História

Székelyudvarhely fekvésének és városi funkcióinak szakirodalmi méltatása

 

    Székelyudvarhely a megyésítéstől, 1968-tól kezdve 1979. július 27-ig Hargita megye  gyetlen municípiumi jogkörű, azaz megyei jogú városa volt. Fontos közúti csomópont, vasúton viszont végállomás. Urbánus volta mégis ma is rejtve marad, azaz városi arculatát nehezen „mutatja”. Hegyaljai város a Tolvajos-hágó felé. A medenceperemi vásárvonal segítette elő azt, hogy mezővárosként (oppidum), majd rendezett tanácsú városként Székelyföld egyik gazdasági és művelődési központjává fejlődjék. Sokáig iskola- és fürdővárosnak mondták, a reformkorban kissé tudálékosan Székelyudvarhelyt Székely Athén-nak titulálták. Előnyös forgalmi fekvése, a folyóparti átkelőhely jellege, vásárvonali helyzete, a földrajzi fekvésből adódó egyéni vonások (hágóváros  hegyalji település) mind-mind olyan tényezők és előnyök, amelyek a későbbi városfejlődés során

    Székelyudvarhely földrajzi energiáit erősítették. Előnyös gazdaságföldrajzi fekvése gerjesztője lett e kisváros gazdasági-társadalmi fellendülésének. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – ezeket a tényezőket próbáljuk felsorakoztatni a város földrajzát kutató és leíró szerzők megszólaltatásával. Ezek az irodalmi szemelvények ugyan sommás vélekedések, de a város korántsem „ennyiből állt”. Székelyudvarhely földiratával foglalkozó szerzők különbözőképpen ítélték meg a város földrajzi fekvését és gazdasági- társadalmi funkcióit. Több szerző a tájképi adottságokat tartotta fontosnak és kevésbé a térképészeti-helyrajzi körkép megrajzolást. Az első katonai adatfelvétel időpontjáig (1769–1770) a Székelyudvarhely.fekvéséről és határáról szóló leírásokból idillikus kép rajzolódik ki. A város földrajzi helyzetének szakirodalmi méltatásából is értékes helyismeretei adatokat tudhatunk meg. Szépirodalmi leírások is megjelentek Tamási Áron, Tompa László, Tomcsa Sándor, Szabó Dezső tollából.

    Székelyudvarhely város legrégibb leírása 1702-ből való. A székelyudvarhelyi születésű Lakatos István ilyenformán méltatja Székelyudvarhelyt: „A levegőjéről és egészséges forrásairól hires Udvarhely, az egész Székelyföld fővárosa, részben sikon, részben hegyoldalakon terül el a Nagy-Küküllő mentén, két mérföldnyire a mindenfelé jól ismert Hargita hegy lábától, a Szarkakő és Budvára között. A Szarkakőtől ered a város közepén átfolyó, általában Varga pataknak nevezett folyócska, a Budvárán pedig […] rombadölt várának nyomai valamennyire még most is látszanak.” 1

    Szeles János, Székelyudvarhely kiemelkedő krónikása, Székelyudvarhely város helyéről és határáról egy külön cikkelyben emlékezik meg. A következőket írja 1777-ben: „Udvarhely városa vagyon helyeztetve Udvarhelyszéknek a nap keleti részében, a havas alatt, nyári napnyugat felől a Küküllő mellett, közepette egy kicsiny folyású patak. A régi magyar királyok idejében, úgy Izabella királynénak haláláig is igen szoros határral volt bekerítve, mivel határainak külső szélyei ütköztek az bethlenfalvi, szent-imrei, dánfalvi, gyáros- és cibrefalvi, hodgyai, szombatfalvi határokba, hanem azután, úgy mint 1557-ik esztendőben Báthori Kristóf fejedelem Sz.-Imrét (mely az udvarhelyi várhoz tartozott) mindenféle mezeikkel, vizeikkel, erdeikkel etc. a városhoz applicálván, annyival künnebb terjedt határának széllye.”2 Később ezeket írta a város határáról: „Határa az városnak, a hol trágyáztathatik, középszerű termékeny. Nagyobb részben sovány, mindenütt jó italú forrásvizek találtatnak, bizonyos helyeken a sós víz is bőven forr.”3

    A XVIII. század végén, 1796-ban gróf Teleki Domokos második utazása során ellátogatott Székelyudvarhelyre is. Méltatásából kiderül, hogy „Sz. UDVARHELY egy alkalmas nagyságú Mezö Város, majd nem egészen hegyektől van körül véve: – sőt egy kis része a Városnak dombon is vagyon – Szép városnak nem lehet mondani ámbár azzá lehetne; némely utcái azonban egyenesek, és szélesek, kivált a fö uttza melly hosszú is: ebben a házak is egy formán és jól épül- tek; majd mind all házak.”4

    S z i g e t h i G y u l a M i h á l y , a székelyudvarhelyi református kollégium volt professzora (1797–1823) 1828-ban megjelent tanulmányában Székelyudvarhely fekvését a városi jogállás tényével vezeti be: „Ezen Város eleitölfogva a’ Nemes Székely Nemzetnek Anyaszékének Nemes Udvarhely Széknek Anya-városa; melytöl vette a Nemes Székis a maga nevezetét. Fekszik ezen Város a’Nemes Széknek szinte közepette, a’Hargita Havassától nem messze, Észak nap-kelet közzé nézve, a’Nagy-Küküllőfolyó-vize mellett, melly víz a’ Város egygyik legnagyobb, uttzájának reányomuló oldalát szinte végig mossa. – A’ Városnak két harmad része Nap-Nyugot, Észak, és Napkelet felé egyforma emeletü térségen fekszik, – egy harmad része pedig Délre lankásan emelkedő hegyen nyúlik-el.”5

    Jánosfalvi Sándor István 1838. április 25-én járt Székelyudvarhelyen és leírásából kiderül, hogy „Ezen város ámbár magában igen csekély és szerény kinézésü a nagyobb és fényesebb városokhoz képest, mégis nemcsak Udvarhely széknek, hanem az egész székelységnek anyavárosa és egy e kis hazának legrégibb városai közül.” 6

    Orbán Balázs, a Székelyföld és Székelyudvarhely legalaposabb ismerője 1868-ban a legszebb szavakkal méltatta Székelyudvarhelyt: „A székelyföld középpontjához, legérdekesebb, legclaszszikusabb helyéhez értünk, az anyaszékne  anyavárosához; ‛háromszorosan anya nékem’, mint kedves szülőföldem. [...] Kedves és kegyelt nekem e pont, a székelyföldnek, szép hazámnak anyavárosa, mert itt végeztem tanulmányaimat, lelkem kiképződésének, a szellem ébredésének itt van kiindulási pontja, itt szívtam lelkembe azon lángérzelmet, melyet emberi nyelven honszeretetnek, a lélek legdicsőbb irányeszméjének neveznek, itt tanultam meg honom múltját, itt ismerkedtem meg annak magához ragadó nagyszerű történelmével, itt fogamzott meg az eszmélettel egyidejűleg a hon- és szabadságszeretetnek éltem irányát meghatározó dicső érzete.”7 „E városkának fekvése igen regényes, [...] A havas közül letörtető Nagy-Küküllő itt kiszélesed terének baloldalán, a folyótól körül folyva, szép teres helyen fekszik e város.” 8

    Soó Gáspár, a székelyudvarhelyi főgimnázium tanára Udvarhelymegye földrajza (1886) című tanulmányában az Udvarhelyi-medence tájrajzát nyújtja, s a várostest déli részéről ezeket jegyezte meg: „A Küküllő-völgyét Székely- Udvarhely városánál jobbról a Budvár, balról a Mondóhegy, aljában fensik Kuhar nevü párkánya szorítja össze. A völgyszoros igen rövid, s már a városon alul újból 5 km hosszú, s 1 km-nél szélesebb térséggé tágul, mely kifeszített nyílhoz hasonló.” 9

    Laukó Albert, a székelyudvarhelyi főreáliskola tanára Székely-Udvarhely című földrajzi jellegű tanulmányában (1888) említi, hogy „A székelyek földjének kulcsát a Nagy-Küküllő folyó képezi. A Maros felől ezen haladva jutunk a Székely-föld fővárosához Székely-Udvarhelyhez. E város a legutolsó vasúti állomástól, Héjjasfalvától 36 kilométerre fekszik.”10 Később ezeket írja: „Ha még az egyes vidékek természetét is figyelemmel kísérjük, méginkább kitűnik Udvarhely város központi helyzete. Az éjszakra és éjszakkeletre elterülő vidék jövedelemforrását a havasok képezik; a keleti vidék, vagyis Homoródok vidéke részben mészégetésből, részben a nyíltabb helyeken földmívelésből él, de kukoricát nem növel; az alvidék már jó gabonát termeszt, sőt a komlótermesztés is jövedelmez. Itt s a nyugatra eső Gagy völgyében már szőlő is díszlik. A Kis-Küküllő völgyében vannak a parajdi sóbányák, honnan a sót Udvarhelyen keresztül viszik Háromszékre; a Nyikó völgyében a földmívelés mellett a háziipar a lakosok fő jövedelemforrása. E különböző vidékek lakói azután Udvarhelyt cserélik ki cikkeiket.”11

    Végül, Bányai János geológus-tanár és mérnök az Odorheiu Székelyudvarhely város ismertetése (1933) című útikönyv bevezetőjében ezeket írta: „Mindenféle szempontból felemlíthető értékét földrajzi helyzete, történelmi vonatkozásai adják meg. A természeti adományokban gazdag háttere, a Hargita konturozza keletről s ennek terményei, főként a fa, itt kapnak első piacot, ahol becserélődnek az alsó vidék gyümölcs-, gabona- és ipari termékeivel. A város ily módon kialakult iparikereskedelmi jellegét sok iskolájával régóta a székely Athén nemes patinájával vonta be, de újabban a vidék kirándulóhelyeiben való gazdagsága és sok fürdője (téli-nyári szezonnal!) már kezdi kihangsúlyozni övő életének irányát – a fürdőváros jellegét.”12 A város jelenlegi funkciói Az a tény, hogy minden nem úgy alakult, ahogyan a szerzők előre látták, az a történelem műve. A társadalmi-gazdasági tényezők térbeli alakulását nehéz egyértelműen meghatározni.

     A város jelenlegi funkcióit
    szintén nehéz röviden megfogalmazni. Székelyudvarhely ma középfokú szerepkört – szervező-irányító központ szerepet – betöltő város. Az utóbbi években a megyei jogú város gyűjtő-szelektáló- továbbító funkciója erősödött meg, s így régióközponttá vált. Az iskolavárosi (művelődési-oktatási) funkciója is kiteljesedett. Nőtt a társadalmi gazdasági szervező funkciója, a szolgáltató és ellátó funkciója, erős szakmai vonzást gyakorol a térség falvaira. Az utóbbi években felerősödött a társadalmi mobilitás, mozgástér, a foglalkozási átrétegződés újabb szakasza zajlik. Ugyanakkor felértékelődött a szellemi-alkotó munka, új szakmastruktúra van kialakulóban, de van szubkultúra is.

    Székelyudvarhelyen 1980-ban az iparban már az aktív lakosság 67,6%-a dolgozott, s így a város az urbánus típust képviselte. Ezt követően megerősödött a tercier ágazat, és a kommunális ellátottság szintje is. Növekedett a nők mobilitása, az értelmiségi réteg veszített a korábbi zártságából. Lassult az ingázás, erősödött a város központi szerepköre, ugyanakkor az ökológiai kérdései is megsokasodtak. Székelyudvarhely mint regionális vonzás- és tájszervező központ ma is erőteljesen hat e városhiányos Udvarhely régió gazdasági-társadalmi életére. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági biztonságot csak a jól működő vállalkozások garantálhatják. Mindezek egyértelműen mozgósítják az önerős modernizációs pályákat, a műszaki felzárkóztatást, az innovációs hálózat kiépítését, a vállalkozásbarát térségek bővítését. Székelyudvarhely fő turisztikai értékeit a műemlékek, a műemlék jellegű épületek, a város történeti és művelődési hagyományai adják.

    Székelyudvarhely kiemelkedő gazdasági, kereskedelmi és művelődési központi funkciói révén kiterjedt vonzást gyakorol közvetlen vidékére, az Udvarhely térség falusi településeire. Vonzáskörzetképző elem a közigazgatás, a piac, a kiskereskedelem, az egészségügy, oktatás és a szolgáltatások. Székelyudvarhely tehát vonzó hatását főleg ezeken keresztül gyakorolja a vidék népességére. Vonzáskörzete középfokú, ez érinti Székelykeresztúrt és Szentegyházát is. E vonzáskör közel 50–60 km-es körzetre terjed ki, különösen a Hargita nyugati előterében. Székelyudvarhelyet szoros kapcsolatok fűzik az ország más városaihoz. Ma Székelyudvarhely ágazati vonzásterülete összetett. A város-hierarchiaszint tekintetében a 25. helyet foglalja el Erdélyben. Kialakultak a város funkcionális- morfológiai övezetei: a városközpont (egy térrendszerű), a belső lakóöv, az iparforgalmi övezet (az északi és déli iparöv, ipari negyed) és a külső lakóöv(Bethlen-negyed északi része, Cserehát, részben a Kuvar lakónegyed). A zöldövezet nem számottevő és ez is foltszerűen helyezkedik el. A város szűkebb központi területe – 52 ha (a belterület 6,29%-a) – a Városháza tér, Márton Áron tér, Kossuth Lajos utca, Kőkereszt tér területét öleli fel. Ez egyben a város történelmi barokk magja, számos középület, műemlék kíséretében. A város lakóterülete a legnagyobb területet fogalja el, összesen 385 ha (a belterület 46,34 %-a) és felöleli a város lakónegyedeit (Központi, Tábor, Sziget, Bethlen, Kuvar, Cserehát) valamint a városhoz csatolt Szombatfalva, Székelybethlenfalva és Kadicsfalva területét. A történelmi városmag viszonylag zsúfolt, de a város középületei kellemes, nyugodt hangulatot és látványt sugároznak. Székelyudvarhely belterületét – vagyongazdálkodási és városrendészeti szempontból –1997-től 12 kataszteri körzetre osztották fel: 1. Központ, 2. Vár, 3. Tábor, 4. Kuvar, 5. Rákóczi, 6. Szombatfalva, 7. Ipari negyed, 8. Vasútállomás, 9. Bethlen, 10. Székelybethlenfalva, 11. Kadicsfalva, 12. Szászok Tábora.

 

1 Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása. Latinból fordította Jaklovszky Dénes. Minerva Kiadás. Erdélyi Ritkaságok. 6. sz. Szerkeszti Dr. Jancsó Elemér. Kolozsvár, 1942. 7. o.
2 Szeles János: Székelyudvarhely története. I. közlemény. Közli Szádeczky Lajos. Erdélyi Múzeum, XV. kötet. Kolozsvár, 1898. 387–388. o.
3 Uo. 389. o.
4 Egynéhány hazai utazások leirása. Tót- és Horvát országoknak rövid ismertetésével együt kiadatott GTD. által. Béts, 1796. 71. o.
5 Szigethi Gyula Mihály: Székely-Udvarhely ’a’ Nemes székely Nemzet Anya-Várossának leirása. Felső Magyarországi Minerva. Kassa, 1828. 1734. o.
6 Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. I. köt. Utazás a Külső vagy Nagy- Homoród mellett. Kolozsvár, 1942. Erdélyi Ritkaságok. 7. sz. Sajtó alá rendezte Benczédi Pál. 18–19. o.
7 Orbán Balázs: A Székelyföld leirása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I. köt. Pest, 1868. 41. o.
8 Uo. 50. o.
9 Soó Gáspár: Udvarhelymegye földrajza. A székelyudvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium Értesítője az 1885/86. tanévről. Székely-Udvarhely, 1886. 20. o.
10 Laukó Albert: Székely-Udvarhely. Földrajzi Közlemények, XVI. köt. Bp., 1888. 387. o.
11 Uo. 391. o.
12 Bányai János: Odorheiu Székelyudvarhely város ismertetése. Székelység, III. évf. (1933. június. 6.). 49. o.
 

dr. Vofkori László
Fejlesztő: Maxweb