História

Egy erdélyi ellenzéki sajtótermék: a "Baloldal"

    Az első udvarhelyi lap, az Udvarhely megszűnését követően rövid időn belül újabb sajtótermék köszöntötte a székelyudvarhelyi olvasóközönséget. A Baloldal, a politikai palettán ellenzéki szerepet betöltő Függetlenségi Párt sajtóterméke volt. A lap, akárcsak az Udvarhely, Becsek Dániel 1868-ban felállított könyvnyomdájában jelent meg. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a Bethlen utcában működött. A felelős szerkesztő Szentkirályi Árpád udvarhely- megyei földbirtokos, majd országgyűlési képviselő, míg a kiadó tulajdonosa Ugron Gábor, a későbbi magyar politikai élet kiváló politikusa volt. Azonban röviddel az indulást követően, 1875. február 25-én Szentkirályi Árpád lemondott a főszerkesztői állásról, feladatait Ugron Gábor vette át.

    A lap elnevezése magyarázatra szorul. A baloldal-jobboldal fogalompár a nagy francia forradalom idejéből származik, amikor a nemzetgyűlésben a forradalom hívei ültek a bal, a monarchia hívei pedig a jobb oldalon. A baloldalt a XIX. század folyamán általában az egyenlőség és haladás eszméjébe vetett hit, a változtatásra való készség és a társadalmi viszonyokba való beavatkozás igénye jellemzi. Képviselői az erkölcsi és polgári szabadság elkötelezettjei, fontosnak tartották az állam gazdasági szerepvállalásának fenntartását, növelését. A választott címmel tehát Ugron Gábor a lap politikai hitvallását akarta jelezni, és egyben azt, hogy az új lap a formálódó ellenzéki tábor szócsöve szeretne lenni a székelyföldi régióban.

    A Baloldal 1874. december 24-én köszöntött be hetilapként, majd csütörtökönként jelentkezett. A korábban megszűnt Udvarhely-hez képest egy szélesebb érdeklődési kör és térség igényeinek kielégítésére törekedett. Ezt jelzi a lap szerkezeti felépítése. Információkat tartalmazott a székelyföldi településekről, rendszeresen közölte a fővárosi híreket, de a külföldi eseményeket is igyekezett követni. A lap figyelmének központjában leginkább a közeli Román fejedelemségben történő politikai események álltak. Azonban az 1876-ban háborúvá terebélyesedő szerb és török konfliktusról is heti rendszerességgel számolt be. Ugron Gábor óva intett attól, hogy Ausztria–Magyarország beleszóljon a balkáni konfliktusba, figyelmeztetett a hadsereg felkészületlenségére és egy esetleges szláv ellenszenv kialakulására.

    A belpolitika témakörében széles teret kapott az 1875-ös országgyűlési választás. A lap nyújtotta lehetőségeket Ugron Gábor kihasználta maga és a Függetlenségi Párt számára. A választásokon Székelyudvarhelyen az ellenzéki színekben induló Kassay Ignác, a későbbi polgármester győzött. Udvarhelyszéken azonban Ugron Gábor alulmaradt a kormánypárti Tibád Antallal szemben. Székelykeresztúron a szintén ellenzéki Orbán Balázs győzedelmeskedett.

    A lap oldalait külön tárcarovatba helyezet  irodalmi jellegű írások, kisebb novellák tették színesebbé. De nem hiányoztak a nevelési, oktatási, vagy akár a gazdasági tematikájú írások sem. A lap előszeretettel kritizált. Gyakoriak a vélemények a mindennapi élet megnyilvánulásairól, tehát a pletykák, a szenzációt kereső hírek. Figyelemmel követte a város problémáit, legyen szó a kövezet elhanyagolt állapotáról, a kóbor kutyákról, az eszeveszetten hajtó szekeresekről vagy éppen a város központi részén visszatetszést keltő bordélyházról.

    A lap nem riadt vissza a város közigazgatási intézményeinek kipellengérezésétől sem. Legtöbb alkalommal Kovács János, a város polgármestere, Tibád Antal szabadelvű országgyűlési képviselő és Móricz Gyula kormánypárti tanár tettei kerültek a lap oldalaira. Rövidebb ironikus írások hívták fel az udvarhelyi polgárok figyelmét a városvezetés hibáira: Melyik helyiség a legpiszkosabb a városon? A tanácsterem. Miért? Mert régóta nem takarítanak ott. Melyik hát a legtisztább helyiség? A városi pénztár. Miért? Mert ott régóta takarítanak. Ha pedig éppen nem volt miről beszámolni, akkor a lap cinikusan jegyzi meg: Tibád Antalról ezúttal hallgat a krónika.

    A lap utolsó oldalát rövid hírek, törvényszéki ügyek, hivatalos árjegyzékek és piaci árak töltötték meg. A reklámok terén előrelépés történt az Udvarhelyhez képest: egyre változatosabb, illusztrációkkal ellátott reklám- és hirdetési anyag került a lapba.

     A lap állandó munkatársai közt találjuk Orbán Balázst és Bartha Miklóst, a rugonfalvi származású ellenzéki publicistát. A vezércikkeket azonban legtöbb esetben maga Ugron Gábor írta.

    1875. július 1-jén jelentős változásra került sor a lap életében: ettől az időponttól kezdődően Kolozsváron jelent meg. A laptulajdonos továbbra is Ugron Gábor. Felelős szerkesztő Deáky Albert ügyvéd, aki később az 1878-ban Budapesten megjelenő hasonló nevű újság (Baloldal) szerkesztője lett, 1880-ban pedig Bartha Miklóssal együtt megalapította a kolozsvári Ellenzék lapot.

   Az Erdély fővárosába áthelyezett lap az erdélyi rész közjogi ellenzékének kívánt sajtóorgánumává válni. Az áthelyezés következtében a székelyföldi és udvarhelyi témák háttérbe szorultak. A lap azonban versenyt veszített Kolozsvárt, ezért Ugron Gábor hamarosan a következőképpen döntött: „a Baloldal az új évben visszatér szülőföldjére, Udvarhelyre. Napi lapok mellett heti lap kellő érdeket nem tud költeni. Nem bír újság lenni. Iránycikkeink hatása pedig nem változik, ha kisebb városban lát is napvilágot. A Baloldal Udvarhelyt elvbarátai szívében lesz, és számos levelezői biztosítják, hogy ellenfeleit bárhol is elérje. Nevében van az irány, nevébenvan az elv megjelölve, melyet ezután is követni fog. A Baloldal szerkesztése bármily fáradságos legyen is, magam fogom újból átvenni, és igyekezni fogok, hogy az mind eddigi munkatársaimnak mind olvasó elvbarátaimnak megelégedését kiérdemeljem Székelyudvarhely, 1875. dec. 19.”

    A Baloldal az 1876-os esztendőt ismét Székelyudvarhelyen köszöntötte. Szerkesztését illetően nem történt változás, az állandó munkatársak is maradtak. Az országos politikai életben egyre aktívabb Ugron Gábor helyett a lap irányítása a szerkesztésében egyre nagyobb szerepet vállaló Daróczy Imre kezébe került.

     Ugron Gábor gyakori távolléte azonban a lap megszűnéséhez vezetett. 1876. szeptember 14-én került bejelentésre a Baloldal következő lapszámtól való megszűnése. A szeptember 21-i utolsó lapszám Daróczy Imre szerkesztésében jelent meg. „Lapunk 39-dik szám után megszűnik. Azon előfizetők, kik szeptember végénél hosszabb időre fizettek elő, felkéretnek, ha a következő szám vételéig előfizetési pénzeiket nem kapták meg szíveskedjenek reklamálni. A lap megszűnésének oka egyszerűen az, hogy e lapok szerkesztője még ez év előtt huzamosabb időre eltávozik és nincs Udvarhelyen olyan alkalmas egyén, ki távollétében a szerkesztés gondjait magára vállalná. Előfizetőinknek ajánlhatjuk a Nép Zászlója című jeles ellenzéki hetilapot, melyet Budapestről azon árban rendelhetnek meg, mint a Baloldalt.”

    A Baloldal közel két éven keresztül igyekezett információkat szolgáltatni az erdélyi ellenzéki olvasóközönségnek. Az egyedüli olyan lap volt a székelyudvarhelyi sajtótörténetben, amely rövid ideig, de megpróbált nemcsak egy kis régióhoz, hanem az egész Erdélyhez szólni.

    A Baloldal megszüntetését követően rövid időn belül a harmadik székelyudvarhelyi lapalapításnak lehetünk tanúi. Ismét a helyi kormánypárti elit ragadja magához a kezdeményezést, útjára indítva 1877-ben az Udvarhelyi Híradót.

Gidó Csaba
Fejlesztő: Maxweb