Forrásközelben

"...Ép elméjén és tiszta Szólló nyelvén..."

    1836 májusában Homoródalmáson szokatlan dolog történt: Nagyobb Boér András és Pál Judith – 67, illetve 63 éves korukban – két tekintélyes presbiter, Bencző János és Bencző György kíséretében egy vasárnap, istentisztelet után megjelentek az unitárius parókián és a pap előtt vallomást tettek „házassági szándékuk önkéntességéről”. Majd, az annak rendje-módja szerint megtörtént templomi hirdetések után, május 24-én házasságot is kötöttek. Nem tudjuk, hogy a falu akkori nyilvánosságában megütközést keltett-e az esemény, tény, hogy az anyakönyvi adatok tanúsága szerint ilyen idős korban (akkor sem) volt szokás házasságot kötni. A házasodók korát 1832-től tartalmazó anyakönyvben fél évszázad alatt egyetlen példa volt 68 évesen házasodó férfire, de ő magánál jóval fiatalabb, 42 éves özvegyasszonyt vett nőül.

Előzmények
Bizonyosan Boér András sem gondolta,amikor 25 évesen, 1794. június24-én nőül vette Rigó Rebekát, hogy majd élete alkonyán újabb házasságot köt. A fiatal házasoknak hamarosan két gyermekük született: 1795-ben József és 1798-ban Judit.Azonban egyikük se érte meg a felnőttkort: 1802-ben a kislányt, 1806-ban kisfiút temette a pap. Harminchat évi házasság után Rigó Rebeka is elhunyt, így Boér András 61 esztendős korában özvegyen, gyerektelenül és bizonyára aggodalommal nézett élete hátralévő napjai elé.

    Pál Judith sorsáról csak annyit tudunk, hogy 1773. március 27-én született és az akkori szokásoktól eltérően későn, „üdő töltött hajadon”-ként, 27 éves korában kötött házasságot Antonya Istvánnal. Gyermekük nem született, tehát férje elhalálozását követően Boér Andráshoz hasonló helyzetbe került.

    A két idős ember ilyen életút végén jelent meg a falu lelkésze előtt, annak feljegyzése szerint „özvegységüket párosittani kívánva”.

A halálra készülődve
1844 júniusában Boér András, nehéz betegségében a halálra készülődve, magához hivatott két férfit, akik az általa – ép elmével és „tiszta Szólló nyelvén” – elmondottak alapján az alábbi végrendeletet írták:

„Öreg Boér András hagyomány tétele feleségéhez Pál Judithoz 1844 30 Juni Alól írtak adjuk tulajdon neveinkel és szokott petsetünkel meg erősíttett Hagyományim bizonyittásunkot a mü igaz hitünk szerént, hogy a mostan follyó 1844.ik Esztendőben Juniúsi hó utolsó napján H. Almási üdősb Boér András Uram magához hivata münköt, ki is 74 Esztendős korába, terhes betegségében és ne talán halálához is közelgetesit remélve, mind azon által ép elméjén és tiszta Szólló nyelvén nyólcz Esztendőkig vólt hütös feleségének Pál Judithnak tévé e következendő hagyást:Én Boér András mostani feleségemnek Pál Judithnak, kivel nyólcz Esztendőköt töltöttem, megismerem s meg vallom hozzám mutatott Istenes és jószivűségét mely szerént engemet illendően meg becsült, azért minthogy Semmi Gyermekünk nintsen néki adom hagyom és Testamentaliter Testalom minden ingó jovaimot, Tudni illik ökrömöt, Szekereimet, Ekémet, Szerszámostól, ugy Juh és Sertés féle marháimot, ugy minden Fa és Vas Eszközököt, nem különben Deszka és Fa edényeket, nem különben Csűrt, Házat minden készületeivel éltéig, hogy ezekben semibe senki ne háboritsa ha én meghalok is, a Fekvő jószág is a mi engem illetett és van abból senki írt feleségem haláláig ne busítsa. Mely hagyomány tétel hogy a fent írtak szerént lett légyen, annak jövendőre való meg írására kéz bé adással meg bírálván münket mü is ki adtuk, a mü igaz hitünk szerén  tulajdon al írásunkal erősítvén az írt időben H.Almási Bencző János mp Szabad Személj és Sándor János mp Hites Asessor”

Boér András a végső hagyománytétel után egy héttel elhunyt. A neves jogszokáskutató, Tárkány Szűcs Ernő szerint a végrendelkezésre „törvényi kötelezettség nem volt, mindezt a nép kultúrája, tudata és társas vagy egyéni érdeke hozta létre, formálta hagyományozta”. Boér András más lehetőségekkel is élhetett volna: kizárhatta volna az özvegyet az örökségből, „véreinek”, testvéreinek, azok gyermekeinek is hagyományozhatott volna vagyonából – hisz annak nagyobb részét nagy valószínűséggel nem második házasságában szerezte –, azonban felesége öregkori napjainak biztonságát fontosabbnak tartotta.Boér András halála után négy esztendővel Pál Judith is támaszt keresett: férje rokonaihoz, Boér Dávid és neje, Sebestyén Rebeka házához költözött, ő is végrendelettel igyekezett biztosítani élete hátralévő napjainak nyugalmát:

    „Öreg Boér Andrásné Hagyomány levele 1848, 5 dik Maji Mü kik ide alább neveinket le irtuk adjuk arról való Bizonyittó Levelünknek rendiben tudtára mindeneknek a kiknek illik, hogy follyo 1848-ik Esztendő Pünkösd hava 5-ik Napjan, midőn lettünk volna itten H. Almáson a Boér Dávid lakó házánál, holott is az néhai Boér András özvegye Pál Judith Asszony is szállásol – Mely meg nevezett Öreg meg öregedett és el gyengült állapotyába, 76-ik Esztendeibe, müelőttünk téve illyetén hagyományt t.i. minden Névvel Nevezendő fel kelhető vagyonkáimot, melyeket még az öregség gyengeségei mián el nem költöttem, Hagyom és Testálom Boér Dávidnak és Feleségének, kik ingemet ezen utolsó nyomoruságom idein látható nyomorult állapotomba Házokba fogattak, s minden nap segítségemre s gyámolításomra vagynak, s holtomig hozzájok is bízom s utolsó el takarittásom idején is hozzok van reménységem, Mellyek igy követköznek: Egy Három Esztendős Ünő Tinótskám mely tulajdon hazol hozott marhám, Egy kosár méhem hasonlólag hazól hozott, Egy közönséges Derekajam, két párnám egy záros ládám Hazol hozottam. Egy uramtól maradt osztováta, a Házba két Festékes Fogasok, két üveg ablakok, egy zöld mázas Cserepes. Egy kaszáló Gyurtyán dombja felett Boér Mózestől véve, egy Asztal. Ezeket mind tulajdon pénzemmel vettem, Némely részit Kenyeres Mihálynétól, mivel neki voltak Testálva. Mind ezeket mind fennebis irattam, hagyom és adom irt Boér Dávidnak és Feleségének eddig is körülöttem meg tett ez után is holtomig töllök várando Dajkaságokért, holtom után téjendő el takarittatásomért, úgy hogy az én halálom után nekiek maradjon örökösön, a mik még bizonytalan halálomórája előtt el nem kelnek azokból Senki sem az én véreim sem a Férjemé ne disponálhassanak.

Mely formára Hagyomány tétel mindenekben a meg irtak szerént levén az irt Öreg által, Boér Dávid is kötelezé magát az aránta fel vett kötelességek telyesitésire Feleségivel együtt s mindkét felek kötelezvén magokot ezétt a meg irt mód szerént valo meg állására.

Mü is irtuk meg e dolgot a mü igaz hitünk szerént Nevünk alá irásával meg erősitve az elébb irt napon H.Almási Szabo Áron Sándor András mind ketten ns Személyek” Boér Andrásné, Pál Judith 1848.szeptember 16-án hunyt el.

 

Biztonságkeresés?

    Úgy gondoljuk, a két idős ember kései házasságkötése egyéni biztonságkereső stratégiaként értelmezhető. Ez a stratégia mindkét fél esetében sikeres volt: amikor még nem voltak öregotthonok, nem volt nyugdíjrendszer, a „szociális védőháló”-t a szilárd értékrend, az erkölcs, az emberi kapcsolatok stabilitása, a bizalom erős szálaiból szövődő szokásrend biztosította. Oltalmában az egyedülálló idős, beteg emberek méltósággal távozhattak az életből.

    E végrendeletek, amellett, hogy egy paraszti háztartás és gazdaság felszereltségének, tárgyi környezetének, vagyoni helyzetének megismeréséhez is hasznos források, a gondolkodásmód és világszemlélet dokumentumai is. A halálra készülő emberek bölcs, halálfélelem nélküli nyugalmában véghezvitt „hagyatékolása” azt sugallja, hogy a halál szemléletükben az életlefolyás természete  befejeződése, átlépés egy másik világba, de a hátrahagyott világban rendben kell hagyni a viszonyokat: gondoskodni kell a társ biztonságáról, a tulajdoni viszonyokról, mint a végső eltakaríttatás méltó körülményeiről.

Oláh Sándor
Fejlesztő: Maxweb