresztény vallást (ezért is őrizhették meg a rovásírást), és ennek természetes meghatározó jellege volt a további történetükben.

    9. A székely honfoglalás a 680 körüli onogur-magyar bejövetelhez kapcsolható, amikor az onogurmagyar- székelyek is a magyarságról korábban levált népcsoportként érkeztek Pannónia területére.

    Szerzőnk igyekszik a modern tudományágak – mint például az öröklődéstan – eredményeit is beépíteni munkájába. Így hivatkozik Czeizel Endre genetikai kutatásaira is a székelység és a magyarság korai elkülönülését igazolandó. Az író meglátása szerint is igazi előrelépést esetleg a régészeti genetika hozhat.

    A szerző tudatában van annak, hogy korántsem vagyunk az összes információ birtokában. Világosan látja, hogy a hazai és nemzetközi kutatások eredményei befolyásolhatják, sőt megmásíthatják eddigi nézeteinket és álláspontjainkat. A probléma súlya végig az írásra nehezedik. Ezt jelzik a fogalmazásban gyakran előforduló feltételes módú kifejezések, melyek megkerülhetetlenek, amíg a megbízható információ  nem elégségesek.

    A könyvet olvasásra, a benne foglalt állításokat pedig vitatémaként ajánlom.

Róth András Lajos
Fejlesztő: Maxweb