Közgyűjteményeink

A máréfalvi Tájház

    A Csíkszereda–Székelyudvarhely közötti országút mentén, Máréfalván, a 214-es házszám alatt igényesen kialakított tájház várja látogatóit. Az ingatlant 2000-ben sikerült megvásárolni lelkes támogatók segítségével. A legszükségesebb javítási munkálatok elvégzését követően, a tájház 2004-ben megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt.

Máréfalva
földrajzi fekvése, környezete, tájkerete sajátos. A település szűk völgyben formálódott, a magasba szökő hegyek miatt széltében alig terjeszkedhetett. A téglalap alakú szalagtelkek a jellemzőek. Ezeken két nagyobb épület dominál: a lakóház és a csűr. A lakóházakat, az utcával való viszonyukat tekintve, utcavonalas beépítés jellemzi, a csűr pedig az utcával párhuzamosan helyezkedik el. Jellemző a keresztcsűrös udvar.

    A falu sajátos arculatát a sűrűn sorjázó porták, az utcafrontos házak, az impozáns gazdasági épületek, a házak mellett „pompálkodó” székelykapuk teremtik meg. Ez kelti föl a Székelyföldre látogatók figyelmét; kultúrtörténet tekintetében pedig népi épített örökséget képvisel.

     Modern, fejlődő világunkban megváltozott az életforma, az értékrend, veszélybe került az e fajta kulturális örökség. A hagyományos faépületek napjai meg vannak számlálva. A még álló faházak egy része nagyon rossz állapotban van. A faluban egy malomház és 15 kékre meszelt, boronás falú faház számlálható. Ezek állapota veszélyeztetett, sorsuk kilátástalan.

A tájház
egy hagyományos falusi porta, környezetével harmonikus egységet alkotva simul be a falu utcaképébe. A székely ember háza fából, rakófából, boronafallal készült. Ezzel magyarázható a mondás, miszerint a székely a házát nem építi, hanem rakja, a kapuját pedig állítja. Ez az ősi építési mód, a tipikus falus  gazdaság eltűnőfélben van. A falusi életszer minden eleme üzenetet hordoz. A ház a havasalji „kisbirtokos gazda” háztípusa. Arányaiban, megjelenésében nem imponáló, nem hivalkodó, nem vall gazdag emberre. Földszintes épület, mindössze három lépcső vezet a házba. Korát illetően, már arányaival is felhívja magára a néprajzosok figyelmét. Az aszimmetrikusan elhelyezett homlokzati ablakok és az ereszben helyet kapó kemence, az első házból nyíló igen keskeny kamra és a zárt eresz sejtetik, hogy régi házról van szó. Mestergerendája, ami azonosíthatná az építés idejét, nincs. A javítások során egyetlen évszámmal ellátott cserép került elő. A cserépen ez áll: Bart Julianna Nagya samuelné erdővidéki Baroti 1887 BeoktoBer Ballo Ágnes irt 1887 (lásd amelléklet felvételt).

    A néprajzosok véleménye szerint valószínű, hogy a ház nem ekkor épült,sokkal inkább feltételezhető, hogy ebben az időben egy nagyobb javításon esett át, amely együtt járt a tetőzet átépítésével, amikor a zsindelyt cserépre cserélték. Az egyházi feljegyzések valószínűsítik is ezt a tényt, 1880-ban leégett a szomszédos ház, amelyben Jakab kántor lakott. Ekkor károsodhatott ez a ház is.

    Az eredeti ház építésének ideje valamikor a XIX. század közepére tehető. A falakat alig faragott, többnyire gömbölyű gerendákból rakták össze, a végeket gerezdbe rótták, a kiálló gerezdvégeket sem fűrészelték le. A boronafalat nem lécezték, elég vastag tapasztás került rá, és hogy ne guvadjon le, a gerendákba vert apró faékekkel, bolhaszegekkel biztosították. Az utcafronti ablakokon tömör, deszkából készült, kékre festett ablaktábla, salukáter van. A székely a házát kívül nem cifrázta. Egyetlen építészeti alkotását díszíti, a faragott festett kapuját.

     Ezeket a házakat törvényszerűen kékre meszelték. A kék színárnyalatának üzenete is volt. A vagyonosabbak sötétebb kékre meszeltek, a faluközösségben elfoglalt méltó helyüket kívánták ezzel hangsúlyozni.

    A ház tetőzete elül kontyos, hátul csonkakontyos, hódfarkú, valamint fecskefarkú cseréppel van födve. Oszlopos tornáca egyszerű, tömören deszkázott. Anyagát „az idő megette”, a fenyőfa deszka erezetén mély barázdákat vájt. A bedeszkázott, kivágott szívekkel díszített eresz olyan kieresztésféle, ebbe torkollik az udvar felől végigfutó tornác. A tornác sok mindenre jó, eső nem ver, nap nem tűz és mégis kint vagyunk. Az ereszben van a kemence és katlan, amolyan nyári konyha, füstös konyha. Főleg nyáron itt az ereszben zajlott a család mindennapi élete. A hiuba vivő lajtorjának itt van az állandó helye. A mennyezet gerendázott.

    A ház beosztása szokásos: első ház vagy tiszta ház (nagyháznak is mondják), hátulsó ház vagy lakóház, kamara, középen a zárt eresz a kemencével. A szobáknak udvarra néző ablaka van, ahonnanlátni lehet, hogy mi történik az „életen”. A „ház földje” súrolt deszkapadló.

A gyűjtemény

    De nemcsak a ház, hanem a benne elhelyezett gyűjtemény is – a lakberendezési tárgyak, háztartási eszközök – nagy értéket képvisel, hiszen betekintést nyújt a ház hajdani  akóinak mindennapi életébe. A gyűjtőmunka 1970-ben kezdődött, az iskolások számára meghirdetett „kincskereső” mozgalom keretében. Kezdetben spontán gyűjtésről volt szó. A begyűjtött tárgyakat az iskolában kiállítottuk, része lett az iskolai életnek, hangulatot teremtett az újabb gyűjtéshez. Megfelelő épület hiányában többször is költöztettük a gyűjteményt, míg megkapta méltó helyét. A hajdan magántulajdonban lévő tárgyak itt, e házban a faluközösség tulajdonát képező közgyűjteménnyé, közkinccsé váltak.

     A nagyház dísze a vetett ágy, pirosfejtős háziszőttes ágyneművel. Az asztal nincs a ház közepén, hanem az egyik sarokban, a két ablak között kap helyet, mellette két hosszú padláda. A sarokbanvan a záros falitéka, almárium. Értékes dolgokat őriztek benne. Odébb az álló tálas, majd a falitálas, a használatos cserépedényekkel. Az egyedüli festett bútor a hozományláda, tulipános láda.Ebben hozta a staférungját a ház aszszonya. Az egyik ládatető belső oldalán 1796-os év olvasható, a másik láda 1835- ben készült, egy harmadik pedig 1841- ben. A gerendában rúdon lógnak az ünnepi gúnyák, amelyek csak vasárnaponként kerültek használatba. Az ágy előtt van a rengőbölcső, mellette jelképesen a fonókerék; a 6-8-10 gyermekes családanya a dajkálás gondját alkotómunkával kötötte össze. Ha nem pörgött az orsó, nem volt miből ruháznia a családot. Az ajtó mögött a hosszú fogas. Rajta tarisnya, átalvető, posztó ujjas, lájbi. A füstös konyhában a dagasztó tekenyő, a pityókanyomó… De elsorolható-e minden e rövid írásban?  Ezt látni kell!

    A hátulsó házban a kender feldolgozásának folyamatát bemutató időszakos kiállítás látható.

    A ház után nézzünk szét a gazdaságba is! Az udvar hátsó felében, a kapuval szemben van a háromosztatú csűr, keresztbe fordítva a telek lezárásaként. Itt van a kétfaros pajta (istálló), középen a szekérbeálló csűr, majd a nyitott árnyékalja. Az udvaron, a házzal szemben a gémeskút áll.
A tájház szerepe

    E rövid bemutatás után önként adódik a kérdést: Milyen szerepet tölthet be egy tájház a falu életében? Lehet az ismeretgyarapítás eszköze, főleg az ifjúság számára, de a néprajzkutatók számára is. Ezen túlmenően lehet a történelmi tudatformálás, nemzeti önazonosságunk elmélyítésének igen fontos intézménye, ha olyan hellyé tesszük, ahová szívesen benéznek a helybeliek, ahol szívesen elidőznek gyermekkori emlékeiket idézve.
Milyen jó itt, mintha mámámnál lennék! Hogy el lehetne lakni ebben a házban! – mondják a falubeli idősebb látogatók. A Tájháznak jól meghatározható helye van a falu turisztikai programkínálatában is.

    Mindezek mellett egy további fontos szerepet kapott ez a paraszti porta: ifjúsági táboroknak ad helyet. 2007 augusztusában immár ötödik alkalommal kerül sor itt Kaláka tábor szervezésére. Ilyenkor élettel telik meg a tájház, a gyermekek birtokba veszik „az életet”, a kézműves műhellyé alakított csűrben életre kel a „csűrdöngölő”.

    A falusi tájház fenntartása, működtetése, a gyűjtemény védelme nagy felelősséget, odaadó munkát kíván. Közösségi értékről lévén szó, fenntartását, működtetését illetően elsősorban a helyi önkormányzatnak van meghatározó szerepe. Máréfalva önkormányzata ezt megértette, és komolyan veszi a feladatát. A KŐLIK Hagyományőrző Művelődési Egyesület kulturális pályázatok útján kapott támogatásokkal szervezi a rendezvényeit. A meglévő gyűjtemény védelme és további gyarapítása csak közösségi összefogással lehetséges. Ez eddig sem hiányzott, higgyük, hogy a jövőben sem marad el.
 

 

Kovács Piroska
Fejlesztő: Maxweb