Lábjegyzet

Areopolisz, több mint helytörténet

    „1999 szeptemberében Székelyudvarhelyen meg környékén élő és tevékenykedő fiatal humán értelmiségiek – néhány korosabb társukat is megkeresve – fogalmazták meg egy, a szakmai alkotó munkát fő céljának tekintő civil fórum létrehozását. A kezdeti tanácskozások során pontosabban körvonalazódtak a teendők: egy tágabb kitekintésű helyi múlt- és jelenkutatás művelése, mely úgy közelítse meg a Székelyföld történetét, jelenkori társadalmi és közéleti jelenségeit, hogy közben ne tévessze szem elől az ezt övező szűkebb-tágabb régiók, illetve a középkelet- európai térség fejlődését” – olvashatjuk a székelyudvarhelyi Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport által kiadott első tanulmánykötet bevezetőjében.

 

    Az erdélyi magyar történetírásban az 1980-as évektől elmélyült szakemberhiány maradandó nyomokat hagyott a szakmában. A néhány nagyobb városban  szellemi központban tevékenykedő kevés számú történész munkásságától eltekintve nem léteztek és működtek jól megszervezett és összehangolt kutatócsoportok. Az anyaországtól sok tekintetben elzárt erdélyi történetírás egyre több szempontból és területen szakadt el a magyarországitól (szemléletmód, alapkutatások, mikrotörténelem, különböző módszertani kérdések stb.).

    A székelyudvarhelyi Areopolisz munkacsoport megjelenése 2001-ben új színezetet hozott az erdélyi és székelyföldi helytörténetírásban. A történészeket, helytörténészeket, doktorandusokat, történelemtanárokat, egyetemi hallgatókat tömörítő műhely eddig hat kötetet jelentetett meg. Külön ki kell emelnünk azon örvendetes tényt, hogy Udvarhelyen, szinte egyedi módon nagyon sok közép- és általános iskolai tanár vállalja, hogy a pedagógusi elfoglaltságok mellett igényes tudományos munkát is végezzen. A Hermann Gusztáv Mihály, Kolumbán Zsuzsánna és Róth András Lajos által szerkesztett Areopolisz-kötetekben 25 szerzőtől olvashattunk írást, valamint forrásközlést rendkívül változatos tematikákban, mint pl.: hely-, egyház-, mentalitás-, politika-, gazdaság-, művészet-, népesedéstörténet. A több mint 60 írás között a helytörténeti jellegű munkák mellett már a kezdetektől tágabb, erdélyi kitekintésű tematikák is jelen voltak. Így olvashattunk jó tanulmányokat az erdélyi szombatosságról, az erdélyi református egyház XIX. századi történetéről, vagy az újkori Erdély és Székelyföld társadalmi változásairól.

    Az Areopolisz-kötetek egyik legnagyobb erőssége véleményünk szerint az Udvarhely város és a szűkebb régió történetét feltáró és elemző helytörténeti írások. A város és a szék (de számos esetben a teljes Székelyföld) történetét bemutató írások több szempont alapján vizsgálják és mutatják be város és a térség történetének különböző mozzanatait. Itt elsősorban a szűkebb régió és Udvarhely város társadalom- és gazdaságtörténeti bemutatását emelnénk ki. A székelyföldi vasúthálózat létrejöttét és gazdasági szerepét, a Székelyudvarhely gazdasági és társadalmi változásait, valamint művelődés- és egyháztörténetét taglaló tanulmányok a helytörténeti alapkutatások szempontjából rendkívül fontosak. A kötetekben folyamatosan közölt források, új perspektívákat kínálva, az elkövetkezendő időszak alapkutatásait könnyítik meg jelentősen. Ugyancsak említésre méltó részei a köteteknek a különböző, Székelyudvarhelyhez vagy a szűkebb régióhoz kötődő, ott tevékenykedő helyi nevezetes személyiségek munkásságának bemutatása is.

    Az eddig megjelent hat kötet bebizonyította, hogy megfelelő hozzáállással és akarattal „vidéken” is lehet eredményes és színvonalas munkát végezni. De ugyanakkor a kötetek, más erdélyi vidéki városok kezdeményezéseihez hasonlóan, rávilág ítanak az erdélyi történetírás bizonyos hiányosságaira is. A Kolozsváron működő egyetem és Erdélyi Múzeum Egyesület tehetetlensége miatt (is) csak szórványosan vagy egyáltalán nem létezik az erdélyi magyar (hely) történetírás tudományos mederben történő szakmai koordinációja. Úgy érezzük, annak ellenére, hogy az Areopolisz név már ismerősen cseng nagyon sok erdélyi és magyarországi történésznek, talán a fenti okokból kifolyólag is, a hat kötet eddigi tudományos eredményeit csak részben sikerült beépíteni egy tágabb történeti diskurzusba úgy, hogy ezáltal a saját területükön elismert és jártas szerzők mellett megjelenő fiatalok munkássága is a lehető legmagasabb szintű szakmai integráció jegyében történjen meg. Úgy gondoljuk, hogy a fiatal kutatók ez a fajta szakmai integrációja részlegesen és elsősorban egyéni szinten valósult csak meg a különböző erdélyi vagy magyarországi műhelyeken keresztül. Ez lehetne az egyik garanciája annak, hogy a jövőben a kötet minden írása megközelítse a munkacsoport magját alkotó, szakmai tapasztalattal rendelkező szerzők által hozott színvonalat. A kutatások, értelmezések „szakmai mederben” tartása érdekében fontosnak tartanánk továbbá azt is, hogy az ezután megjelenő Areopolisz-kötetekben ismertetők, recenziók jelenjenek meg – az adott témákban jártas, elismert szakemberek bevonásával – az eddig megjelent nagyobb lélegzetvételű írásokról.

  Úgy gondoljuk, az eddigi hat kötet feljogosítja, sőt úgy is fogalmazhatnánk, „kötelezi” a munkacsoport szervezőit, hogy egyfajta kezdeményezőkként megpróbálják az elkövetkezőkben a műhely munkásságát egy újabb szintre emelni, kezdeményezőként nyitni egy tágabb, regionális szintű tematikus kutatássorozat elkezdéséhez (ehhez, természetesen, szükség van a régió többi városában létező munkacsoport aktív részvételére is), ami lehetővé tenné a különböző korszakok társadalmi, politikai és kulturális jelenségeine  ágabb perspektívában történő elemzését, bemutatását.

Novák Csaba Zoltán
Fejlesztő: Maxweb