Utazó elődeink

Fogarasi János: Utazás a Nagy Küküllő mellett

 

[…] A nagy Küküllő ered Udvarhelyszékben Zetelakán felül a Csíkkal határos Hargita oldalából, az úgy nevezett Küküllő főből; én ugyan nem dicsekedhetem azzal, hogy forrásából ittam volna, de igen, hogy mellette nőttem s most lakom. […] Zetelaka első helység mellette, lakósai mindnyájan deszkával, zsendelylye  és épületi fákkal kereskedő munkás székelyek. Egy általán az e környéki Hargita alji faluk élele módjok a deszka és fa kereskedés, egész karavánok 40-50 szekérből indulnak el, s egész le Fejérvárig viszik árujokat. A föld kövecses, sziklás, vad és hideg, s rozs és zabnál egyebet nem terem, s ezt is szűkön. De a bükk és a fenyő bőv, s abból a lakósok kiszerzik a mindennapit, s tág határokon a marha és juhtartás divatoz. Zeteleka havasos határán sok a medve, mely barmot és embert sokszor éles paskolással cirógat aestheticát nem tudó tenyereivel, s a medvekaland sok Zetelakinak élete főbb története. […]

    Udvarhely a székelység anya városa, mert itt lakott hajdan a székelyek kapitánya1 s a lustrális könyvek az itteni levéltárban tartatnak. […] Lakósai mintegy 10.000 lélek, mindnyájon magyar nyelvűek s többnyire mesteremberek; a Szentimrén lakók földmívesek és szekeresek, tímár és csizmadia legtöbb. Utcái közül a Botos utca széles, egyenes s akármely városban helyt foghatna, ha épületei díszesebbek volnának, de ezek kettőthármat kivéve földszintiek és alacsonok. Piacza az újonnan épült városház és két áruszín miatt szűk és szoros, de élelem neművel és kofákkal mindég bőven ellátva. Négy országos, de kivált a keddi héti vásárai híresek, népesek s kivált a gabona kereskedés élénk. Egész Udvarhelyszékből tolúl ide a nép gyalog, lóháton és szekérrel, s a Botos utca végétől a kőkeresztig nem látsz egyebet, embert s szekeret jegyzőt. Utazók nem sok kényelmet lelhetnek Udvarhelyen, ha csak ismérőjük nincs, kinél szállásolhassanak, mert vendégfogadó és vendéglő egy sincs, a Szarvasház nem méltó e névre, de korcsma elég, mert csak nem minden második ház az. Úrnapja inneplése itten említést érdemel, mert erre a Hargita alji s szomszéd catholicus faluk egész népsége innepi menettel tódul, s impozant látmány az egyforma viseletű néptengert fejér habokban hullámzani látni a sok tarka zászlók árnyékában, s még különösb és festményre méltóbb a városi Jésus congregatiója nevet viselő polgár katonaság, a hány annyiféle mundurban és fegyverben, egyformaság csupán a kalapjokra tűzött csíkos fű bokrétában lévén: az innep délutánján mindenik borházból zeng a ropogós muzsika, s hallszik a nemzeti tánc robaja, s a verekedés a régi szokás szerént nem marad el. Ha büszke Debrecen perecével, Kolozsvár kenyerével és káposztájával, Kézdivásárhely pogácsájával, Udvarhely is dicsekedhetik abéleseivel melyek, kivált az úgy nevezett nyolckrajcárosok, oly saját és utánozhatatlan neműek és ízűek, hogy ha egy ángol lord ennék belőlök, Londonba kívánná általvarázsolni. Az udvarhelyi asszonyi viselet székelyes, fersing, előkötény, kis melyrevaló, s a leányok bár papucsban és hosszú köntösben is annyira hívek a régi divathoz, hogy hajukat hosszú fonadékban bocsátják hátukon alá. […] Látni valók még Udvarhelyt: a catholic sz. Miklós temploma egy dombon a város felett, szép kilátással, belkészülete minden erdélyi templomok közt első, oltárlapjai gyönyörű és remek festések; a reformatum templom a piac felső felén, márvány szónok székkel és 12 változatú orgonával; s a franciscanus barátok klastroma…
[…] Van itt egy cath gynasium m.e. másfél száz tanulóval s végre ami a várost híressé teszi, egy reformatum collegium, az idén 800 tanulóval négy professor alatt, kik papi tudományokat, honi törvényt, philosophiai, mennyiség, természet históriai s több philológiai tudományokat tanítanak. Könyvtára 10.000 kötettel; olvasó társasága az ifjak közül alakulva, mely újságokat s néhány könyveket saját költségen hozat. […]

    A város keletéjszaki felén feküsznek a Küküllőtől nem messze a „Székelytámadt vár” romjai; ezt János Zsigmond építette […] Egy román [regény] író méla borongással tekint a rabló lovagok saslakának omladványaira, de én örömhevülten, hogy elmúlt a kor, mely az erőszakot isteníté.

1 A Székely Támadt vár kapitánya lakott itt (1562-től a XVII. sz. végéig), akit a „hat szék kapitánya” (capitaneus sex sedium) névvel is illettek. Ő nem a székely önkormányzat hivatalnoka volt, hanem a fejedelem nevezte ki.

Hermann Gusztáv Mihály
Fejlesztő: Maxweb