Népi kultúra

A középiskolai néprajzoktatás esélyei

 

    A népi kultúra fogalma – annak ellenére, hogy egyre többen élnek ennek népszerűsítésével, használatával – a köztudatban mindmáig pontatlan, zavaros, hol túl idealizált, hol túl pesszimista ideaként él. Véleményünk szerint a jelenkori, modern oktatásnak célul kell kitűznie a népi kultúrával kapcsolatos tudás megismertetését, éltető kontextusba helyezését, de folyamatos változásának nyomon követését is.

 

    A 2006/2007-es tanévtől kezdődően a Benedek Elek Tanítóképző XI. osztályos diákjai fakultatív tantárgy keretében tanulják a néprajzot. A 35 fős csoport néprajz–magyar szsakos tanáraként elsődleges célom az volt, hogy tudatosítsam diákjaimban: a változás, az újítás ugyanolyan természetes emberi magatartás, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás, és bár a magaskultúra nem tudja pótolni a népi kultúrát, fontos tudni, hogy a modern, városi embernek ugyanúgy van „népi kultúrája”, akárcsak a tradicionális közösségeknek.

    Lényegesnek mutatkozott azonban, hogy a hozzánk közel élő népcsoportok kultúrájának megismertetése ne csak az elméleti órákra korlátozódjék, hanem egy gyakorlati résszel, terepkutatással egészüljön ki. Azt az ötletet, hogy a moldvai csángók körében gyűjtőút jöjjön létre, tulajdonképpen a diákok érdeklődése szülte. A terepkutatást alapos elméleti felkészülés, könyvtárazás előzte meg. A kiszállás előtti héten a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanárai, dr. Pozsony Ferenc és Szabó Árpád Töhötöm tartottak rövid felkészítőt a diákoknak. Hasznos tanácsokkal látták el őket, s – talán nem bízva elszántságukban – ösztönözték, hogy élményt mindenképpen fognak gyűjteni.

    Idén márciusban sikerült tehát megszervezni azt a háromnapos gyűjtőutat, amelynek végállomása a Bákó megyei Magyarfalu (Arini) volt. Utunkon a Haáz Rezső Múzeum néprajzos munkatársa, Miklós Zoltán is elkísért. A diákok munkáját megkönnyítette, hogy mindketten moldvai csángó témából írtuk szakdolgozatunkat, így számunkra ismerős terepre vittük a kezdő néprajzosokat.

    A gyűjtőút első állomása a madéfalvi veszedelem emlékművének megtekintése volt. A XVIII. században a székelyek innen vándoroltak Moldvába, így a pihenő történelmi ráhangolódásként is szolgált. Az ezeréves határnál tartott késői reggelit követően már moldvai terep következett, ahol az első személyes beszélgetést Klézsén (Cleja), a Szeret–Klézse Alapítvány vezetőjével, Duma Andrással folytathatták a diákok. A csángó történelemről ízes nyelvjárásban folytatott beszámolót Duma András legújabb könyvének (Csángó mitológia) részletes ismertetésére követte. A diákok külön kérésére azonban egyéb sajátosságokról is beszélt: hogyan köszönjenek, ne köszönjenek a helyi embereknek, miként létesítsenek kapcsolatot, milyen módon kérezkedjenek be a házakba, s egyúttal néhány jellegzetes tájszóra is felhívta a figyelmüket.

    Magyarfaluba érkezésünkkor már besötétedett, így nem maradt más lehetőség, mint Kovács Melánia, oroszhegyiszármazású magyar szakos tanárnő irányításával elfoglalni a családoknál kijelölt szálláshelyeket. Az első éjszaka után már mindenkinek volt mesélnivalója. Érdekességek hangzottak el a vendégfogadás, étkezés, tisztálkodás kapcsán. A második nap volt a diákok számára a legnehezebb. Ekkor kellett ugyanis gyakorlatba ültetniük mindazt, amit addig csak elméletből ismertek. Két-két fős csoportokra oszolva, a helyi magyar oktatatásban résztvevő diákok segítségével elindultak felkeresni azokat az adatközlőket, akiktől majd mindenkinek kérdeznie kellett az általa érdekelt téma kapcsán. A néprajzossá avatott diákok változatos témájú beszélgetéseket rögzítettek: különböző ünnepkörökhöz kapcsolódó szokások, udvarlás, guzsalyas, jóslás, világháborús élmények, táncének, vendégmunkások, szülés, temetkezés stb. témakörökben.

    A gyűjtés után közös estebédre került sor, ahol helyi specialitásokat: a cibrelevest, galuskát és pitánt kóstolták meg, majd az esti közös beszélgetésen a gyűjtési helyzet kiértékelése következett. A harmadik napon (vasárnap) román nyelvű, katolikus misén vettünk részt. A helyi program utolsó momentuma a kirakodóvásárba való betekintés volt.

    Hazatértünk után a diákok írásbeli dolgozatban számoltak be tapasztalataikról, élményeikről. Ugyanakkor, bizakodva, hogy a néprajzoktatásnak lesz folytatása a jövőben is, kilátásba helyezték egy esetleges nyári terepkutatás lehetőségét. A diákok számára ez a terepgyakorlat azzal a felismeréssel szolgált, hogy az emberi kultúrák messzemenően különbözőek, megértésükre pedig a kívülről érkező személy nyitottsága és a másság
iránti érdeklődése szükséges. Egy olyan életmód, amely a haladó polgári (urbánus) értékrend szerint konzervatívnak tűnik, a hagyományos földműves társadalmak mércéjével nem feltétlenül elítélendő.

    Az elméleti oktatás e gyakorlati jellegű kiegészítését mindenképpen siker koronázza. Mindez bizonyíték arra, hogy reális igény mutatkozik a néprajz intézményes keretek között történő oktatására.

Ivácsony Zsuzsa
Fejlesztő: Maxweb